Optimista (értsd: az ellenzéki propaganda által kiszámolt) becslések szerint nagyjából 1500 fiatal bulizott – és 500 idősebb ácsorgott – az Alkotmány utcában a tegnap esti menetrendszerűen újraindult tüncizésen. Le is rohasztották a mobilhálózatot. Mármint a fiatalok. Annyi filteres, kutyafüles/macskabajszos szelfit lőttek fel az esőtől nem, az iskolapadban üléstől viszont nagyon is rettegő gyermekek, hogy az Index például képtelen volt egy percnél tovább fenntartani az élő közvetítését a Facebookon. Ilyen az, amikor 1500 “z-generációs” fiatal kiszabadul a szabadba. Kicsit azokat, a hálózat szempontjából ínséges időket idézte a tegnapi fékezett habzású tüncike, mint amikor az ember megboldogult fiatalkorában a Szigeten próbált hálózatot, egyszersmind barátokat (meg)találni.

Mikor pedig az Index tudósítója megpróbált beszédbe elegyedni, interjút készíteni a tüntetőkkel, akkor az derült ki, hogy mennyire nehéz is szót érteni pár dacos és morcos kamasszal.

Én magam – a döcögős, megszakadós közvetítés miatt – két, teljes kudarcba fulladt beszélgetéskísérletet láttam. Mindkét eseteben inkább beszélhetünk kínos, rágógumit csámcsogó röhögcsélésről, mint interjúról. Én legalábbis egy büdös kukkot sem értettem abból, mit mondott például az a félig zöld, félig lila (nem vicc) hajú nagykamasz lány, aki egy fiú nyakában ülve derpegett a nulladik órák, és a tanulás miatt.

A közvetítést követve olyan érzése támadhatott az embernek, mint amikor kamasz gyerekei házibulijába becsöppenve csupa lázadozó, minden felnőttet, és minden felnőttes dolgot kigúnyoló fiatalt talál az otthonába. Persze próbál jófejkedni, beolvadni, beszédbe elegyedni, különböző szlengekkel villogni, de tök reménytelen minden próbálkozása, hiszen nem érti, nem értheti, mi ellen is lázadnak a lázadók. Nem érti a vicceiket, nem érti a szlengjeiket, és nem érti miért röhögik ki a saját lakásában.

Így járt szegény Indexes kolléga is.

Csigavér haver, nem kell összeomlani, nem kell elkeseredni. Ilyenek a fiatalok, ilyenek a kamaszok. Mindig is ilyenek voltak. Mindig is ilyenek lesznek.

És mi is pont ilyenek voltunk.

Mi is lázadtunk, mi is tiltakoztunk, mi is kiröhögtük a tőlünk 5-6 évvel idősebb “matuzsálemeket”.

A tüntető nagykamaszokkal egyébként nincs is semmi baj. Kimentek kicsivel többen, mint ezren, buliztak, huhogtak, ugráltak. A szónokokat udvariasan meghallgatták, majd megtapsolták, és alig várták a következő zenei bejátszást. Akkor aztán újra indult a bulik(a), mozdult a tömeg, bólogattak a fejek, ringtak a csípők. Olyan volt, mint egy Halott Pénz , vagy egy Wellhello koncert kora ősszel a Budapest Parkban.

Amikor pedig egy Zigy művésznevű Slam Poetrys lakli kamasz előadta az apátiáról (kössssz!) szóló, káromkodásokkal feltuningolt és kiszínezett költeményét, akkor pedig egy röpke pillanat erejéig Ganxta Zoli koncerten érezhette magát a hozzám hasonló érdeklődő. Zigyt amúgy nem csupán az “apátizása” miatt jegyeztem meg, hanem mert ő volt az, aki kacéran kacsintva (hunyorítva?) arra biztatta a tüntetőket, hogy az esemény után ne menjenek haza, ha valódi változást akarnak. (Itt volt egy kis elszórt “Orbán takaroggggy!” is.) Nem is mentek. Péntek este lévén inkább elmentek bulizni, ahogy azt minden rendes lázadó, és a hormonoktól fűtött fiatal szokta volt csinálni.

Zárójel:

Miközben írom a cikkem, rápillantottam az Index tudósítására, és azzal szembesültem, hogy a kedves, mind szakmailag, mind morálisan kifogástalan kolléga több alkalommal is azt bírta leírni, hogy a tömeg (khm!) spontán kezdett skandálni.

Pedig Nem!

A tömeg(?) egyszer sem kezdett spontán skandálni. A tömeg (hehe) minden egyes alkalommal a moderátor srác rendkívül erőltetett unszolására kezdte unottan és a legkevésbé sem lelkesen ismételni a “víz azúr”-t, és az “aki nem ugrál az Balogh Zoltán hej, hej”-t. Majd 5 másodpercen belül abbahagyta. Innen is gratulálok az index propagandistájának.

Zárójel bezárva.

Eddig a személyes benyomásaim. De, hogy kicsit essék szó arról is, hogy miért is tüntetettek,

hallgassunk bele a szónokok beszédébe, akik abban nagyjából mind megegyeztek, hogy rohadt sokat kell tanulniuk, mocskosul sok leckét kell írniuk, valamint, bár így is túl sok órán kell részt venniük, azonban mégis demokráciát szeretnének tanulni.

Igen, itt valóban van egy kis ellentmondás, no de ki nem volt volt fiatal, egyben következetlen lázadó? Tényleg ne akadjunk fenn ilyen apróságokon. Én például 15 éves koromban simán ölni tudtam volna, ha valaki jobb énekesnek tartotta Bon Jovit Axl Rose-nál, de úgy tudom rocker apáink is gond nélkül verték egymást véresre a Moszkván a popperekkel. Fiatalság: bolondság. Elmúlik. (Kivéve Axl-t. Ő örök.)

Szóval a diákok, pontosabban a diákok előtt kiabáló szónokaik,  minden alkalommal kifejezték óhajukat egy újabb óra iránt, aminek keretein belül demokráciáról volna lehetőségük tanulni. A tömeg tombolt.

Pont, mint régen, mint amikor az angolul nem tudó magyar közönség minden külföldi frontember angol nyelven elhangzott beszélgetéskezdeményére, hangos és lelkes “huuuuuuu”-val válaszolt. Így “huuuu”-ztak történetünk azon fiataljai is, akik bár kevesebb óráért jöttek demonstrálni, mégis egy olyan tüntetésen találták magukat, ahol plusz egy (demokrácia)óráért huuuuuuu-ztak.

Sic transit gloria mundi.

Egyébként a demokrácia oktatás ilyen erőltetett, hajánál fogva való előrángatása, és indokolatlan felemlegetése, illetve követelése azért kerülhetett elő, mert bár az egyik lelkes szónok egy komplett blokkot szánt annak bizonygatására, hogy márpedig őket senki sem támogatta, senki sem pénzeli, hogy ők, indián becsszóra nem Soros köpenyéből bújtak elő, hogy náluk az egész földgolyóbison nincs függetlenebb civil, azonban a valóság ezzel szemben az, hogy a tüntetést nem más szponzorálta, mint a német baloldal pártjának tulajdonában lévő Friedrich Ebert Stiftung (alapítvány).

Ez a német párt pedig nem más, mint a méltán megbukott  – egészen pontosan nyolc elemit végzett – Martin Schulz pártja.

Gyerekek! Ezért kell tanulni! Ne legyetek Martin Schulzok!

Ez az az alapítvány, amely legutóbb Földes Andrást, az Index nagy mesélőjét fizette meg busásan azért, hogy Andrásunk egy egészen elképesztő migránspropagandát költsön a Szicíliában lévő migránsok helyzetéről. Földes meg is tett minden tőle telhetőt. Egy mára már legendásnak számító művet rittyentett össze a baloldali párt kontójára. Akit érdekel nézzen utána! De annyit azért elárulok, hogy meséje egyik csúcspontja az a Gambiai számítógépes grafikus volt, aki unalmában nem tudott már mit kezdeni magával, hiszen egy valóságos informatikai zseni, akinek már nem lehet semmi újat tanítani a grafikusi munkáról a Gambiához képest elmaradott Szicíliában. De azt is ügyesen levezette, hogy bár majd minden fekete-afrikai bevándorló drogterjesztésből és nők prostitúcióra kényszerítéséből él, azonban Olaszország összességében mégis jól jár a bevándorlással, hiszen tele vannak a panziók, hotelek, és a motelek.

Nos: ez az alapítvány pénzelte a tegnapi hihetetlenülfüggetlen tüntetést. Amivel csak egy baj van: hogy az egyik moderátor ezt kerek perec letagadta. A megjelent tüntetőknek azt hazudta, hogy őket senki nem támogatta, hogy ők a színpadtechnikát, a fényeket, és a hangosítást közösségi finanszírozás segítségével és nem Martin Schulzhoz köthető alapítvány pénzéből fizették ki.

És ez nem igaz. Ez egy szemenszedett, aljas hazugság. Kérdés, hogy miért tagadták le, miért próbálták eltitkolni a nyilvánvaló igazságot?

Miért hazudják függetlennek magukat, ha nem azok?

Miért hazudnak a tüntetőknek, miért hazudnak a diákoknak? És végül: Martin Schulzék miért akarnak beleszólni a magyar politikába? Miért akarják felhasználni a gyerekeinket egy Orbán-ellenes akcióra?

Mert senkinek ne legyen illúziója! Ez a tüntetés a legkevésbé sem a nulladik órákról, a sok házi feladatról, vagy a leterheltségről szólt. Ez a tüntetés a kampány kezdete volt.

Apáti Bence - ]]>http://polgarportal.hu]]>