Az „anya” nőnek született, de később férfivá operálták. Jelenleg egy másik férfival él együtt, tőle fogant természetes úton a gyermek. A hír bizarr, pontatlan és félrevezető.

A szexualitást öt tényező határozza meg: a kromoszómális nem (az XX a női, az XY a férfi kromoszómaképlet), a belső nemi szervek, a külső nemi szervek, a szociális nem (milyen neműnek nevelték a gyermeket) és a pszichés nem (milyen neműnek érzi magát valaki). Ha ez az öt tényező harmonikusan ugyanarra mutat, akkor az illető vagy férfi, vagy nő. Ha a pszichés nem eltér a másik négy tényezőtől, akkor transzszexualitásról beszélünk; a betegség diagnózisát megfelelő jártassággal rendelkező pszichiáter állapítja meg. A plasztikai sebészeti szakvélemény pedig azt rögzíti, hogy a betegnek milyen műtétekre és hormonkezelésekre van szüksége – feltéve, hogy az érintett vállalja pszichés nemét.

A transzszexualitás a transzneműség egyik fajtája, de az interszexualitást – amikor valakinek nem egyértelmű a testi neme; korábban hermafroditának nevezték őket – is ideértik. A transzvesztitizmus szintén ebbe a körbe tartozik: az érintett ez esetben az ellenkező nem ruháit hordja, hol nőként, hol férfiként öltözik és viselkedik, a két nem közti szerepjátékban érzi jól magát. A grazi illető nagy valószínűséggel a transzszexuálisok közé tartozik, de ez sem mondható ki egyértelműen.

Az üggyel kapcsolatban azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a valóban nő-férfi transzszexuális páciens sohasem fog azután, hogy átalakítása megkezdődött, egy másik férfival együtt élni. Kivéve, ha az a korábbi élettársa, akivel még nem szakított – de ez csak idő kérdése. Ha mégis férfivel él együtt, akkor ő maga nem transzszexuális, hanem transzvesztita – melyeknek semmi közük egymáshoz. Az élettárs pedig vagy homoszexuális, vagy biszexuális. Az ilyen műtétekkel kapcsolatban sok rémtörténetet látni és hallani a szakmailag korrekt pszichiátriai szakvélemény nélkül megkezdett átalakító műtétekről, kezelésekről. A bevezetőben említett hírrel kapcsolatban arra hívták fel a figyelmünket, hogy még nem láttak olyan nőből férfivá operált transzszexuális pácienst, aki meg akarta volna tartani a méhét. Az elképzelhető, hogy mivel a műtéti helyreállító sorozat több operációból áll, és először általában csak a melleket távolítják el, ez után még valóban teherbe eshet az érintett, de ilyen pácienst nem minősíthetnek átoperáltnak.

A különböző statisztikák szerint minden 25-40 ezer szülésre jut egy transzszexuális világra jötte.

Leggyakrabban már kisgyermekkorban, de legkésőbb pubertás idején egyértelműek a jelek. Statisztikák szerint a nem átoperált érintettek között sokkal nagyobb (százszoros) az öngyilkosságok száma, mint a populáció egészében. A jó eredménnyel operált transzszexuálisok öngyilkossági rátája az átlagot mutatja. Ellenben a sikertelenül, nem jó módszerrel elvégzett beavatkozások után ez az adat még magasabb, ezerszerese az átlagnak.

A húszéves Hayden Cross a világon a második férfi, aki terhes – ezt a hírt a brit média idén januárban kürtölte világgá. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Hayden nőként született, de három éve úgy döntött, hogy férfiként szeretne tovább élni. A saját gyerekről azonban nem akart lemondani, ezért a nemátalakító műtétek előtt le akarta fagyasztatni petesejtjeit, amit egyik kórház sem vállalt. Úgy döntött, keres egy spermadonort, aki segít neki, hogy megvalósíthassa legnagyobb álmát, a saját gyermek megszületését.

A helyzet abszurditását fokozandó: a donort a Facebookon keresztül találta meg. A már hatodik hónapos terhes Hayden a brit The Sun bulvárlapnak januárban azt nyilatkozta, hogy mindenképpen szeretett volna gyereket, mielőtt eltávolítják a melleit, a petefészkét, a petevezetékeket és a méhét. Az immáron öt hónapos terhes brit a kicsi miatt felhagyott a gyógyszerek szedésével, és úgy döntött, csak a bébi érkezése után folytatja a kockázatos műtéteket. Azaz szó sincs arról, hogy férfinak születne gyereke, hanem egy olyan nő-férfi transzszexuális lett terhes, akin hamarosan nemátalakító műtéteket végeznek.

Az átoperálások története egyébként sok évtizedre nyúlik vissza. Tavaly a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat vitte el A dán lány című amerikai film. A 120 perces mozi egy dán művészházaspárról, Gerda Gottliebről és Einar Wegenerről szól. Einar kora elismert tájképfestője volt, míg Gerda portréival futott be. Egy napon Gerda egyik modellje nem jelent meg, a fiatalasszony azért a férjét kérte, pózoljon neki női ruhában. Einar, ha nehezen is, de elvállalta a feladatot. Ez a jelentéktelennek tűnő esemény megállíthatatlan folyamatot indított el. A férfi egyre többször jelent meg nőként, gyakran elkísérte feleségét bálokba, kiállításokra, különböző rendezvényekre, ahol rendszerint Gerda nővéreként mutatkozott be, és felesége szeme előtt flörtölt férfiakkal. A házaspár érezte, hogy valami nagyon nincs rendben a férfival, ezért orvoshoz fordultak, azonban a szakértők hol elmezavarral, hol hisztériával, hol homoszexualitással „diagnosztizálták” Einart – írta meg a film kapcsán a Style.hu.

Egy berlini orvos, Magnus Hirschfeld harminc évig tanulmányozta a homoszexuális embereket, ő nevezte először transzszexuálisnak azokat, akik nem csupán a másik nem tagjaként akarnak kinézni, hanem fizikai nemváltozásra vágynak. A 47 éves Einar 1930-ban esett át a történelem első feljegyzett nemátalakító műtétén. Eltávolították heréit és péniszét. Összesen öt műtétre került sor, utoljára egy emberi méhet próbáltak beültetni neki, azonban a szerv kilökődését megakadályozó hatóanyag híján az átműtött 1931 szeptemberében belehalt a beavatkozás következményeibe.

A következő mérföldkő szintén Dániához kötődik. „Az exrendőrből szőke szépség lett” – hirdették az amerikai újságok 1952. december elején, amikor a 27 éves George Jorgensen a nemét megváltoztató műtétsorozat után Christineként tért vissza az Egyesült Államokba. Rajta a dán orvos, Christian Hamburger segített, aki, miután hivatalosan is transzszexuálisként diagnosztizálta Jorgensent, első lépésként hormonterápiát javasolt.

A terápia hatására a páciens emlőmirigyei megnőttek, haja dúsabb lett, feje búbján eltűnt a kopaszság, és végül alkata is egyre nőiesebbé vált. Több mint egy év hormonális kezelés után feküdt először a kés alá: a műtétsorozat eredményeképpen Jorgensennek női külső nemi szervei lettek. Az érintett az új szerveiről anatómiai részleteket soha nem tárt a nyilvánosság elé, de egy interjúban úgy nyilatkozott – erre az Origo.hu bukkant rá –, hogy állapota leginkább egy méheltávolításon átesett nőéhez hasonlítható, akinek gyereke soha nem lehet, de kielégítő szexuális élete igen.

A világ bizonyos helyein sokakat megkérdezésük nélkül operálnak át. Indiában lánygyermekek százait a társadalom kényszeríti nemváltó műtétre. 2011-ben Taslima Nasreen újságírónő hozta nyilvánosságra, hogy India számos tartományában az egy és öt év közötti kislányokon szüleik nemátalakító műtétet végeztetnek el, majd egész életükben hormonkezelést kapnak, hogy fiúként éljenek tovább. Ennek oka, hogy Indiában a fiúk értékesebbek, jobb munkaerőt jelentenek, a lányok kiházasítása pedig megterhelő a családok számára. Indaur városban például nagyjából 300 kislányt műtöttek át. Egy beavatkozás kétezer fontba, 730 ezer forintba került akkoriban. A botrány elült, a gyakorlat maradt.

Számos jel utal arra, hogy a transzszexualitás fejlődési rendellenesség, amikor a tudat, a lélek, más neműnek érzi, vallja magát, mint amivé a test fejlődött, és a nemi tudatot, érzetet nem lehet semmilyen pszichoterápiás módszerrel átnevelni.

Kényszerűen a külső nemi szerveket és a másodlagos nemi jelleget próbálják olyanná változtatni, amely elfogadható életminőséget ad a betegnek. Agyi vizsgálatok során találtak bizonyítékot arra, hogy a transzszexuális betegek agytörzsi anatómiája a testi fejlődésükkel ellentétes nemhez hasonlóan alakult. Sokak szerint csak idő kérdése, hogy megtalálják a kromoszomális eltérést is a betegség hátterében.

Amikor a külső nemi szervek férfi-nő irányú átalakítása történik, a mellnagyobbítást a szokásos implantátumokkal oldják meg. A heréket, a mellékheréket és az ondózsinórokat eltávolítják, a hímvesszőből pedig – minél több érző elem megtartásával – a lehető legteljesebb működésű hüvelyt hoznak létre. (A műtét után öt hónappal az orgazmus valószínűsége kilencvenszázalékos.)
A kis- és nagyajkak végleges kialakítása legkorábban fél évvel a hüvely megformálása után lehetséges – nem túl bonyolult műtét árán. Csiklót a pénisz makkjából formáznak. A prosztata eltávolítása nem szükséges, mert komoly szövődmények léphetnek fel, illetve a szexuális életre is előnytelen következményei lehetnek.

Férfi külső nemi szerv kialakítása körülményesebb, hiszen a pénisz létrehozásához általában a karról vagy a combról vett szövet mikroszkópos átültetése, húgycső művi kialakítása, pumparendszer vagy félmerev implantátum beültetése szükséges, az érző működés kialakítása pedig nem lehetséges. Másik megoldás lehet a hormonkezelés, melynek következménye a csikló megnagyobbodása, amelyből kis méretű péniszt alakíthatnak ki, ez azonban behatolásra nem alkalmas. A herezacskót a nagyajkakból hozzák létre, amelybe implantátumot ültetnek, így pótolva a heréket. Az emlők mirigyállományát egyben veszik ki – ha szükséges, bimbócsökkentő műtétre is sor kerül. A petefészkeket, petevezetékeket és a méhet is eltávolítják. De! A nő-férfi transzszexualitás miatti műtétek során nem nőből lesz férfi. Nem nő volt, hanem nő-férfi transzszexuális, aki a műtétek után sem lesz férfi, mert nem lesz heréje, prosztatája és ondózsinórja sem.

]]>]]>

Ötvös Zoltán - ]]>www.magyaridok.hu]]>