Ma 2026 május 10. Ármin, Pálma napja van. Holnap Ferenc napja lesz.
Tovább tart a német agónia

Tovább tart a német agónia

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A mai német politika szélsőséges és értelmetlen klímaideológiával ellehetetleníti az egész német ipart és elszegényíti a lakosságot.

Egy évvel ezelőtt, 2024. november 6-án Olaf Scholz kancellár elbocsátotta pénzügyminiszterét, Christian Lindnert, mire az FDP kilépett a koalícióból, kialudt a jelzőlámpakormány utolsó pislákoló égője is. Nem sokan sírtak utána, az ideológiai különbségek okozta rengeteg vita, széthúzás és kompromisszumkészség hiánya már a nyár óta előrevetítette a kudarc árnyékát. A kisebbségi kormány még december 16-ig húzta-halasztotta az elkerülhetetlent, de egy az elvárásoknak megfelelően elveszített bizalmatlansági szavazással a Scholz-kormány végleg kimúlt.

A lámpaoltást előidéző szabad demokraták (FDP) a feb­ruári választások nagy vesztesei lettek, kiestek a szövetségi parlamentből és belezuhantak a jelentéktelenség szakadékába. Alig van már olyan tartomány, ahol még bent vannak a parlamentben. A többiek egy rövid, de hazugságokkal és csalárd ígéretekkel, simlis háttéregyezményekkel teli választási kampány és az AfD-nek a második helyre történt előretörését eredményező választás után a CDU elnöke személyében a második fordulóban megválasztottak egy másodosztályú (németül: ­zweite Wahl) kancellárt. 

Friedrich Merz a balliberális ellenzékkel kötött kompromisszumaival annyi választási ígéretét szegte meg, hogy Pinocchio elszegődhetne hozzá ipari tanulónak. A kampány során hangoztatott kijelentése, a baloldalnak vége helyett a baloldal béklyójában vergődés következett.

Az azóta eltelt időszak mutatja, hogy sem az ország gazdasága, sem a lakosság életminősége, sem a politikai kultúra nem javult, hanem minden szinten szinte minden rosszabb lett. 

Merz a választás előtt az alaptörvénybe fektetett adósságfék betartása helyett, az SPD és a Zöldek nyomására, belegyezett egy 950 milliárdos óriáshitel felvételébe, amelyből 500 milliárdot az infrastruktúra és a versenyképesség fejlesztésére kellene fordítani, de már most a korábbi jelzőlámpakormány zöldségprogramjainak folytatására és a gazdaság dekarbonizálására dobják ki az ablakon. 

A CDU-bázis hiába morgolódik a hatalmas adósság miatt, Merz azt nem veszi figyelembe. Ahogy azt sem, hogy az AfD-vel egy kényelmes konzervatív többséggel kormányozhatna és hozhatná helyre a német gazdaságot. A CDU vezető politikusai inkább az AfD elleni tűzfalat építgetik tovább. Senki sem mer kilógni a sorból, mert akkor fuccs a jó állásoknak, listahelyeknek, kapcsolatoknak.

 

Eközben

a német gazdaság már három éve stagnál és recesszióban van. Az ipari termelés csökken, az energiaválság, a megsokszorozódott gáz-, olaj- és áramárak miatt a tőke menekül az országból, a munkanélküliség fokozódik, a hisztérikus szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének ideológiája tovább rombolja a kilátásokat és növeli az inflációt. 

Az emberek életkörülményeit megdrágító és romboló fűtéstörvény, amit a Zöldek erőszakoltak rá a lakosságra, de Merz kampányígérete ellenére sem törölt el, megkeseríti a házépítők és a lakásmodernizálók életét.

A gáz- és olajkazánokat kiváltani hivatott, de alacsonyabb hatékonyságú, viszont méregdrága hőszivattyúk beépítését előíró rendelkezések miatt rengeteg ingatlantulajdonos fog eladósodni és fogja házát, lakását elveszíteni, ha ezen nem változtatnak.

A brazíliai klímacsúcson Friedrich Merz továbbra is az ipari termelés „zöldítésének” szükségességét hangsúlyozta. Míg az USA teljesen kiszállt a klímakamu béklyójából és sutba dobta a Biden-kormány összes szén-dioxid-kibocsátást csökkentő intézkedését, 

Merz továbbra is a bukott ideológia kudarcba fulladt elképzeléseinek rabja, amelynek „a központi eleme a szén-dioxid-kibocsátás beárazása. Mint piacgazdasági és így hatékony eszköz, ez a központi eleme a transzformációnknak” – idézte a konzervatív NIUS magazin Merz beszédét. 

„Ehhez több ezer kilométert repült, hogy Brazíliából okítson minket, hogy gazdaságunkat sajnos meg kell semmisíteni a klíma érdekében. Ez a kancellár katasztrófa a gazdaság számára” – írta a főszerkesztő, Julian Reichelt.

A szén-dioxid-tanúsítványok kereskedelmével csak azok járnak jól, akik az egész klímahisztériát kitalálták és ráerőszakolták a nyugati világra. Egy olyan világban, amelyben mindent be lehet árazni és mesterségesen szűk keresztmetszetet kelteni, csak azok az óriásbefektetők járnak jól, mint a BlackRock, amelynek németországi fiókja felügyelőbizottságának elnöke Merz volt. Kinek is dolgozik akkor a kancellár valójában?

A német klímapolitika az acél- és vegyipart is tönkreteszi. Az acéliparban 90 ezer dolgozót veszélyeztet a megfizethetetlen úgynevezett zöld acél, azaz a gáz helyett hidrogénnel történő acélgyártást propagáló politika. A hidrogén előállítása méregdrága, nincs is elég belőle, gazdaságilag zsákutca. 

Ha megszűnik a német acélgyártás, akkor az autógyárak és az ipar többi résztvevője csak bizonytalan importból származó alapanyagokkal tud gazdálkodni. Ez a jelenlegi, világszerte tomboló, kiszámíthatatlan vám- és szankciójárvány miatt tervezhetetlenné teszi a termelést.

 

A világ második legnagyobb acélgyártó konszernje, az ArcelorMittal németországi kohóiban nem fejleszt tovább a zöldítés irányába, hanem lemond az 1,3 milliárd eurós állami támogatásról is, inkább kivárja, hátha észhez térnek a német politikusok. A hagymázas német politika az adófizetők pénzével szubvencionálná az iparnak az áramot és az acéltermelést, kényszerítené az állami vállalatokat a versenyképtelen zöld acélból készült drága termékek vásárlására. A Merz-kormány nyolc cent/kWh ipari áram árat akar, míg a lakosság negyven cent/kWh áron kapja az áramot. Na, ez a fordított rezsicsökkentés. Mi ez, ha nem szocialista tervgazdaság?

Az autóiparban munkahelyüket elvesztő, jól képzett fémipari munkások majd a hadiiparban találhatnak új munkahelyet, mert a NATO háborús hisztériakeltése és a GDP öt százalékának hadikiadásokra költendő elvárása ott teremt új állásokat. Persze ez az egész nem más, mint egy zseniális marketingkampány a hadiipari cégeknek,

 amelyek főbb részvényesei a hírhedt nagy amerikai befektetők, mint a BlackRock, a Vanguard, State Street stb. A német Rheinmetall részvényeinek 32 százaléka is amerikai kézben van.

A mai német politika a legjobb úton halad afelé, hogy szélsőséges és értelmetlen klímaideológiával ellehetetlenítse és megfojtsa az egész német ipart, elszegényítse a lakosságot, amely a folyamatos médiaagymosás következtében fel sem ismeri, hogy az ő bőrére megy a játék.

 Az agonizáló gazdaságot megszokott, normális módszerekkel már nem lehet működtetni. Thilo Sarrazin tizenöt évvel ezelőtt írt könyve, a Németország felszámolja önmagát beigazolódni látszik. De ez a látszat nem csal, hanem maga a keserű valóság.

Vida Ákos

A szerző újságíró (München)

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (770) Belföld (13) Nézőpont (2) Szépségápolás (15) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (168) Autómánia (61) Tereb (146) Egészség (50) Kultúra (11) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (3260) Irodalmi kávéház (549) Mozi világ (440) Történelem (21) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1313) Heti lámpás (448) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1586) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Mondom a magamét (9299) Vetítő (30) Mozaik (85) Flag gondolja (43) Sport (731)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>