- 0
Két hónappal a parlamenti választás után megalakult a harmadik Orbán-kormány. A régi-új miniszterelnök az áprilisi választás másnapján azt állította, hogy szinte észre sem lehet majd venni a változást, ám ehhez képest korábban szinte elképzelhetetlen események kísérték a hosszúra nyúlt folyamatot.
Előbb Rogán Antal, később Lázár János kapcsán tűnt úgy, hogy nem csupán az ellenzék ármánykodása miatt kell magyarázkodniuk, hanem bizony baráti tűzbe keveredtek. A reklámadó ügyében pedig a fideszes média kezdett látványos ellenállásba: a Magyar Nemzet például vezércikkben jelezte, hogy a “kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára.” Adódik a klasszikus kérdés: és ezt így hogy?
(Fotó: Tuba Zoltán - Origo)
Az orbánológia természetesen már előállt a maga holtbiztos magyarázataival, néhány példa ezek közül:
- Nincs itt semmi látnivaló, lehet, hogy esetleg egy kis homokszem került a gépezetbe, de csak baloldali wishful, hogy belső hatalmi harcok lennének.
- Orbán Viktor zseniális politikus, most sem tesz mást, mint tesztel: a közvéleményt és az érintetteket is. Aztán a reakciók majd eldöntik, hogy merre tovább.
- Teljesen egyértelmű: figyelemelterelés az egész. Színház, népszórakoztatás, hogy közben a fontos dolgokat ne vegyük észre.
- A napnál is világosabb, hogy elindult az utódlási harc: Rogán és Lázár egymást nyírják, hiszen most dől el, hogy kinek lesz közelebb az irodája Orbánhoz.
- Ahogy várható volt, megkezdődött a Simicska-Orbán háború, a miniszterelnök nagyobb önállóságra vágyik, ehhez pedig gyengítenie kell a gazdasági háttérbirodalom hadállásait.
- A forradalom felfalja gyermekeit: elkezdődött a Fidesz szétesése.
- A forradalom győzött: nincs már ellenfele a Fidesznek, nyugodtan foglalkozhat belső kérdésekkel.
Szerintem számoljunk le egy fontos illúzióval: a számítógép előtt ülve nem fogjuk tudni kitalálni, hogy pontosan mi történik. Az elemző - ahogy az újságíró - persze ennél többet is tehet: kimehet a rétre a bogarak közé, sőt, még beszélhet is velük. Forráskritika nélkül azonban itt is ki van téve a politikusok és tanácsadóik valóságmagyarázatainak, amiből számos tévedés, pletyka és félrevezetés származhat. Ha valódi magyarázatra és nem csupán hihető történetre vágyunk, az esetek többségében csalódnunk kell, gyakran csak sokkal később (ha egyáltalán) derül ki a nyilvánosság számára, mi is történt valójában.
Mi segít akkor? Leginkább a politika természetének és logikájának megértése. Aki klasszikusokat olvas, vagy csak megnézi a House of cards vagy a Boss szenzációs epizódjait, tudja, hogy a politikai küzdelem egy pillanatra sem szűnik meg. Természetesen vannak időszakok, amikor az inga egy helyben áll, vagy amikor a nyilvánosság számára szinte felfedezhetetlenek a belső törések, érdekkonfliktusok, de ez nem jelenti azt, hogy az egymás mellett álló szövetségesek a következő pillanatban ne változtathatnának viselkedésükön, ha érdekük úgy diktálja, ha ezt tartják hasznosnak.
A kérdés így szerintem nem az, hogy lehetnek-e belső harcok a Fideszben, hogy a miniszterelnök szeretné-e növelni a mozgásterét, hogy vannak-e olyanok, akik el tudnák képzelni magukat majd Orbán után a párt élén, mert ezek mindegyike teljesen természetes - így működik a világ minden pontján az idők kezdetétől az idők végezetéig a politika. A kérdés sokkal inkább az, hogy miért pont most látunk olyan nagyon erős jeleket, amelyek valamilyen belső mozgásra, hatalmi törekvésre utalnak. Ha logikusan gondolkodunk, erre sem nehéz azonban válaszolni. A választás előtt minden érintett szereplő ugyanabban volt érdekelt: a Fidesz győzelmében. Ám azt követően, hogy ez eldőlt, ráadásul úgy dőlt el, hogy közben a centrális erőtér realitássá vált és a Fidesz szinte ellenfél nélkül maradt (ami miatt a közös célok és érdekek most nincsenek veszélyben), a felek célja egyértelműen a következő négy év kereteinek meghatározása lett. A választók által megerősített miniszterelnök még több mozgásteret, még kevesebb beleszólást szeretne - mi ebben a meglepetés? A gazdasági holdudvar a megszerzett pozícióinak megvédésében érdekelt - ez is világos. Azok a politikusok pedig, elsősorban a nagyon eltérő stratégia alapján versengő Lázár János és Rogán Antal, valamint csatolt részeik, akik nem minden alap nélkül gondolnak magukra lehetséges trónörökösként, egymás gyengítésében érdekeltek. Mindez persze leginkább a háttérben zajlik, de miután az eszközök egy része (a törvénymódosítástól a karaktergyilkosságig) a nyilvánossághoz kötött, valamennyit szerencsére mi is láthatunk belőle.
S hogy ki nyert? A kormányalakítást figyelve leginkább Lázár János, miközben az is kétségtelen, hogy elmúlt napokban az ő csomagjába került a legtöbb olyan teher, amit nem lesz könnyű cipelnie. De ami a legfontosabb: érdemes lenne megérteni, hogy a politika tényleg hosszútávfutás. Lehet persze minden résztávnál, minden esti híradó után eredményt hirdetni, de ezek a napi csetepaték csak az egészet figyelve érdekesek. Most pár napig, pár hétig kicsit többet láttunk belőle, de könnyen lehet, hogy holnap ezek a szereplők már egymás vállát lapogatják majd, egymás politikai és gazdasági érdekeit támogatják. FU ebben is segít azoknak, akik nem értik, hogyan gondolkodik egy politikus: "Shake with your right hand, but hold a rock in your left".
www.torokgaborelemez.blog.hu - A Flag Polgári Magazin partnere
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!