- 0
Attila, nagyon kérlek, ne foglalkozz ezekkel a nagyképű és gonosz figurákkal! Ne mondj le!
Egy előadáson megsérült két színművész, a velünk élő kulturális SZDSZ pedig újfent akasztana. Azonnal, mindenféle vizsgálat és a tények ismerete nélkül. Statáriálisan. Ebben a legjobbak, ez a komfortzónájuk. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Csáki Juditok, Ascher Tamások, Janisch Attilák nem az igazságot keresik, hanem politikai, ideológiai okokból akarnak eltiporni. Megint. Azt hiszik, eljött az idejük, és bár az égvilágon semmit sem tudnak a baleset körülményeiről, vinnyogó hiénafalkaként vetik rá magukat Vidnyánszky Attilára.
Prüszkölnek, morognak, hörögnek, kárörvendően röhögnek. És harapnak. Jelzem, nem jött el az idejük. Soha nem is fog újra eljönni. Ezt talán ők is tudják. Csáki egészen biztosan. Ő az az alföldista–gyurcsányista kritikus, aki a legutóbbi választáson szavazatszámlálónak jelentkezvén azt vélte tapasztalni, hogy „Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement”. Ezen némileg elkeseredett, kicsit talán annál is jobban, mint amikor Alföldi művész úr nem lett újra a Nemzeti igazgatója.
Na jó, ez azért képtelenség. De kétségkívül elszontyolódott. És megírta. Ascher úr is dühös. Ez az ő esetében is érthető, a Katona oszlopos tagja általában igen kedveszegett lesz, ha a jobboldal kormányoz. Meg ha olyanok is oktatni mernek a Színművészeti Egyetemen, akik nem tiszta szívükből gyűlölik Orbán Viktort. Janisch Attilától a Magyar Narancs állandó szerzőjeként pedig egyenesen elvárt, hogy politikailag motiváltan essen neki a jobboldali-konzervatív Vidnyánszkynak. A megsérült művészeknek természetesen jobbulást kívánok.
Talán ezzel kellett volna kezdenem. Igen. De minekutána a velünk élő SZDSZ sem a sérültekkel foglalkozik, hanem a Nemzeti vezérigazgatójának vérét akarja, ezért remélem, olvasóim megbocsátják, hogy én is az ügy közéleti vonatkozásával nyitottam. Szóval bízom benne, hogy Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó mihamarabb felépül, és a két kiváló színművész a rehabilitációt követően újra színpadra állhat. Ha a hírek igazak, Istennek hála, nem szenvedtek maradandó sérülést, ép maradt a gerincük, a csigolyájuk, a koponyájuk. Óriási szerencséjük van, ha ugyanis valaki 2,8 méter magasból lezuhan, bizony könnyen lehet, hogy olyan sérüléseket szenved, amelyek akár végzetesek lehetnek. Ez nem történt meg, sőt Szász Júliát már haza is engedték a kórházból.
De! A laikusok, például azok, akiket politikai okokból akar megtéveszteni a kulturális SZDSZ meg a Telex és a 444, valószínűleg nem tudják, hogy teljesen megszokott, hogy egy nagyszínházi produkció esetében egy színművész, esetleg egy balettművész, netalán egy operaénekes ilyen magasságokban is dolgozik. Nyilván ha valaki kizárólag lakásszínházak szűk termeiben vagy apró színpadokon terjeszti a liberalizmust, akkor efféle veszélyek nem fenyegetik. Azonban Magyarországon és a világ más országaiban számos olyan színház létezik, amely nagy magassággal rendelkezik, amelyet a rendezők ki is használnak.
Vannak süllyesztői, színpadtechnikája és zenekari árka. Meg közönsége. Magyarán nem csak a Telex meg a HVG újságírói és az ellenzéki összefogás lelkes támogatói látogatják. De ez mellékes. Ami fontos, hogy aktív pályafutásom során megszámlálhatatlan hasonló, sőt sokkal veszélyesebb helyzetben kellett helytállnom, lógtam kereszten, vívtam két karddal, verekedtem, birkóztam a színpadon. Oberonként kötélen lengve jelentem meg a színen, nagyjából ötméteres magasságból indulva. A pas de deux végén pedig ugyanide húztak fel, csak már Titánámat is tartanom kellett.
Emlékszem, a Szegedi Szabadtérin, a West Side Story című előadásban egy kocsi robbant fel a színpadon, majd egy kaszkadőr-színész szaladt el égő ruhában mellettem. Minden ilyen jelenetet százszor elgyakorlunk, de a balesetet nem lehet százszázalékos biztonsággal kizárni. Mindig benne van a pakliban a baleset, az a bizonyos, rettegett egy százalék. Bruce Willis egy forgatáson sérült meg annyira, hogy abba kellett hagynia a színjátszást. George Clooney szintén egy forgatáson szenvedett olyan súlyos balesetet, hogy az állandó fájdalmai miatt mély depresszióba zuhant, annyira, hogy öngyilkos gondolatai támadtak.
A legendás Bruce Lee fiát, Brandon Lee-t agyonlőtték egy produkció felvétele alatt. Esélye sem volt a túlélésére. És olyan is van, hogy a színész nem elszenvedője, hanem okozója egy balesetnek. Egy halálos balesetnek. Alec Baldwin nem olyan régen a saját operatőrét lőtte agyon. Mondjuk lelkes libsi, Trumpot is gyűlöli, úgyhogy a velünk élő SZDSZ meg a Telex/444 nem is akarta a vérét. Igen, ha az ember nem egy háromszáz fős színházban dolgozik, akkor bizony állandó társa a veszély. Ezért kell minden másodpercben száz százalékkal koncentrálnia, egy pillanatra sem veszítheti el a fókuszt, nem indulhat el a másik irányba, mert nemcsak magában, de másban is kárt tehet.
Azt írja egy nyilvános poszt alatt Janisch Attila okleveles libernyák és hobbirendező, „hogy azért kellene a színészeknek küzdeniük, erre a csaknem végzetes (!!!) balesetre is hivatkozva, hogy ne legyenek annyira kiszolgáltatottak, mint amennyire azok, hogy ne lehessen őket bármilyen veszélyes mutatványra kényszeríteni – akár a sunyi (mert kimondatlan) egzisztenciális fenyegetettséggel –, hogy szabadon dönthessenek arról, hogy mit vállalnak és mit nem”.
Ugyebár a csaknem végzetes baleset, Istennek hála, végtagsérüléseket jelent, bár látható, hogy a Magyar Narancs szerzője valósággal reszket a vágytól, hogy tényleg komoly baja essen a művészeknek, ami aztán végső soron tönkreteszi Vidnyánszky életét is. De honnan a fészkes fenéből veszi Janisch, hogy a Nemzeti vezérigazgatója tüzes ostorral kényszerítette a két művészt, hogy használja a díszletet? Miből gondolja, hogy erővel, akaratuk ellenére lettek felparancsolva az erkélyre?
Meg egyáltalán micsoda elmaradott fasiszta propaganda egy erkély a Rómeó és Júliában? Ki hallott még ilyet? Rómeónak barna ingben és nadrágban egy átoperált férfit kellene ölelnie egy ukrán óvóhelyen. Egy pincében. Vidnyánszky egyébiránt a Hír TV-nek adott interjúban elmondta, hogy minden esetben egyeztet a művészeivel, és ha a színész veszélyesnek ítél meg egy feladatot, akkor korrigál. De vajon annak idején Janisch Nagy Ervin miatt is kiborult? Amikor Herendi Gábor felparancsolta egy több száz kilós állat hátára, ezzel a színművész életét veszélyeztetve? Ugyan, kérem.
Herendi Gábor egészen biztosan konszenzuális módon kérte meg Nagyot, hogy legyen már kedves felpattanni a lóra, majd elvágtatni a naplementébe. És mi van azokkal az éles és veszélyes fegyverekkel, amelyekkel vívnia kellett?! És ha rosszul sikerül egy vágás, és megsérül valaki?! Belegondolni is rossz. Janisch szerint amúgy a színész nem kaszkadőr. Nos, ez valóban így van, de például Tom Cruise vagy Jean-Paul Belmondo nem használt kaszkadőrt, minden jelenetet maguk csináltak meg. Jó, értem persze, hogy ez amolyan toxikus maszkulinitás meg felesleges és káros férfierő-fitogtatás.
A művészet pedig kizárólag a hatalmat kritizálhatja, illetve a női és az LMBTQ-jogokért, valamint a csodálatos Ukrajna szabadságáért küzdhet, az öncélú keménykedés meg egyikkel sincs összhangban. Világos.
Ugyanakkor hadd szabadjon megjegyeznem, hogy elmentek ti a jó büdös francba. Hazudtok, ferdítetek, félrevezetitek a laikusokat, akik nem tudják, milyen egy kulissza, milyenek a nagyszínpadi produkciók, és milyen gyakran fordulnak elő balesetek. Teszitek mindezt sértettségből, mert egy ideje már nemcsak olyanok taníthatják az SZFE-n a diákokat, akik a Telex előfizetői. Mert gyűlölitek Orbánt és Vidnyánszkyt, valamint az összes jobboldali alkotót és művészt, és mert reggelente izzadságban úszva, sikoltva ébredtek, hogy nem Gyurcsány vezeti az országot.
Meg hogy nem tudjátok az összes tanuló agyát átmosni. Hogy már nem tudtok harcos liberálist csinálni a szkinhedből. Mondjuk Vilmányi Benettből. Hogy nem minden diák baloldali, ellenzéki aktivistaként fog kijönni az egyetemről. Mert már nem csak nektek vannak színházaitok, iskoláitok, lapjaitok, kritikusaitok.
Már egyszer leírtam, de még egyszer megteszem; Attila, nagyon kérlek, ne foglalkozz ezekkel a levitézlett, nagyképű és gonosz figurákkal! Ne mondj le! Szükségünk van rád!
Apáti Bence - www.magyarnemzet.hu
