Azt tudtam, hogy a Jobbik és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség feljelentette a szocialisták derék sztálinistáját, de azt reméltem, hogy előbb-utóbb észbe kapnak a fiúk és visszavonják a vádjaikat. De kezdjük az elején!

Szofi és a valóság

Az MSZP-s politikus az ötvenhatos forradalomra emlékezvén kifejtette, hogy a forradalmárok „házról házra járva keresték a kommunistákat és a zsidókat”. Arra is kitért az orosz televízióban, hogy szerinte a forradalom nem törhetett volna ki a CIA által kiképzett, volt nácikból álló diverzánsosztagok nélkül, akik egy a fasiszta, ellenforradalmi puccsot voltak hivatottak előmozdítani.

Havas Szofi gondolatai úgy ránézésre törvénybe ütköznek. Bár a szó szoros értelemben azért nem tagadta a kommunizmus bűneit, de az egyetlen lehetséges értelmezési keretben ezek a mondatok nagyjából kimerítik a terror-rendszer bűneinek tagadását.

Ami persze szomorú dolog – mármint az, hogy efféle, szólásszabadságot korlátozó törvényünk van – de mielőtt erre kanyarodnánk, szögezzük le: Havas Szófiának semmi keresnivalója a közéletben. Még az olyan egyre jelentéktelenebbé váló pártban sem lehet helye, mint amilyen az MSZP. Nem azért, mert rendkívül sértő, esetleg felháborító, amit mondott a forradalmárokról, hanem egyszerűen azért, mert állításainak nincs köze a valósághoz, és így Havas Szófiának se.

Én megértem azt, hogy Havas Szófia és családja rettegésben élte meg azokat a napokat, megértem, hogy a családi legendárium – felerősítve a kádári diktatúra propagandájával – olyan narratívát hagyományozott ere a szerencsétlen asszonyra, amitől máig nem tud szabadulni, nem ezzel van baj.

A baj az, hogy állításai, gondolatai nincsenek összhangban a valósággal. Úgy hiszem, téveszmék képviselőit nem azért kell kizárni a közéletből, mert azt mondják, amit, hanem egyszerűen azért, mert hamis kép alapján ítélnek a valóságról. Ha Havas Szófia chemtrail-megszállott lenne, ha abban hinne, hogy a világot cionista gyíkemberek kormányozzák, ha úgy gondolná, hogy a csillagok állása alapján kell meghoznia politikai döntéseit, ha az ezüstnitrát, vagy a homeopatikus készítmények fogyasztásának áldásos hatásaiban bízva, azok egészségügyi bevezetését javasolná, vagy szimplán Napóleonnak képzelné magát, akkor sem lenne helye a közéletben.

A PC visszanyal

A problémának azonban lett egy másik vetülete is: a feljelentés. A vádak arról szólnak, hogy Havas tagadja a kommunizmus bűneit. Ami vélhetően megalapozott. Csakhogy van itt egy nagyobb probléma a politikusasszony szavainál: az ugyanis, hogy ilyesmiért fel lehet jelenteni valakit, hogy van nekünk (is) egy ilyen gusztustalan törvényünk.

Persze tudom én, hogy a Jobbiktól, vagy úgy általában a politikusoktól kár bármiféle következetességet várni, azért azok, akik napok óta örvendeznek, hogy Donald Trump szorgos munkával megásta a politikailag korrekt beszéd hamis elvárásrendszerének sírját, tudhatnák, hogy éppen a politikai korrektség jegyében vádolják most Havas Zsókát.

A PC-szemlélet áttörését éppen ez a szabály hozta. A politikai korrektség jelképes erejű törvénybe foglalása – számos országban – pontosan a holokauszttagadás kriminalizálása volt. Nálunk ezt a zagyva, a szólás-, illetve gondolatszabadsággal szemben álló törvényt a szocialisták vezették be, majd a Fidesz úgy finomította, hogy kivette belőle a holokausztot, és kiterjesztette mindkét általunk megismert terror-rezsimre, a kommunizmusra, és a fasizmusra. Ezeknek a bűnei váltak így tagadhatatlanná.

Azaz a Fidesz nem a politikai korrektség bárgyú, hazug, jogkorlátozó ostobaságával fordult szembe, hanem csupán úgy alakította a PC-alaptörvényt, hogy az ne csak a liberális demokraták kezében lehessen gumibot, de jobboldal is lecsaphasson vele, ha sérelem éri.

Mint most. Mint Havas Szofi ügyében.

Csak következetesen!

És ezzel a PC-kígyó a saját farkába harapott. De az így előálló röhejes uroboroszon mégsem tudunk önfeledten kacagni, mert valójában eddig sem azzal volt bajunk, hogy a politikai korrektség kiket és miket talál bűnösnek, hanem azzal, hogy létezik. Eddig is komédiának néztük valamennyi homousin-homoiusion-vitát. Eddig is hülyeségnek gondoltuk azt, hogy egyes amerikai iskolákban a Huckleberry Finn kalandjaiból ki szeretnék gyomlálni az „n-betűs szót”. Eddig is baromságnak véltük, amikor a Yale Egyetem angol szakos diákjai petícióban kifogásolták, hogy a klasszikus angol irodalom keretei között fehér bőrű, hímnemű és testi fogyaték nélküli költőkkel kelljen foglalkozniuk. Eddig is marhaságnak láttuk, hogy az amszterdami Rijksmuseum vagy kétszáz műalkotás címét írta át – olyan kifejezéseket változtattak meg a képek adataiban, illetve címeiben, mint a néger, mohamedán, törpe, indián – a politikai korrektség jegyében. Nem folytatom.

Mert, ha eddig is hülyeségnek véltük a PC-igyekezetet, ha eddig is veszélyesnek gondoltuk a mondvacsinált korrektség törvényi szabályozását, ha eddig is azt állítottuk, hogy az elkendőzi a valóságot, s lehetetlenné teszi, hogy a dolgokat néven nevezzük, mi több, ha eddig is fontosabbnak tartottuk a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás jogát, a másoktól független meggyőződés lehetőségét annál, amit a kitalált kisebbségek értelmezhetetlen érzékenységének sérülése jelent, akkor nekünk is sürgősen le kellene szállnunk erről a vonatról.

A politikai korrektség furkósbotja a jobboldal kezében sem lesz szebb, vagy igazabb.

Szögezzük le a politikai inkorrektség jegyében: Havas Szofi azt mond, és azt gondol, amit akar. Normális embert nem zavarja, ha azt hiszi, hogy a forradalmárok „házról házra járva keresték a kommunistákat és a zsidókat”, nem zavarja, ha azt gondolja,Magyarország újabb kori története tulajdonképpen nem más, mint a fasiszta magyarok és a világmegváltó, haladó erők küzdelme, normális embert nem zavarja másoknak semmiféle téveszméje. Csak az zavarja, ha elmekórtanilag diagnosztizálható gondolatok jegyében politikai döntések születnek. Havas Szófia nem azért vállalhatatlan, mert amit mond, az sértő, hanem azért, mert a hasonló, rögeszmés esetek többnyire kezelésre, súlyosabb esetben gondnokságra szorulnak.

Bár tény, hogy futóbolondok időnként ügydöntő pozíciókba kerülhetnek. Mint például azok és akkor, akik, és amikor megszavazták a holokauszttagadás kriminalizálását…

]]>www.tutiblog.com]]>