Szörényi Levente a Magyar Demokratának adott interjújában egyebek mellett kijelentette: „Mindig sikeresen megtalálják azokat a, kellően narcisztikus személyeket, akik ezerszeresen is hiába járatják le magukat, még nagyképűbben állnak vissza a pástra. Mindenesetre én disszidálok, ha ezt az embert [Magyar Pétert] megválasztják miniszterelnöknek, méghozzá Törökországba!”

Ez a kijelentés nagyon megütötte Perintfalvi Ritát, aki mindig baloldali nézőpontból igyekszik helyre tenni az asztalon lévő konfliktusokat. Ő maga így vall Facebookján tevékenységéről: „Kommentárokat írok a jelenhez egy feje tetejére állt világban. Hogy megtanuljunk újra embernek lenni.”

A szemlélet azért érdekes, mert a világot éppen a baloldal, a pártállam állította fejre, s további húsz évig a liberális utódok is azon dolgoztak, hogy ez a hegyén billegő piramis – ha nehéz is egyensúlyban tartani –, de billegjen minél tovább, hogy a bolsevik uralom tovább folytatódhasson. Simuljon bele abba a nyugati „kultúrába”, amely tagadja a kereszténységet, és bolsevista alapon irányítja az Európai Uniót. Azt a magyar államot leckézteti, amelynek a legnagyobb arányban demokratikusan megválasztott vezetője van, azt a magyar államot fojtogatja a neki járó uniós pénzek visszatartásával, amelyre semmi jogi alapja nincsen. Perintfalvinak valójában az tetszik, ha Orbán Viktort fojtogatják, s megpróbálják mindenáron beállítani az uniós országok saját érdekeik ellen menetelő hadába. Ahogy gunyorosan írja, mindezt azért: „Mert az ország hős vezetője felismerte, hogy az út nem a fertőben tobzódó Nyugat” felé vezet.

Szörényi leszögezi azonban, „nem rajtunk fog múlni, hogy hová tartozunk, hanem a Nyugaton, amely egyre inkább tönkreteszi önmagát. Mert mi a Nyugat most? Azt látom, hogy a szankciópolitika nem Oroszországot teszi tönkre, hanem a dúsgazdag németeket küldi padlóra, mi pedig gazdasági értelemben Németországon csüngünk. Nem mi tehetünk róla, hogy tönkreteszik magukat, de mi fogjuk a leginkább megérezni e felelőtlen politikájuk következményeit. A Nyugat szemében ismét páriák vagyunk, nem csoda, hogy elzárják az uniós pénzcsapokat, és próbálják kivéreztetni Magyarországot. De ezen sem kell meglepődnünk, hiszen Trianon mégis kinek köszönhető? Törökországnak vagy a Nyugatnak? Ennek ellenére geopolitikai tény, hogy a Nyugathoz tartozunk, de ha elvágják az életlehetőségeinket, akkor mitévők legyünk? És ha szimbólumokat keresünk, akkor itt van a párizsi olimpia perverz megnyitóünnepsége, amely egy erkölcsi fiaskóval ér fel. Az interszexuális bokszról, hogy egy férfi végigverekedte magát fél tucat nőn, és aranyérmet szerzett, vagy a sportolókat megbetegítő, úszhatatlan fertőről, Apollinaire Szajnájáról ne is beszéljünk. Ezek jelek. Mi nem erre a Nyugatra vágytunk, amikor az István, a királyt írtuk, és nem ezt a Nyugatot láttam, amikor érettségi után meglátogattam a Párizsban élő rokonaimat.”

Perintfalvi úgy tanítaná meg a magyarokat újra embernek lenni, hogy nem néz szembe a valósággal. Vicces böszmeségnek nevezi, hogy Szörényi szövegéből nem maradhatott ki „az orosz dezinformációs propaganda két kedvenc nyalánksága a »párizsi olimpia perverz megnyitóünnepségének« fikázása,meg a »férfi, aki végigverekedte magát fél tucat nőn az aranyig«-szöveg. Ezek Szörényi szerint jelek. Méghozzá apokaliptikus jelek, amelyek a dekadens Nyugat végső pusztulására utalnak. »Ahol már romokban hever a kereszténység«, és ahol »bárpultokat építenek az oltárok helyén«. És ahol nem átallanak »páriának« tekinteni minket, dicső magyarokat, István és Koppány utódait és elzárni az uniós pénzcsapokat, hogy kivéreztessenek bennünket. S teszik ezt azon, »idegenszívű« magyar politikusok segédletével, akik az EU-ban kizárólag azért dolgoznak, hogy tönkretegyék Magyarországot. S mindezt miért? Mert az ország hős vezetője felismerte, hogy az út nem a fertőben tobzódó Nyugat, hanem Kelet, Szörényi számára konkrétan Törökország. Legalábbis akkor, ha Magyar Pétert megválasztják miniszterelnöknek.”

Kedves olvasó, kérem döntse el, helyesen cselekeszik-e Perintfalvi Rita, ha a milliók által másfél évtizede megválasztott „hőssel” gúnyolódik.

Idáig még mindig rádőlt a piramis arra, aki ilyesmivel próbálkozott. Gondoljunk csak Gyurcsányra, akire négyszer, vagy Márki-Zayra, netán Magyar Péterre, akinek szintén kinéz az egyiptomi építmény végzetes zuhanása.

Szerencsére kicsi tehát az esély, hogy Szörényi Leventének el kell elköltöznie Magyarországról.

Horváth K. József

A szerző író

]]>www.magyarhirlap.hu]]>