Amennyiben Molnár Gyula MSZP-elnök ezzel kezdte volna beszédét pártja hétvégi választmányi ülésén, akkor a pártja hétvégi választmányi ülése rajtaütésszerűen hagyta volna abba a fasírtos zsemle majszolását, és dübörgő vastapssal válaszolt volna vezére hívó szavára. Ez egy érthető üzenet, egy érthető cél lett volna. Ezt ismerik, ehhez hozzászoktak, ebbe bele lehet törölni az uzsonnazsíros mancsot. De erre Molnár azzal jön, hogy „talpára fogjuk állítani” Robin Hoodot.

Mi van?

Szabadsághős, aki elvesz a gazdagtól?

Ha a Kedves Olvasó most értetlenkedik, akkor jól teszi, így voltak ezzel a beszédbe előzetesen be nem avatott szoci funkcionáriusok is. Idézzünk a jobb érthetőség kedvéért: „Ez egy fordított Robin Hood, mi arra készülünk, hogy ezt a Robin Hoodot a talpára fogjuk állítani.”

Mi van?

Te magadnál vagy, Gyuszi?

Hát nem ez lett megbeszélve.

Az lett megbeszélve – te is ott voltál akkor, ’89-ben –, hogy túléljük és visszük a bulit. A zsét, a zsetont, a gempát, a mindent. Privatizálunk, vazze!

Te Gyuszi, te most minket akarsz kifosztani? És Hiller Pisti, választmányi elnökként ezt hagyja? Hát mi választottuk, vagy mi a fene? Hát nem a mi kutyánk kölyke?

Furcsán néztek össze a Magyar Szocialista Párt vezetői. De Molnár Gyula folytatta: „Itt az ideje, hogy a tehetősek járuljanak hozzá a közös jövőhöz, és a nehéz sorban élők kapjanak lehetőséget a fel­emelkedésre”.

S ekkor megnyugodtak a Magyar Szocialista Párt vezetői.

Fellélegezve bányászták elő a félbehagyottan szagos szendvicset. Ez a mi ideológiánk. Ezt ismerjük. Ezt mondjuk, azt tesszük. Akkor most már az újrafestett piros szín is érthető. S olyan szép az arany betű is rajta. Az arany jó, barátságos, nyugalmat ad. Hát baloldaliak vagyunk, vagy mi a túró? A Hiller Pisti is bólogat… Vagy mégse… Ja de, csak Gyurcsány hívta. Rezeg a zseb, fel kell venni.

S akkor a Magyar Szocialista Párt vezetőiben felmerült, hogy tényleg itt ez a Hiller Pisti. Kovács Laci, Lendvai Ildikó mindig dicséri, sőt mesélik róla, hogy úgy igazán szereti a sajtos pogácsát. Rendes ember, na.

De nem ez a lényeg. A fentieket olvasva lehet nagyszerűeket mosolyogni, csak éppen nagyon nincs min.

A Magyar Szocialista Párt nem baloldali párt. Nem az, amennyiben a baloldali gondolkozást nem a balra néző parlamenti fotelekben, hanem a dolgozó ember képviseletében értjük. Nem az, ha a patriotizmust nem a Fletó-féle számlaváltozatban, hanem hazafiasságban értjük. Nem az, ha az internacionalizmust multi áron értjük.

A Magyar Szocialista Párt vezetői most programalkotás, stratégiaképzés név alatt mindössze a jövendő pozíciók elosztásán alkudoznak. Ezek nem kormányzati pozíciók. A Magyar Szocialista Párt nem kormányképes párt, nem is akar az lenni.

Nincs elképzelése arról, hogy milyen legyen Magyarország jövője. Az MSZP-vezetők csak azon marakodnak, hogy ki mennyit és hogyan kapjon 2018-ban. Szánalommércéjük, hogy ebben Gyurcsány Ferenc lényegesen hatékonyabb náluk.

De természetesen a Magyar Szocialista Párt vezetőinek nincs miért csüggedniük. Amiért a magyar társadalom zöme összerágta körmét az elmúlt hónapokban, nos, az megvalósult. A szocialisták választmányi elnöke kijelentette, megválasztása óta megkezdődött az MSZP értelmiségi holdudvarának újrateremtése. „Rendezni kell a sorokat, újra lerakni a cölöpöket – mondta, hangsúlyozva – a szakmai kabinetekben egyre többen gondolkodnak és vitatkoznak, aminek eredményei­ből megszülethet a baloldal stratégiája, jövőképe.” Ebbe a megfogalmazásba, kérem, most kellő humorral és iróniával gondoljanak bele.

Molnár Gyula MSZP-elnök Robin Hoodot említette. Filmben játszotta ezt a hősi szerepet számtalan igen tehetséges színész. De született ennek a történetnek egy másik változata is. Ha a Kedves Olvasónak van hozzá türelme, kérem, keressen rá az interneten a Fuszeklik fejedelme című alkotásra. Ott hangzik el ez a mondat: „Mielőtt lemegy a nap, lesz egy esküvőnk vagy egy akasztásunk. Tökmindegy, lényeg, hogy buli legyen.”

Molnár mehet, Hiller öltözködjön…

Máté T. Gyula - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>