Gyurcsány bizalmi embere továbbra sem szégyelli magát. Van képe a békepárti Orbán Viktort cikizni, aki mindent elkövet a további háborús vérontás megakadályozására, a kárpátaljai magyarok életének megmentésére. Gréczynek van arca most is a halál oldalára állni.

A háború és a béke kérdésében neki az a legfontosabb, hogy mikrofonállványnak nevezze a Kossuth rádió műsorvezetőjét, illetve szinte kikéri magának, hogy Orbán Viktor az Egyesült Államokat barátunknak és szövetségesünknek „merte” nevezni. Hát mi más lenne, kedves maszatos kezű, vér- és háborúpárti Gréczy Zsolt, miután egy közös katonai-védelmi szövetségnek vagyunk a tagjai?

Gusztustalan megjegyzéseivel arról tesz tanúbizonyságot, hogy neki nem fontos, hogy az Egyesült Államok nem adta fel a tervét, hogy mindenkit „belepréseljen” egy háborús szövetségbe, és nagyon nem tetszik neki, hogy Orbán kijelentette: „nem fogjuk engedni, hogy belepréseljenek minket a háborúba.”

Gréczy leírta: „Két napja még Présember volt Pressman nagykövet, az USA óriásplakátja a Ruszkik haza! felirattal maga volt a háborúpárti propaganda. (…) A fideszes médiából árad az oroszok imádata és Amerika utálata…” Őszintén szólva nem tudom, ezt honnan veszi Gyurcsány bizalmasa. Ha valamit elítél a jobboldali média, köztük mi is, akkor az az, hogy az Egyesült Államok budapesti nagykövete révén bele akar szólni a magyar belpolitikába.

Melyik ország venné ezt szívesen, tessék mondani? Orbán kijelentette: „Tudomásul kell vennünk, hogy egy demokrata párthoz közel álló nagykövet van.” Ha demokrata elnök van a Fehér Házban, akkor a kapcsolatok nehezebbek, ha republikánus, akkor könnyebbek – mondta a kormányfő, aki ennek okát abban látja, hogy a modern politika alapvető kérdéseiben a republikánus nézőpont közelebb van a magyar kormányzati nézőponthoz.

Mi ebben az Amerika-utálat? Csak nem az, hogy nyíltan megfogalmazzuk azt az alaphelyzetet, ami a két ország közti politikai különbséget jellemzi? Amit az ellenoldal soha nem mond ki, csak támogatja ezerrel a háborút. Sőt Gréczyék még érzékenykednek is, ha valaki háborúpártinak tartja őket. Hát mik lennének, ha nem azok?

A békepártiság mögött a magyarok kilencven százalékának álláspontja van. Nem is tehetne mást Orbán Viktor, mint hogy képviseli választóinak akaratát, a tűzszünet igenlését.

Milyen alapon beszél Gréczy Zsolt ennek kapcsán köpönyegforgatásról? Nem a háború és a béke kérdésében változott a magyar kormány álláspontja, csupán a lényeg szempontjából jelentéktelen intézkedést hoztak. Mi az, hogy „Orbán ismét bebizonyította, hogy nincsenek elvei”. Nagyon is vannak, hiszen a barátunk és a szövetségesünk keményebb fellépése ellenére sem változtatott a kormányfő békepárti álláspontján.

S vajon Gréczy Zsolt kinek a nevében mond a magyarok döntő többségét lesajnáló kritikus, háborúpárti megjegyzéseket? A háború vérzivatarához képest mit számít az, hogy a kormány milyen intézkedéseket tesz? Nyilván csak olyat, ami az ország érdeke.

Gréczy meg elítéli a magyar miniszterelnököt, aláhúzva, Orbán „azért belerúgott ma az ukránokba is, mondván, nem lehet a végtelenségig finanszírozni, és pénzügyileg a velünk szomszédos ország, amelyben magyar kisebbség is él, nem is létezik”.

Mi az, hogy belerúgott az ukránokba? Ezek szerint szabad olyan országot a végtelenségig finanszírozni, amelyben attól arat a halál, hogy a Nyugat, élen Amerikával, Gyurcsányék támogatásával önti bele a pénzt?

Gréczy szerint nyilván nemcsak szabad, de a baloldal szerint ez a követendő magatartás. Hadd pusztuljon a magyar.

Ilyen az a politika, amely a halálra szavaz, nem a békére.

Horváth K. József

A szerző szerkesztő

]]>www.magyarnemzet.hu]]>