Ma 2019 december 06. Miklós napja van. Holnap Ambrus napja lesz.
Szemelvények az álhírek világából

Szemelvények az álhírek világából

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Ismerős a vicc, amikor a bolha és az elefánt átmegy a hídon?

Nem akarunk bolhából elefántot fújni? – ezt a címet a Népszava 1903-as számából vettük, nem most volt, de úgy tűnik, van, ami sosem változik, s lássuk be, igazi hagyományteremtéssel hozott össze minket a gondviselés.

A bolhából elefántot fújás régi szakma, balliberális kollégáink valószínűleg a CEU mesterképzőin szokták fényesre csiszolgatni ez irányú képességüket. Elég csak annyit mondanunk: „oktatás-egészségügy”, és mindenki számára világossá válik, mire gondolunk.

A bolhákat felfújni igyekvők hallucinációiban Magyarországot kilométerekkel előzi Románia, Fehéroroszország, de még a derék türkmén és kirgiz emberek életszínvonalára gondolva is csak szomorúan sóhajt egy igazi demokrata, ahogyan haladó hőseink arra is rendszeresen meg szoktak esküdni, hogy elmaradott, a progressziót és az európai értékeket szabotálni igyekvő, nagy múltú egyete­meink – természetesen a CEU-t leszámítva – csupa funkcionális fasisztát és potenciális Fidesz-szavazót képeznek.

A független-objektív sajtómunkások eme gondolatmenet végére érve lemondóan, reményvesztett halálraítélt módjára szoktak legyinteni, majd a legyintés lendületét felhasználva azonmód el is kezdik fogalmazni a következő petíciójukat, ami a Magyarországon tomboló fasizmusról és a négymillió koldus országáról szól. Könnyeik szinte elmossák a kétségbeesett sorokat.

Ezután kikérik a számlát, ami egy tipikus újlipótvárosi kávézó árképzését ismerve rendkívül borsos. Fizetnek, majd visszatérnek a szerkesztőségükbe.

De vissza az álhírre!

Nem ez az első eset, hogy a közismerten hiteles Népszava híréhségben szenvedett, és valamiről írni kellett. Kiemelkedő, sőt korszakos példája ennek, amikor a nagy múltú lap 1952. június 2-i számában a koreai gyermekekre pestissel fertőzött bolhákkal és pókokkal támadó amerikaiakról adott hírt.

Nem maradhatott ki Rákosi elvtárs sem aznapi cikkeinek sorából, akit viszont az évtizedek távlatából is a megkapó „lánglelkű” jelzővel illetett az újság. A lap hitelessége már akkor is megkérdőjelezhetetlen volt, ami mit sem változott az alapítása óta elszaladt 140 évben.

A helyzet azóta is változatlan, pedig nem kevés víz folyt le a mi jó öreg Dunánkon. Történt ugyanis a múlt hét végén, hogy a Népszava számára kiderült, az állam trükközik a pedagógusok létszámával.

Ezt arra alapozták, hogy a Klebelsberg Központ nyilvántartásai szerint közel 1300 betöltetlen álláshely van, tehát levonták a logikus következtetést: égető a tanárhiány.

Azt a mintegy bolhányi tényt, miszerint ez a szám az összes álláshely 1,5 százaléka, nem vették figyelembe, miért is tették volna. Sőt a szakszervezetekre hivatkozva ez a szám rögtön 30-35 százalék fölé kúszott.

Ugyanakkor élből „trükközéssel” vádolták meg az állami szerveket, hiszen, mint az nyilvánvaló, a lánglelkű – és így bizonyosan hiteles – újság szerint természetesen trükköztek.

De vajon hogyan tudott hússzorosára nőni ez a 1,5 százalék? Ezt a valósághajlítás nevű hobbit a nagy múltú lap már az 1919-es Tanácsköztársaság alatt is gyakorolta, s teszi ezt azóta is rendületlenül évtizedek óta. Harcos népük győzni fog. Vagy nem.

Inkább nem. Nota bene: Rákosi népbiztos elvtárs már akkor is szerepelt a lapban, nyilván ugyanolyan hitelesen ábrázolva, mint a későbbiekben. De ne kanyarodjunk el a témától, ugyanis a hitelesség bajnokaival kapcsolatban van azért még megjegyeznivaló.

Mint például a közismerten hiteles Gyurcsány Ferencről szóló tudósításuk, amely szeptemberben jelent meg, s címe szerint „Gyurcsányék az utcára vonulnak, és a kormány bukásáig haza se mennének”.

Hogy a nagy klasszikust idézzük: majd megunják, hazamennek. S haza is mentek. A kormány viszont a helyén maradt. Ki érti ezt? De vissza a témához: vajon hogyan lehetett másfél százalékból harminc? Ez, lássuk be, a tényeket megváltoztatni, elhajlítani vágyó akarat megnyilvánulása. Amolyan vágyvezérelt újságírás.

S bár tiszteletre méltó, mégse nevetséges. A bolhából elefánttá fújás ugyanis nem megy, mert népünk Rákosihoz hasonló pártállású lánglelkű vezérei bizony a végtelenségig lejáratódtak, elkoptak, ahogy a lapjuk is.

Ismerős a vicc, amikor a bolha és az elefánt átmegy a hídon? Valahol a harmadik pillérnél megszólal a bolha az elefántnak: hallod, hogy dübörgünk?

Na ez pont olyan rossz vicc, mint a Népszava és a hírt azóta is pörgető álhírgyárak.

Apáti Bence - ]]>www.magyaridok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mondom a magamét (4135) Irodalmi kávéház (474) Mozi világ (440) Egészség (50) Kultúra (4) Flag gondolja (33) Nagyvilág (1440) Belföld (5) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Történelem (13) Jobbegyenes (1645) Sport (729) Rejtőzködő magyarország (171) Mozaik (42) Vetítő (37) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1571) Heti lámpás (219) Tv fotel (65) Autómánia (61) Tereb (138) Szépségápolás (15) Gazdaság (633) Gasztronómia (539)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>