Nincs egyetlen párt, amely az említést sem érdemlő teljesítményük nyomán soraiba invitálná őket. Csak akkor közelítenek feléjük, ha valami hangos, de nyilvánvalóan megalapozatlan kormányellenes akcióval másodpercekre magukra vonják a figyelmet. Abban ők is sütkérezni akarnak. Mint legutóbb a dudálós akciójuknál a Momentum, amikor a rendkívül sikeres kormányzati járványellenes védekezést többek közt azzal igyekeztek beárnyékolni, hogy Kásler miniszter szakmai munkáját ócsárolták, a tesztelések szabotálásáról szónokoltak, meg a diákok érettségiztetésével kapcsolatos kifogásaikat óbégatták, hogy be tudják árnyékolni a kabinet nemzetközileg is elismert teljesítményét a veszélyhelyzet idején.

Most a frissen elindult 9. nemzeti konzultációval kapcsolatban verik a habot. Azt szeretnék bebizonyítani, hogy létezik olyan Magyarország, amely nem kér – szavaik szerint – a propagandából és nem kér a hazugságokból. Mert szerintük az hazugság, ha például megkérdi a kormány: szükséges-e tovább erősíteni az idősotthonok járványügyi védelmét? (Eddig 59 halott csak a Karácsony által fenntartott Pesti úton!) Vagy hogy törekedni kell-e a kormánynak a védekezéshez szükséges felszerelések magyarországi előállítására? Vagy a járvány-előrejelzésben az Európai Unió látványos kudarca után szükség van-e állandó magyarországi figyelőszolgálatra? Vagy a konzultáció résztvevői elutasítják-e Soros György tervét, amely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?

Szél Bernadett és Hadházy Ákos szerint mindez hazugság! A képviselők szerint ugyanis semmi szükség arra, hogy a választók – valószínűleg ezúttal is milliós nagyságrendben – elmondják a véleményüket a kérdésekről. Nyilván nagyon utálnák, ha a magyarok érdekeit védő választói vélemények és a kormány kérdésekből kiolvasható szándékai egybeesnének egymással. Ez ugyanis nem jelentene mást, mint annak feketén-fehéren történő megerősítését, hogy a kormány igenis jó úton jár, élvezi a magyarok bizalmát és ők további határozott lépéseket várnak a kabinettől a konzultációs kérdések irányában.

Hadházyékat ezért kerülgeti a guta. Máshogy ugyanis, mint a nemzeti konzultáció segítségével, nem derülhet ki, hogy a két akarat fedi egymást. Hiszen a válaszokból könnyen igazolgató, ahogy az eddigi 8 alkalommal mindig az volt, hogy a kormány és a választók többsége nagyon is egyetért egymással, ami megerősíti a kabinetet tervezett intézkedései meghozatalában.
Hiába mondja a balliberális politikai erőtér, politikusostól, médiástól, Szélestől és Hadházystól, hogy ez propaganda meg hazugság.

Pont az volna propaganda és hazugság, ha nem kérdezné meg a kormány az emberek véleményét, nem dokumentálná a válaszokat, csak ex has jelentené ki, hogy mindezzel a lakosság egyetért, ezért hoz ennek megfelelő intézkedéseket. Akkor szólhatna csak a duda a Clark Ádám téren, méghozzá joggal.

Most azonban az égvilágon semmi alapja nincs, ahogy Hadházyék akcióinak általában, csak egy sokakat foglalkoztató közéleti esemény hullámára akarnak felülni, hogy róluk is essék már szó a nyilvánosságban.

Ezt természetesen elérik, de a józan emberek széles vigyorgásával kísérve. Ugyanis primitív önpropaganda a részükről azzal házalni, hogy összegyűjtik a ki nem töltött íveket, s azok fölmutatásával akarják igazolni, hogy a magyarok nem vettek részt a konzultáción, az általuk nem látott kérdőívekből kiindulva, ilyenek nincsenek is olyan nagy számban, mint ahogy a kormány állítja.

Ezt művelték 2017-ben, s amikor a Soros-konzultáció idején bemehettek az íveket szigorúan őrző raktárakba, aztán azt ordibálták, hogy nem látták az íveket, ergo nincsenek is.

Kedves Bernadett és Ákos! Nyilván eszükbe jutott az az egyszerű helyzet, ha az emberek nem akarnak válaszolni a kormány konzultációs kérdőívére, akkor nem válaszolnak. Akkor nem jönnek vissza a kitöltött kérdőívek, s a konzultáció kudarcba fullad. Ha pedig a kormány ennek ellenére azt mondja, hogy milliós nagyságrendben érkeztek vissza a kérdőívek, akkor maguk a kérdezettek fognak tiltakozni, hogy az lehetetlen, mert ők nem töltötték ki, meg a szomszéd se, és a Józsi bácsi, meg a Mari néni se. Akkor az emberek maguk leplezik le a kormányt, nincs szükségük ilyen emberekre, akik néhány üres kérdőívet lobogtatva vagy egyenesen széttépve, mint Bangóné méltóztatott tenni a parlamentben, demonstrálják, hogy a magyarok nem is töltötték ki a kérdőíveket.

Ilyen leleplezés persze még soha nem volt, s minden bizonnyal ezúttal sem lesz. Van a közéletnek olyan szereplője, aki soha nem csapja be a magyarokat, így meg is tartja a bizalmat. A lyukas zoknis Hadházy, és a ruhakölteményeit, frizuráit anno a pártkasszából fizető Szél Bernadett viszont annál inkább.

Ezért nem veszi őket már komolyan senki.