Nem venném be a ciánkálit, hogy Botka László szombaton elmondott toborzóbeszéde lázba hozta volna a nemzetet, vagyis hogy a magyarság, meghallván a szózatot, egy emberként felsorakozott a miniszterelnökségre pályázó egzotikus búvár zászlaja alá.

Egyrészt azért nem hinném ezt, mert a szocialisták választmányi ülésén felszólaló sudár ember valójában egy rojtosra stencilezett, elunt szöveget adott elő a teremben gubbasztó publikumnak. (Csak a rendszerváltás óta nyolcadszor hallottuk már, baromira unalmas.) Másrészt azért sem hinném ezt a lázba hozást, mert a magyarság – Botka hiedelmével ellentétben – nem hülye.

Különösen azon a ponton hangzott viccesnek a beszéd, ahol a szónok kijelentette: „Lejárt az üres szavak, de eljött a tettek ideje! Ütött az óra, hogy egy nagy lépést tegyünk előre a szabad Magyarország felé!” (Elemzők szerint inkább a nagy lépésre készülődő Botka Rolex órája ütött, ugyanis a ringbe lépésekor ígért egymilliós szocialista létszámgyarapodásnak halvány nyoma sincs. Van viszont akkora káosz és széthúzás a pártban, hogy le a kalappal…)

Mindenesetre Botka glédába rendezte ígéreteit, amelyet hatalomra kerülvén teljesít majd. (De most már tényleg, becsszó…) Ízelítő az elhangzottakból: felemelik a nyugdíjakat, a kórházak és az iskolák színvonalát; helyrehozzák, amit az elmúlt 16 évben a politikusok elrontottak (különösen az Orbán-kormány, amely „tudatosan taszította kilátástalanságba és szegénységbe az országot”); a kiábrándultak és háborgók érdekeit fogják nézni; nem fognak urizálni (Botka Rolex László is megpróbál visszavenni egzotikus, szafaris, terepjárós szokásaiból) stb.

Emlékezetkiesésben szenvedő baloldali honfitársaink – ők alkotják a párt gerincét – tavasszal majd Botkára (vagy utódjára) adják a voksukat.

Erre viszont bevenném a ciánkálit.

Pilhál György - ]]>www.magyaridok.hu]]>