A múlt héten robbant a bombahír, hogy német pilóták több mint 200 alkalommal tagadták meg azoknak a menekültstátusért folyamodó illegális bevándorlóknak a hazaszállítását (hazatoloncolását), akikről a német bürokrácia emberfeletti erőfeszítéseket megtéve képes volt megállapítani, hogy a legkevésbé sem tekinthetők menekülteknek.

Érthetőbben: olyan szerencselovagok, akik vonattal, busszal és taxival elutaztak a Migration Aid által az ígéret földjének nevezett Németországba. Ezekben az ínséges időkben úgy kellett ez a hír a migránsfényező propagandistáknak, mint éhezőnek egy falat kenyér. Nyelték is, mint kacsa a nokedlit.

Soros úrnak nem ártana néha a piszkos kis körmére nézni azoknak a civil szervezeteknek, amelyek éves szinten több százezer migránst csempésznek be Európába. Ugyanis bár Horn Gábor szerint Soros a legkérlelhetetlenebb ellensége a tömeges migrációnak és a legnagyobb barátja a határkerítéseknek, alapítványai, NGO-i, civil szervezetei valamilyen egészen furcsa és megmagyarázhatatlan okból mégis GPS-koordinátákkal feltuningolt térképekre, burgenlandi fürdők nagy felbontású képeivel ellátott prospektusokra, illegális határátlépéshez nem feltétlenül szükséges molinókra, hangosbeszélőkre, valamint olyan tolmácsokra költik Soros úr milliárdjait, akik folyton szír agykutatónak fordítják az afgán kecskepásztort.

No de vissza a humánus pilótákhoz! A humánus németekről szóló beszámolók – mondom – végigsöpörtek Magyarországon.

Mi a hír hallatán a szokásos ügymenet szerint összetörtük az ilyen alkalmakra rendszeresített klaviatúráinkat, a vehemensebbek sírva verték a fejüket a falba, de abban mindenki egyetértett, hogy a derék germánoknak annyi: az ottani agyoncenzúrázott sajtó végérvényesen és visszafordíthatatlanul kimosta a maradék agyukat, elvesztettük őket, béke poraikra, valamint haladéktalanul el kell kezdenünk nyugati határainkat megvédeni, gyodát Hegyeshalomra, gyodát Rábafüzesre, gyodát mindenhova stb., stb.

A Soros úr által támogatott, illetve létrehozott portálok pedig pezsgőbontással, egymás magasba dobálásával és diadalmas vezércikkek, publicisztikák megírásával ünnepelték az emberség és az irgalmasság ilyen extrém megnyilvánulását.

Szóval volt nagy ünneplés. És volt nagy orbánozás, sorosplakátozás, őcsényezés, bogdánlászlózás. A haladó újságírók cikkeik tucatjaiban mutattak rá, milyen középkori, elmaradott, bezárkózó és gyűlölködő nemzet is a miénk.

Hogy lám, milyen fantasztikus emberek ezek a német pilóták, akik a magyarokkal ellentétben nemhogy nem gyűlölködnek, hanem egyenesen megtagadják azoknak az afgán pásztorkodással és különböző mezőgazdasági munkákkal foglalkozó menekülteknek a hazaszállítását, akiket mi, magyarok bezzeg még csak meg sem akarunk fürdetni a Balaton finom, selymes habjaiban.
Ilyenek vagyunk mi, magyarok. Ilyenné tettek minket a Soros-plakátok.

Még mindig arról a Soros Györgyről beszélünk, akit az egész Orbán-adminisztráció félreértett, hiszen Soros még Orbánnál is szélsőségesebben küzd az migráció ellen. Igazából Sorost pozitív hősként kellene ábrázolni a plakátokon. Aki mindent megtenne a migráció megállításáért, azonban az alapítványai igazgatótanácsaiban ülők folyton megpuccsolják, így aztán a pénzei mégis az illegális bevándorlás elősegítésére lesznek elköltve.

Soros egy áldozat. Szomorú szmájli.

Csakhogy robbant egy másik, még az előzőnél is nagyobb erejű bomba. A Die Welt, amely a jelek szerint Németországban az igazság és a sajtószabadság utolsó őrkutyája, kiderítette, hogy a német pilóták munkamegtagadása a legkevésbé sem a menekültek iránti szolidaritásról, hanem a „menekültektől” való rettegésről szólnak.

A félreértett és félremagyarázott repülőgép-vezetők az előzetes hírekkel szemben egészen pontosan attól félnek, amiatt rettegnek, hogy a sok szorgos, dolgos és magasan iskolázott afgán fiatalember repülés közben Allahoz imádkozva és Afganisztánhoz közeledve megpróbálja eltéríteni a repülőgépet. Eltérítés közben esetleg a nagy kavarodásban le is vágja a repülőgépet vezetők okos kis hitetlen fejét vagy fel is robbantja magát.

Ezek a zsigeri félelmek motiválják a mégsem agymosott pilótákat. És nem a humánum.

Persze ilyenkor gyorsan elő lehetne kapni azt az érvet, hogy az orbáni gyűlöletkampány és a Soros-plakátok okozták ezt a személyiségtorzulást, azonban ezt a narratívát erősen hitelteleníti, hogy Németország utcáit nem lepték el a filantróp milliárdos plakátjai. Németország utcáit az illegális bevándorlók lepték el. Németország polgárainak szívébe nem a magyarországi propagandisták ültették el a gyűlölet magjait, hanem azok a tapasztalások, amelyek nap mint nap érik őket. Az úgynevezett valóság.

Mely tapasztalásokról nem lehet, nem illik és nem szabad beszélniük, de amik mégis létező dolgok, és azt okozzák ezeknél a kedves népeknél, hogy némileg gyanakvóvá és óvatossá válnak, ha és amennyiben az életükről van szó. No és másik 250 utasuk életéről.

Ilyen esetekben, amikor valódi tétje lesz a bevándorlás súlyos következményeinek, még a merkeli propagandasajtó által kimosott agyú németekből is előbújik a valódi, érző, lélegző és erős életösztönnel rendelkező énjük.

Ilyenkor igazi emberekként kezdenek viselkedni. Az ehhez hasonló esetekre mondta egyszer Böjte atya, hogy egy zuhanó repülőgépen statisztikailag elhanyagolható számú ateista tartózkodik.

Nos, igen. Okoskodhattok, moralizálgathattok, kedves libsi újságírókáim, csak az a helyzet, hogy ha nektek is az életetekről lenne szó, és nem egy jól védett ország biztonságos szerkesztőségéből írogatnátok a cikkeiteket a „menekültek” iránti felebaráti kötelességről, a szeretetről és az elfogadásról, a „jóemberségről”, hanem ti lennétek azok a bizonyos pilóták azokon a bizonyos gépeken, azonnal kiderülne, mennyire is vagytok igazi migránssimogató jó emberek, akik nem hisznek a csúnya Soros-plakátoknak és a „kormánypropaganda gyűlöletkeltő agymosásának”.

Azonnal kiderülne, hogy hisztek. És ti se szállnátok fel azokkal a gépekkel.

Apáti Bence

A szerző táncművész, publicista