„Mi, amerikaiak nem akarjuk senkire rákényszeríteni az életmódunkat, csak azt szeretnénk, hogy példaként ragyogjon mindenki előtt” – Donald Trump szavai gyönyörűek. Lennének. Ha igazak lennének. Egyelőre azonban az új elnök nem sokat tudott – vagy nem hagyták neki? –  változtatni a bush-i és obamai Amerika-képünkön. Ami nem igazán ideálszerű…

Egy évvel ezelőtt talán maga Donald Trump sem gondolta volna, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökeként fog felszólalni az ENSZ közgyűlése előtt. Akkor, sőt a választások utolsó pillanatáig Hillary Clinton állt nyerésre. Végül azonban ő győzött, azoknak az amerikaiaknak a segítségével, akiknek elege lett a washingtoni elit píszí-multi világából.

Ha egy évvel ezelőtt Donald Trump végiggondolja, hogy mit mondana elnökként a világszervezet előtt, ugyanaz a beszéd lett volna, mint most? Valószínűleg igen. Hiszen ő büszke és erős Amerikát hirdetett akkor, és azt ünnepelte tegnap is New Yorkban.

A szavak szintjén tehát minden rendben, dübörög a twitter píár is. És a valóság?

Trump azt ígérte, hogy új emberekre támaszkodik Amerika élén, lecsapolja a „washingtoni mocsarat”, kitakarítja a korrupt régi elitet, a gazdasági érdekcsoportok lobbistáit az ország vezetéséből. Ehhez képest mára az ő leghűségesebb embereit golyózták ki a Fehér Házból. Hatalmi játék, szükséges kompromisszum egy nagyobb győzelem érdekében? Talán, legyen így. De ennek mostanáig nyoma sincs. Csak folyamatos hátrálás van, még ha rohamra biztató katonaindulók alatt is.

Erős középosztály, a fehérgallérosok visszaszorítása, a munka értékének és becsületének visszaadása, a „halott ipari városok” feltámasztása – igen, valami elkezdődött, vannak cégek, amelyek hazatelepülnek, és új munkahelyeket teremtenek „vidéken”. Csakhogy ennek ára is van: a nagy konszerneket immár az ipar mellett a mezőgazdaságban és a kiskereskedelemben sem korlátozza semmi. S Denver vagy Detroit továbbra is „halott”. 

A leszakadt és elfelejtett középosztály, az állását veszített melós egyelőre csak ígéreteket és szép szavakat kapott. Mondhatnánk, ennyi idő alatt ez is valami. Legalább a méltóságát visszakapja az „átlag amerikai”. Büszke lehet magára, hazájára, történelmére.

Viszont – a jelek szerint – amit visszakap, az már nem az ő története. A demokrata píszi-lobbi erőszakosan átírja az Egyesült Államok múltját. Már csak az ő hőseik létezhetnek, a szólásszabadság és a tolerancia hazájában szobrokat döntögetnek és könyveket égetnek, elveik és gondolataik miatt félemlítenek meg embereket. És Trumpnak csak twitter bejegyzésre futja…

Superman, a hős-ikon a ]]>legújabb képregényben]]> latin és burkás migránsokat védelmez a kirúgott amerikai gyári munkás ellen. „Olcsón dolgoztok, nem beszéltek angolul, ezért nem tudtok visszaszólni, vagy akár egy fillérrel is többet kérni. Elvesztettem miattatok a munkámat. A megélhetésemet. Ezért megfizettek!” – kiáltja pisztolyt rántva a dühös melós. De jön Superman, rendet tesz és meginti: „Az egyetlen, aki felelős a sötétségért, amely megfojtja a lelked, az te magad vagy!”

Több mint jelzésértékű képsor. Trump tegnap azzal büszkélkedett az ENSZ-ben, hogy országa milliárdokat költ a migránsokra. Egy éve még az invázió megállításáról, mexikói kerítésről volt szó. Politikai trükk? Időnyerés? Hát…

Amerika nem avatkozik bele más országok életébe – üzent kampányában Trump. Első lépései is erre utaltak, mire gyorsan levadászták nemzetbiztonsági tanácsadóit. És a Fehér Ház újra háborúkat kezdett hirdetni. Donald Trump tegnapi beszédében lényegében újra elővette George W. Bush „gonosz tengelyét”. Irán, amelyet egyszer már sikerült lebeszélni atomprogramjáról újra terrorista-államnak lett nyilvánítva.

Észak-Koreát pedig az ország „teljes elpusztításával” fenyegeti. Mondhatnánk karakán dolog, értsen az erőből a phenjani diktátor, ha már szép szóból nem teszi. De biztos, hogy egy atomháború, egy nép kiirtása a megfelelő eszköz, még ha csak retorikai szinten is? Ráadásul: mikor sikerült Amerikának az elmúlt évtizedekben háborúval bármit megoldania?

Trump együttműködést hirdetett Kínával és Oroszországgal, miért nem bízza rájuk – azokra, akik valóban meg tudnák rendszabályozni – a harmadik Kimet?bVagy Washingtonban még mindig a hadi- és energiaipar diktálja a külpolitikát? S ezért van új hidegháború Moszkvával?

Trump tavaly még azt mondta, hogy nem lesz több demokrácia-export, mert drága és értelmetlen. Ugyanez néhány órával ezelőtt az ENSZ-ben így hangzott: „Venezuelában elfogadhatatlan a helyzet. Nem maradhatunk tétlenek. Szomszédos országként és felelős barátként célt kell felmutatnunk a venezuelaiak számára: visszaszerezni a szabadságukat, sínre tenni az országot és visszanyerni a demokráciát!” Barack Obama és Hillary Clinton sem mondhatta volna szebben.

S végezetül egy „apróság”: Trump a kampányban tevékenységének megfelelően kezelte George Sorost. Ma már szó sem esik róla. Az amerikai külügyminisztériumban ugyanazok ülnek, akik levezényelték Bush és Obama ámokfutását. Az amerikai történelem átírása is Soros „tankönyvei” alapján zajlik. Ráadásul a milliárdos spekuláns nyíltan utcai zavargásokat szervez és finanszíroz a törvényesen megválasztott elnök ellen. S Trump nem tesz semmit.

Elnézést mindenkitől, aki még mindig a „reményt” látja Donald Trumpban, és a fenti sorok bántják várakozásaiban. De pillanatnyilag ez az Amerika semmivel sem különb, mint amit elátkoztunk az elmúlt években. Ez még mindig a washingtoni és New York-i píszí „véleményalkotó” elit, a multinacionális konszernek Amerikája, amely ránk akarja kényszeríteni hamis értékeit és érdekeit.

Trump tegnap a nemzetállamok felébresztésének szükségességéről is beszélt. Ez szintén szép gondolat. Kilenc hónapnyi elnökség után igazán el is lehetne kezdeni az Amerikai Egyesült Államokban. Hajrá, Mr. Trump!

Fotó: wordpress.com

Máté T. Gyula - ]]>http://matete.pestisracok.hu]]>