Józsi bával ismét találkozunk. Most kertészkedik. Irtja a bodzát — mintha azt ki lehetne irtani —, metszi a rózsát, gyűjti a gallyakat. Átszólok a kerítésen. Kérdem, hogy van, hallotta-e, hogy a nemrég még fasisztázott olasz asszonyság a minap ismét az ukrán bohóc mellizmait simogatta?

— Mondjam, hogy jól vagyok? Hát nem! Teljesen kiakaszt, amikor egy magát komolyan vevő vezető térden csúszik Ukrajnáig.
— De mind azt teszik! Persze, tisztelet a kivételnek — vágok vissza.
— No, igen, olvasom én is, hogy egymásnak adják a kilincset. De az azért mégiscsak érdekes, ami Meloni esetében történt. Az olasz választások előtt a fél világ neofasisztaként vagy profasisztaként címkézte, szidta, uszított ellene. Ő maga euroszkeptikus volt, az EU-t velejéig rohadtnak nevezte — és mennyire igaza volt! —, és ellenezte a Krím 2014-es annektálását követően az Oroszország elleni szankciókat.
— Igen, ez volt Meloni!
— Majd jött a fordulat. Most az EP-vel és az Európai Bizottsággal szemben egy kritikus szava sincs, nem küldi vissza a migránsokat taxiztató NGO hajókat és a Magyarország elleni szankciókat is támogatja.
— Létezik, hogy egy-két év alatt ekkorát változzon?
— Ha a számokat nézzük, akkor akár igaza is lehet. 2013-ban 2%-os, 2018-ban 4,5%-os „eredményt“ ért el. Majd 2021-ben tagja lett az Aspen Intézetnek és 2022-ben 26%-kal kormányfő lett.
— Aspen Intézet, az meg mi a szösz?
— A Rockefellerek és Bill Gatesék alapítványai hozták létre. Sejted már, miért lehetett miniszterelnök és miért vállalja az ukrán farokművész mellizmainak lapogatását?

Üdvözlet, KJ