Ma 2024 február 29. Anonymus napja van. Holnap Albin napja lesz.
A veronai tragédia emlékére

A veronai tragédia emlékére

Flag

Szöveg méret

4
Átlag: 4 (1 szavazat)
Vannak pillanatok, amikor senki sem tud vigasztalást adni. A tragikus gyermekhalál ilyen.

Egy éve, hogy megtörtént a szörnyű veronai buszbaleset. A kérdés, hogy képes-e enyhülni a fájdalom. Vannak pillanatok, amikor senki sem tud vigasztalást adni, lehetnek azok a legfőbb egyházi méltóságok, államfők, közvetlen rokonok. Senki. A tragikus gyermekhalál ilyen.

Isten némasága ilyenkor kibírhatatlan, akkor is, ha tudjuk, hogy nem az ő akarata volt, hanem emberi mulasztás vagy tragikus véletlen okozta. Valamiért hagyta, hogy „megtörténjen”. Talán azért, hogy végre tanuljunk. Bűneinket, mulasztásainkat végre észrevegyük.

Ilyenkor halljuk a sátán kacaját, bőrünkön érezzük jeges, fojtogató szorítását. Miért pont az ártatlan gyermekek? Lehet pszichológust, orvost, bárkit hívni, de csak egy szalmaszál marad a kereszten elhangzott kérdésre, az őrületes golgotai csendben: „Éli, éli, lama sabaktani?” Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

A szalmaszál, a rövid idő múlva jövő válasz Jézustól gyors és egyszerű: „Atyám, kezedbe ajánlom a lelkem.” Ami a ma nyelvén szólva azt jelenti: Igen, ez megtörténhet velem is. Majd „Elvégeztetett”, hangzik el utolsó mondatként, „és kilehelte lelkét”, írja az evangélium. Ez még mindig kevés egy szülőnek, aki elveszti a drága gyermekét egy ennyire tragikus balesetben.

De! Jézus harmadnap megjelenik az utolsó vacsora termében, „Békesség nektek”, mondja, és a tanítványok megölelik, vele esznek, megtapogatják sebhelyeit.

Ne felejtsük, hogy a Szentírásba azok a szövegek kerültek, amelyek leghívebben tükrözték az apostolok és tanítványok tapasztalatát. A feltámadás döbbenetesen nagy lyukat üt az anyagi világ kibírhatatlan, rideg valóságán, amin fény dereng át.

És itt vissza kell emlékeznünk: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, annak örök élete van, mondta Jézus nagypéntek előtt, de a gyerekekről mást is mondott: ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be Isten országába, tehát a gyermekeink rögtön oda jutnak.

Ártatlan kis bűneikkel együtt. Kivételes kegyelmi vigasz. Érezzük át. Át fogjuk ölelni őket. Ugyanúgy, ahogy Jézust is átölelik a tanítványok feltámadása után. Igen, elmentek előre. Itt voltak velünk szeretetbombaként, de előrementek. Elsőnek fogunk velük találkozni.

Krisztus ott volt az égő busz poklában, ahogy ott van velünk minden szenvedésünkben. Ő nem ígérte, hogy megszűnik a földön minden szenvedés, hiszen tudta, hogy sokan nem fogják követni őt, de azt ígérte, hogy velünk lesz a szenvedésben.

Ő a szenvedés királya. Fogta a gyermekek kezét, ahogy fogja minden szenvedő, minden haldokló kezét. Efelől nem lehet kétség. Számtalan misztikus tapasztalat igazolja ezt.

A feltámadásban nem csak úgy reménykedünk, ahogy a több ezer spirituális út tanít a lélek halhatatlanságáról. A test feltámadása már megtörtént. Megtörtént, és ennek megvannak a történettudományi, természettudományi és a lélektani bizonyítékai. Halálunk óráján sincs mitől aggódnunk.

Henri Boulad jezsuita szerzetes így ír erről: „Annak lehetőségét kínálja, hogy végre önmagunk lehessünk. Hogy milyenek vagyunk, számos olyan körülményen múlik, amelyekbe nincs beleszólásunk. Bele vagyunk vetve a létezésbe anélkül, hogy választhattunk volna.

Ahhoz, hogy személlyé váljak, meg kell teremtenem és ki kell találnom magam. Egész életem lassú folyamata annak, hogy megszülessek önmagamnak. A halál pedig megkoronázása, hiszen lehetővé teszi a második születést, amelyet feltámadásnak hívunk.

Testem is tele van korlátokkal. Az olimpiai bajnokoknak is. Az öregedésben, betegségekben még inkább. Áldás, hogy vannak érzékeink, de még a világutazók is alig érzékelnek, látnak valamit a világból. Pedig képesnek kellene lennem arra, hogy kommunikáljak a világegyetem egészével. […]

A feltámadottság állapota nem lenne a teljesség állapota, ha nem volna képes megismételni a létünk legszebb pillanatait is. A mennyországban megismétlődnek életünk legszebb pillanatai.” A feltámadás a test visszavágója, amelyben az felleli ifjúságát, erőteljességét, lendületét.

A gyermekeken kívül még egy személy van, akinek biztosan tudjuk az üdvösségét: a jobb latorét. Jézus szájából az hangzik el: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Ismétlem, „még ma”. Hogy lehet ez? Igen, ez az igazi bűnbánat és vágyakozás eredménye. Idén korán jön a húsvét, így a nagyböjt is. Tartsunk bűnbánatot!

Csókay András

A szerző orvos, idegsebész

]]>www.magyaridok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (30) Rejtőzködő magyarország (168) Gasztronómia (539) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (2764) Belföld (10) Életmód (1) Heti lámpás (306) Irodalmi kávéház (535) Tv fotel (65) Gazdaság (699) Kultúra (6) Autómánia (61) Flag gondolja (36) Történelem (17) Mozi világ (440) Sport (729) Nézőpont (1) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (146) Szépségápolás (15) Politika (1582) Mozaik (83) Egészség (50) Mondom a magamét (7429) Nagyvilág (1309) Emberi kapcsolatok (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>