Ez nem pusztán egy diplomáciailag szükséges villámlátogatás volt bájvigyorral feldíszítve, hanem egy diplomáciailag szükséges látogatás, ahol ráadásul két, egymást igencsak bíró európai politikus találkozott. Az van ugyanis, tetszik vagy nem Seresnek, a két ember agya egy srófra jár. Szóval Cameron kb. összekötötte a szükségest az élvezetessel.

No, hogy aztán lesz-e ebből ojrópai megújulás, az már más kérdés, de arra jó, hogy kicsit ráijesszen a brüsszeli üvegpalota ablakán keresztül arra a pocsék városra unottan tekintgető, kávézgató bürokratákra. Két forgatókönyv lehetséges ugyanis: vagy kilépnek a britek, és akkor teljesen egyértelmű lesz, hogy az EU sem a történelem végállomása, és lehet fejeket kapkodni, vagy engednek Cameronnak és az EU visszavesz a központosító-szuperállamosító tendenciákból.  Egyik sem a falanszter dolgozóinak álma.

Meg aztán itt van a karanténba zárt Orbán képe, akitől ugye magyar nyelven írt publikban meg angol külföldiül írt figyelmeztető üzenetekben kell óvni a nyugati politikusokat, nehogy leblamálják magukat. Ez a „nézzük hülyének a külföldi politikusokat”-projekt, amit a „demokratikus ellenzék” értelmisiei űznek évtizedek, a rendszerváltás óta a nyílt leveleikkel és aláírásosdival. Megsimogatják a nyugati politikus buksiját és elmagyarázzák neki, hogy rossz ember és diktátor ez az Orbán. Ha nem sikerül a figyelmeztetés, akkor sajnálkoznak az illető politikus tudatlanságán, és ennek tudják be, hogy a fatális véletlen úgy hozta, találkozott Orbánnal, ami azonban nem legitimálhatja a vezénylő tábornok uralmát. Nem mintha ezen idetévedő politikusok ne találkoznának amúgy is többet a magyar kormányfővel, mint bármelyik értelmisi…

Anglia esetében a libnyaf érvelés úgy néz ki: ha valami baller szempontból átveendő vívmányról van szó, akkor ott már szépen nő ugyanaz a fű nyolcszáz éve, ezért illene vele próbálkoznunk nekünk is. Ha baller szempontból nemkívánatos vívmányról van szó, akkor viszont felhívatik rá a figyelem, hogy Magyarország nem Anglia, itt sajnálatos módon nem nő a fű ugyanúgy nyolcszáz éve, ami ott működik, itt biztos nem fog.

A megálmodott karantén tehát egyre kevésbé létezik, ráadásul a lengyel PiS is egy frakcióban ücsörög az EP-ben Cameron toryaival, így az új lengyel vezetés is potenciális Cameron-szövetséges. Formálódik itt az EU-reform kikényszerítőinek serege? Még az is lehet. A bekerítő hadművelet már elindult, a V4-ek nagyjából egy álláspontot foglalnak el az EU keleti végein, és a mindig különutas Nagy-Britannia meg nyugaton. A tökkelütött franciákat és a keményfejű németeket nehéz lesz meggyőzni, ott sikeres volt az agy kiműtése, esetleg az ibériaiakat bevehetnénk még.

Vagy kénytelen lesz az EU-s és a tagállamok elitje elébe menni a „nép” követeléseinek, vagy idővel leváltják. Akkor meg már ugye az elébe menetel, mert akkor ők kávézhatnak továbbra is zsebre tett kézzel az üvegpalota emeletein, letekintve a jobbágyokra és az őket erőszakoló migránsokra a magasból.

Mindenesetre a buli kezdődik: a britek kilépéssel fenyegetőznek, Cameron elébe megy, vagy reform vagy kilépés, mi meg nem lépünk be az eurozónába, itt vannak a migránsok, valamit kezdeni kell a határellenőrzéssel, nincs jobb pillanat, hogy megértessük az EU-val: vagy visszavesz az arcából, vagy mi veszünk vissza – az ő arcából.

]]>www.tutiblog.hu]]>