A győztes politikai erő rendszerváltást hirdetett, vagyis jó eséllyel a többpárti, parlamentáris demokráciát, a kapitalizmust, az EU- és NATO-tagságot is fel kívánja számolni. Ehhez kapcsolódna a köztársasági elnök eltávolítása (puccs vagy nyaktiló útján), és ha ez megtörtént, közvetlen választással új államfő beiktatása. Ez az elnöki jogkörök jelentős kibővítésével járna.

A leendő kandidálókról már el is kezdődött a találgatás, volt, aki magát ajánlotta, mások pedig már kellő szerénységgel el is fogadták a jelöltséget, jóllehet az alkotmány szerint van törvényes államfőnk, egészen 2029-ig.

Ha a gondolattal mégis eljátszunk egy pillanatra, nézzük a lehetőségeket. A pesti liberális körök Iványi Gábort támogatnák, de ugyan ki szeretne visszatérni a kilencvenes évek szadeszos világába, tehát a csoportosan elkövetett, hivatalos személy elleni erőszakkal vádolt metodista lelkész függetlenként öt százalékot szerez.

Magyar Péter nem tud elképzelni mást e pozícióban, mint önmagát, Fleck Zoltán meg is magyarázza, hogyan lehet a pártelnöki, miniszterelnöki és államfői hatalmat összevonva a „vezér” közjogi méltóságot létrehozni, de Von der Leyen lebeszéli, mert a Führer szó már foglalt, és az különben is ő. Így Magyar csak ímmel-ámmal áll be a saját jelöltjük mögé (legyen az bár MZP vagy akárki), a Facebookon olyanokat posztol, hogy nem lehet más népszerűbb nála, ezért szavazás helyett mindenki menjen buliba.

A baloldalt mostanra egyedüliként (Thürmer Gyula visszalépése után) Schiffer András képviseli. Végre egy hiteles, szerethető antikapitalista, sokan buzdítják, így aztán 1,7 százalékkal abszolválja az első fordulót.

A Fidesz eközben elindítja Orbánt, aki elhozza a listás 38 százalékot, Toroczkai pedig a valódi Tisza-jelölt híján árván maradt rendszerváltókkal kiegészült híveivel együtt 30-at. A második fordulóba ők ketten jutnak be, és a választópolgárok eldönthetik, melyiküket kívánják a Tisza-kormány fölébe helyezni, mielőtt azok elbíznák magukat.

Ungváry Zsolt

]]>www.demokrata.hu]]>