Érdekes, az a megközelítési mód, amelyet egyébként számos ellenzéki elemző, közéleti- és politikai szereplő a magáévá tett. Idézünk az egyik legnagyobb ellenzéki portálról: „A migrációellenes kampány folytatásaként a Fidesz ismét egy neki kedvező témát emelt a középpontba: ugyanis bőven többen értenek egyet Orbánékkal, mint amennyien szavaznának is rájuk. Az elmúlt hónapok kormányellenes tiltakozásai után az ellenzék lépéskényszerbe és csapdahelyzetbe került: ha nem támogatják a kormányfőt, 2022-ben megismétlődhet ugyanaz, mint az előző választási kampányban a kerítéssel”.

Ez a megközelítési mód az, amely egy-egy fontos kérdést önmagában úgy vizsgál, hogy annak támogatása, vagy ellenzése mennyire lesz népszerű, mennyi potenciális szavazót hoz egy pártnak, illetve mennyit tántoríthat el egy politikai szövetségtől. Ha tehát a Fidesz-KDNP egy olyan kérdéssel foglalkozik, amelyik az ellenzék szerint is népszerű lesz a magyar emberek körében (mint például a családtámogatás), akkor arra úgy kell tekinteni, hogy az egy csapda.

Ez pontosan olyan, mint amikor a migráció témaköréhez úgy állnak hozzá, hogy „Orbán nagy szerencséje, hogy jöttek akkor a migránsok”, mert így tudott kétharmadot szerezni.

Vajon, ha bárki, a mai, vagy az akkori ellenzék prominens képviselői közül akkor éppen magyar miniszterelnök lett volna, ugyanúgy lépett volna fel, mint Orbán Viktor?

Vagy amikor az MSZP vezette az országot, egyáltalában szándékukban állt a mostani családtámogatási akciótervhez hasonlót bevezetni?

Nem lehet, hogy vannak olyan horderejű kérdések, amelyek többek annál, mintsem „kommunikációs eszközök”, vagy „politikai csapdák” lennének?

Nem lehet, hogy éppen azért foglalkozik velük a kormányzat, mert azt teszi, amire az emberek felhatalmazták, vagyis az ország érdekében kormányoz?

Teveli Zoltán - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>