Június 13-án, hajnalban az izraeli légierő csapást intézett Irán kiemelt katonai létesítményei és vezetési pontjai ellen. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy 1979-ben Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője visszatért párizsi száműzetéséből. Az addig uralkodó Reza Pahlavi sahot elüldözték, és Irán síita köztársasággá alakult át. 

Hamarosan elkezdődött a nyolc évig tartó iraki–iráni háború, ahol mind a Nyugat, mind az akkori Szovjetunió Irakot támogatta pénzzel és fegyverrel egyaránt. Nem sokkal később az USA iraki beavatkozása után az iraki vezetőt, Szaddám Huszeint elfogták és kivégezték.

Irán a síita világ vezetője lett. A síita félholdba beletartozott Irak, ahol a lakosság többsége síita volt, Jemen, ahol a húszi felkelők Teheránban látták a vezért, Szíria, ahol a síiták aránya tíz százalék körül volt, de az Aszad család gyakorolta a hatalmat, Libanon, ahol a Hezbollah volt a legjelentősebb katonai erő. Irán egyaránt támogatta a síita Hezbollahot és a szunnita Hamászt.

Irán hosszú évek tárgyalásai után megállapodott atomprogramjáról az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjával, az USA-val, Oroszországgal, Kínával, Nagy-Britanniával és Franciaországgal. Hozzájuk csatlakozott Németország mint hatodik résztvevő és aláíró. Ez a szerződés rövid idő múlva felbomlott. Irán újraindította atomprogramját. A nyugati szankciók súlyosbodtak Teheránnal szemben, de érdemben képtelenek voltak a politikájának a befolyásolására.

2024-ben kétszer került sor összecsapásra Irán és Izrael között. Kiderült, hogy az atomprogram jelentős része védett, földfelszín alatti területeken van, hogy az iráni légelhárítás gyenge, és képtelen felvenni a harcot az izraeli légierővel. 

Három elképzelés volt lehetséges. Közös amerikai–izraeli támadás. A térségben két amerikai repülőgép-hordozó állomásozik, és főleg az Arab/Perzsa-öböl térségében számos amerikai katonai bázis található. A második elképzelés, hogy Izrael egyedül támad. Mivel mintegy 1300 kilométer a távolság a két ország között, gyakorlatilag csak a légierő jöhetett szóba. A harmadik lehetőség az volt, hogy izraeli csapás lesz amerikai hírszerzési és logisztikai támogatással. Valószínűleg ez utóbbi következett be. A szaúdi légtérben amerikai és brit légi utántöltő gépek voltak, hogy szükség esetén segítsék az izraeli gépeket.

Az izraeli csapás előtti napokban az amerikai kormány elrendelte a térségben lévő amerikai családoknál a nők és a gyermekek evakuálását. A támadó izraeli gépek gyorsan legyűrték az iráni légvédelmet. Izrael a támadásról előre értesítette Németországot, de Franciaországot nem. Párizs sokkal kritikusabb Izraellel szemben, mint Berlin.

A háború kérdésében megindult a gyors egyeztetés a britek, a franciák és a németek között. A nyugati világ nagy része kiállt Izrael önvédelmi joga mellett. Japán elítélte az izraeli katonai akciót. Mintegy hatezer fős felfegyverzett tömeg megindult Tunéziából, hogy Egyiptomon keresztül elérje Gázát, és bekapcsolódjon a harcokba. Izrael felkérte Egyiptomot, hogy akadályozza meg, hogy ezek a csapatok elérjék az izraeli határokat.

Az amerikai törvényhozás nem ismerte el, hogy a Katar által ]]>Trump]]> elnöknek adott luxusrepülőgép amerikai tulajdonba kerülhessen. Egyben megtiltotta, hogy Katar amerikai fegyvereket és hadianyagokat szerezhessen be.

Iránban a valós hatalom a vallási vezetés kezében van. Irán legfőbb vallási vezetője 85 éves. Elkezdődtek a találgatások az utóda személyéről. 

Az iráni válaszcsapás, száz drón indítása Izrael ellen nem volt sikeres. A drónok egy részét Jordánia fölött lőtték le, bejelentve, hogy bármely területére bejövő drónnal ugyanezt teszi.

Az USA hatvan napot adott Iránnak, hogy megállapodjék az atomprogramjáról Amerikával. Az izraeli csapásra a 61. napon került sor. Június 15-én, vasárnap lett volna Ománban az amerikai–iráni tárgyalások hatodik fordulója. Teherán a tárgyalást lemondta.

Az izraeli támadással szemben a közvélemény megosztott. Nyilvánvalóan a siker sokat számít, és eltereli a figyelmet Gázáról és általában az Izrael körül kialakult helyzetről. A német külügyminiszter Kairóban tartózkodott. Közel-keleti útja többi állomását, Jordániát és Izraelt lemondta. Az egyiptomi külügyminiszter a szívélyes tárgyalások ellenére határozottabb német fellépést követelt.

A háború hatására a világban a külpolitikai kérdések és a biztonság felértékelődtek. Óriási vita van arról, hogy nőni fog-e a térségből érkező migráció és a terrorizmus. Jelenleg 120 millió migráns van a világban, ez az emberiség 1,5 százaléka.

Izraelben 2011 óta működik a Vaskupola. Tíz ilyen védelmi objektum van az országban. Minden egyes elem 150 négyzetkilométert tud áttekinteni és egyszerre hat célpontot követni. A hatékonysága nyolcvan és kilencven százalék között van. A térségben öt középhatalom van: Törökország, Irak, Irán, Szaúd-Arábia és Izrael. Mindegyiknek megvan a saját célja.

Izrael ellenségei, a Hamász és a Hezbollah meggyengültek. Szíriában rendkívül gyenge az új hatalom. A háború első napja sok érdekességgel szolgált. Nem voltak sem az arab, sem a muzulmán világban tömegtüntetések Irán mellett és Izrael ellen. Eddig a bombázások hatására sehol sem nőtt meg a sugárzás és vált veszélyessé.

Irán vallási vezetője az elhunyt katonai vezetők helyére azonnal új embereket jelölt ki. Túl vagyunk a háború első napján. Jelenleg több a kérdés, mint a megadható válasz.

Nógrádi György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>