De nemcsak nevetségesek a szóba kerülő prüttyenetek, hanem elszomorítóak is. Attól nevetségesek, hogy még végig sem mondták hazugságaikat, máris a sánta kutyánál hitványabbak. Ha egy-egy személyről lenne szó, meg sem írnám ezt a cikkenetet. De nevetséges hazudozásaik kortünetté váltak. Kötelezően fölhasználandó, központilag irányított, előre gyártott elemek. És mitől elszomorítóak? Attól, hogy útvesztőbe keveredett ellenzékiek, akik nem lelik helyüket és kétségbeesetten keresik a kapaszkodót, de nem találják. Nem tartok névsorolvasást, csak egy aktuális megnyilatkozás elemzésével mutatom be, érzékeltetem azt, amit mondanék.

A minap Szerető Szabolcs a Klubrádióban, nem tudom, mi okból, azt mondta: Horthy levelet írt Bakinak, a nyilas hóhérnak, s e levélben véleményezte, hogy a „kis zsidókat” nyugodtan bevagoníroztathatja, csak a gazdag zsidókat nem, vagyis a Weiss Manfréd-féléket, mert azok hasznot hajtanak a magyarságnak.

Ebből a szövegből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Horthy antiszemita volt, s a magyar zsidóság pusztulása nem a Baki-féléken, hanem az ő lelkén szárad. Sajnos csak rákapcsoltam Szerető szövegére, s nem tudom, miként került ez szóba, a szörnyű és tragikus esemény után 74 esztendővel. Akárhogyan is, de értelmetlenül.

Ugyanis épeszű és intelligens, némi történelmi tudással rendelkező ember számára abszurditás, hogy Horthy levelet írjon annak az alaknak, akit mindig megvetett, gazembernek tartott. Ez az ember puccsot kísérelt meg Horthy ellen, katonai puccsot, amit levertek. És ezután még a nyilas hatalomból is eltávolították. De Szerető Szabolcs ismeretei is rongyosak.

Mert az a bizonyos mondat valóban ismeretes a szakirodalomból. De nem levélből, hanem Baki 1945-ös népbírósági tárgyalásából, amikor is már az életéért kellett kapaszkodnia, tehát lehetőleg másra kellett hárítania a felelősséget mindazokért a rémtettekért, amiket ő követett el. Baki, akár a többi nyilas, dörzsölt fickó volt. Tudta, teljességgel nem moshatja ki magát a mocsokból, tudta, hogy Horthy a zsidó nagytőkésekkel baráti viszonyt ápolt, tehát ravaszul kente rá a felelősséget Horthyra. De azt is tudta, hogy Horthy neki tiltotta meg a zsidók bevagonírozását. És Horthy parancsára Faragho Gábor vidékről fölhozott hatezer csend­őrével akadályozta meg a pesti zsidók elszállítását a németekkel szemben is. Mindezek mára elég ismert tények a tárgyilagosságra törekvők előtt.

Akkor mi a jó fenét akart ez a szerencsétlen Szerető Szabolcs a rádióbeli hazudozásával? Mit akart elérni vele? Hiszen még végig sem mondta szövegét, máris mindenki tudta, hogy hazudik.

És ennek az ostoba, oktalan, egy­ügyű hazudozásnak az oka voltaképpen sajnálatra méltó, elszomorító tény. Az, hogy Szerető Szabolcs már fiatalon holtvágányra siklott ki, nincs jövője, vagyis kilátástalan, kicsúszott talpa alól a talaj, zuhan a politikai semmibe. És ez jellemzi az egész ellenzéki életet. Már elő sem jövök Elek Istvánnal vagy Debreczeni Józseffel, a politikai kalandorokkal, mert erre az útvesztésre szinte mindennap egy mai ellenzéki politikus is rákerül. Az LMP vezető politikusaitól kezdve a Jobbik „emblematikus” alakjaiig. És kétségbeejtő helyzetükben kapkodnak, hazudnak, képtelenségeket állítanak. És ha ez így folytatódik, Orbán Viktor kényszerül arra, hogy megszervezze a maga ellenzékét, mert mai ellenfelei még erre is alkalmatlanok. Ami maga az őrület.

Szalay Károly - ]]>www.demokrata.hu]]>