- 0
Ezt sem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az az idő, amikor az európai parlamenti választás eredményeit körmöt rágva várjuk.
Azt sem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az az idő, amikor az európai parlamenti választás eredményeit körmöt rágva várjuk. Mindeddig ez a választás majdhogynem érdektelen volt, szinte csak szimbolikus jelentőségű, hogy jó, persze nyerjen a jobboldal, de valójában majdnem mindegy, kik ülnek Brüsszelben, Strasbourgban. Az utóbbi években azonban már jól látszott, hogy egyáltalán nem mindegy. Az EP egyre nagyobb szerepet, egyre több hatalmat és döntési jogot hasított ki magának, ezt mi, magyarok a saját bőrünkön is éreztük. De valójában a Brüsszellel, az Európai Bizottsággal való csatározás majdnem csupán egy jó politikai játék volt, amelynek fordulatait akár még élvezni is tudta az érdeklődő közönség, mindenesetre minden brüsszeli támadás csak erősítette a magyar kormány, a magyar emberek elszántságát.
Most viszont olyan időket élünk, amikor minden európai és nemzetállami döntéshozó intézménynek, parlamenteknek, kormányoknak sorsfordító szerepe lehet. Itt már nem ideológiai csatákról, nem egyszerű politikai véleménykülönbségekről vagy játszmákról van szó, hanem Európa sorsáról. Az európai nemzetek sorsáról. Az életünkről.
Persze rendkívül fontos a migráció vagy a genderkérdés, amely ügyekben a normalitásnak a kevés megmaradt zárványai mereven szemben álltak a félbolond brüsszeli elittel, de ezek az ügyek eltörpülnek a háború vagy a béke kérdése mellett.
Mert ez a mostani választás végső soron mindenütt erről szólt. Arról, hogy sikerül-e az Európai Unió háborús lázban égő jelenlegi vezetőinek megálljt parancsolni. Hogy sikerül-e olyan pártokat, képviselőket az EP-be juttatni, akik, ha semmi másban nem is, de abban egyet tudnak érteni, hogy nem küldünk katonákat az orosz–ukrán háborúba, nem sodorjuk végső veszélybe nem csupán a mi kontinensünket, de valójában az egész világot, az egész emberiséget. Ennek a választásnak az volt a tétje, lehet-e egy olyan többséget kialakítani az Európai Parlamentben, akik a béke pártján állnak minden körülmények között. S ha már a békét elrendeztük, onnantól kedvükre vitatkozhatnak migrációról, LMBTQ-jogokról, miegyebekről.
Ebben a pillanatban, amikor a lapunkat nyomdába kell küldeni, szinte semmit sem tudunk az önkormányzati és az európai parlamenti választások eredményéről. Az adatok lassan csordogálnak, a megyei jogú városokban biztosnak látszik, hogy a Fidesz–KDNP megőrizte eddigi pozícióit, talán növelni is tudta polgármesterei számát. Budapestről, a fővárosi kerületekről semmi biztosat nem lehet még mondani, ahogyan az EP-választás hazai eredményei is ismeretlenek.
Nem tudjuk, a rekordmagas részvétel kinek kedvez majd, de azt jelzi, az emberek felismerték, hogy a szavazatuk fontos, hogy beleszólhatnak saját településük, de egész Európa sorsának alakulásába.
Annyi azonban biztosnak látszik, hogy szerte Európában megerősödtek a jobboldali pártok. Németországban a szélsőjobboldalinak mondott AfD megelőzte Scholz kancellár szociáldemokratáit, Ausztriában a Szabadságpárt nyert, Franciaországban pedig csúfosan leszerepelt a háborús őrületbe zuhant Macron politikai formációja, és Le Penék pártja fölényesen győzött az európai parlamenti választáson.
Idehaza szinte biztosnak látszik a Fidesz–KDNP sikere, hogy milyen arányban, az késő este derül majd ki.
Az tehát biztos, hogy Európa szekere jobb irányba fordul, de azt, vajon elég lesz-e ahhoz ez a fordulat, hogy más legyen az európai politika, egyelőre nem tudjuk. Jelen pillanatban minden bizonytalan, csak a reményünk biztos és a hitünk, hogy talán maradt még erő és józanság ebben az egyébként nagyszerű világban, Európában, Magyarországon.
Néző László - www.magyarnemzet.hu
