- 0
Ugye emlékszünk még az öt évvel ezelőtti vitáinkra a sajtószabadságról? Bár mostanság már csak néhány Magyarországgal kapcsolatos publicisztikai sztereotípiákat ismételgető írásban találkozunk a váddal, az akkori viták,{...}
{...} gesztusok, akciók mégis csak maradandó nyomot hagytak – azokban mindenképp, akik – mint én is – közvetlen közelről tapasztalhatták meg a médiatörvény által kiváltott nemzetközi reakciókat. Az egyeztetések az Európai Bizottsággal, melyek eredményeként 4 ponton kellett változtatni a szabályozáson, nem vetettek véget a polémiának, a szervezeti kérdések, a közmédia helyzete kapcsán évekig kellett még vitázni különböző fórumokon arról, hogy az új magyar törvény sérti-e, s ha igen, mennyire sérti a sajtószabadságot. Emlékszünk az üres címlappal megjelent napilapokra, az Európai Parlamentben letapasztott szájjal is cenzúrát kiáltó képviselőkre.
S ahogy az ember nolens volens elmerült az európai médiaszabályozás részleteiben, s persze ahogy az idő a különböző wiki- és egyéb leaks botrányokkal, kiszivárgott lehallgatási jegyzőkönyvekkel egyre csak múlt, a médiatörvény néhány botrányosnak vélt részletéről kiderült, hogy – bár lehet, hogy olykor elnagyoltan lett megfogalmazva – világszerte ismert dilemmákra igyekszik választ adni, melyeket egy rövid kérdésben is össze lehet foglalni: Hogy egyeztethető össze a szabadság alapvető követelménye a biztonság alapvető igényével?
Hamar kiderült, hogy ez nem csak minket foglalkoztat, manapság pedig már világszerte folyik erről számos vita – persze egészen más felhanggal, mint annak idején nálunk. Számos elemző tette fel öt évvel ezelőtt a kérdést: vajon miért épp a médiaszabályozással kezdtük a ciklust, hogy az újságírók körében szerzett népszerűtlenség folyamatosan visszahulljon ránk más ügyek médiavisszhangja kapcsán is. Egy biztos: a kedden elbocsátott német főállamügyész esete újfent rávilágít arra, hogy a negyedik hatalmi ág, vagyis a sajtó ereje a politika médiafüggősége által mindenki mással szemben megsokszorozódik.
Az történt ugyanis, hogy a leginkább az internetes kommunikáció kérdéseivel foglalkozó, ugyanakkor a „digitális polgárjogokért” nyíltan fellépő netzpolitik.org újságírói közzétettek egy „bizalmas” minősítésű iratot, mely a német alkotmányvédelem terveiről szólt az elektronikus kommunikáció jobb ellenőrizhetősége érdekében. A világhálóra kitett anyag először senkit sem érdekelt, majd aztán az alkotmányvédelem elnöke mégis csak feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a dokumentumok kiszivárogtatása miatt. A főállamügyész elrendelte a nyomozást, amit a sajtóban már a sajtószabadság megsértéseként értelmeztek. Kisvártatva azonban a főállamügyész a két internetes újságírót értesítette arról, hogy őket is vád alá helyezik, melynek oka: a hazaárulás gyanúja. Az ügy persze pillanatok alatt a szövetségi kormány szintjére emelkedett, majd az is kiderült, hogy a két újságírót már május óta megfigyelték. Volt persze közben tüntetés, facebookos szolidaritási akció, vagyis mozgásba lendült az egész gépezet, melynek működését 5 évvel ezelőtt mi is megtapasztaltuk.
A publicisták asszociációs mezőin rögtön feltűntek az obligát összehasonlítások a náci időkkel vagy a Spiegel főszerkesztőjének 1962-es letartóztatásával, s persze maga a hazaárulás vádja is mint valami velünk élő anakronizmus jelent meg. A politikusok gyorsan kapcsoltak, hogy ebből még az eddiginél is nagyobb botrány lehet, ezért a szociáldemokrata igazságügy-miniszter, Heiko Maas felmentette az amúgy is nyugdíj előtt álló főállamügyészt, aki ezt az igazságszolgáltatás függetlenségébe történő súlyos beavatkozásként értékelte. Más kérdés persze, hogy a főállamügyész sehol sem a független igazságszolgáltatás, hanem az állam képviselője, ám így az ügy még kínosabb. Ha ugyanis a miniszter tudott a nyomozásról, akkor a főállamügyész elzavarása nem több, mint parasztáldozat.
A két netzpolitik.org-os újságíró kedd esti sajtótájékoztatója műfaját tekintve félúton volt a stand-up comedy és a politikai happening között, ahol a kollegák hangos üdvrivalgással és tapssal fogadták a politikai felelősök felkutatására szóló felszólítást és annak igényét, hogy majd „egy másik kormány alatt” olyan törvényeket lehessen hozni, ahol a sajtószabadság ilyen drámai megsértése nem fordulhat elő.
Az biztos, hogy az ügynek még lesz folytatása, s az is biztos, hogy a szociáldemokrata igazságügy-miniszternek nincs nagy mozgástere. Ez abból is látszik, hogy az erősen CSU-s hátszelű eddigi bajor államügyészben találta meg az elzavart főállamügyész utódját. Kérdés, hogy ő mit kezd majd az üggyel. Nagy tételben mernék fogadni: nagy verseny indul meg a pártok között azért, hogy ki is tehet többet az újságírók érdekvédelméért.
Prőhle Gergely - helyettes államtitkár, EMMI
www.hirado.hu - Messzelátó-Blog
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
