2021-ben gőzerővel folytatódott a Magyar Honvédség fejlesztése, modernizációja. Az év során folyamatosan érkeztek a hírek az új fegyverrendszerek beszerzéséről. Ezek alapján kirajzolódik egy hatékony, modern Magyar Honvédség képe. Szinte nincs olyan fegyvernem, szakterület, amelynek ne kezdődött volna el a fejlesztése. Ráadásul rendszerben gondolkodva, a legmodernebb eszközök állnak szolgálatba. Ezzel az ország védelmét, biztonságát, szuverenitását garantálni képes védelmi erő alakul a szemünk előtt. Párhuzamosan megújul és kibővül katonáink képzése, pályára irányítása. Hiszen a legmodernebb fegyver sem ér semmit, ha azt nem okos, tanult, hazájukat szerető honvédek kezelik.

Teszik mindezt stabil egzisztenciális háttérrel, piacképes jövedelemmel, akár egész életre szóló karrier lehetőségével. Mindezzel pedig a NATO szövetségi rendszerén belül is teljesítjük az 1999-es belépésünkkor vállalt kötelezettségeinket. Igaz, 2002 után a balliberális kormányok azt gondolták, hogy elég egy expedíciós képességekkel bíró, ám a haza védelmére teljesen alkalmatlan haderő, de ez szerencsére már a múlt. Napjainkra ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy Európa szinte védtelen, miközben új, külső és belső fenyegetések realitásával kell megbirkóznunk. Ráadásul a kihívások jellege is alapjaiban változott meg. Amelyik ország erre jól reagál, az túlél, sőt megerősödik. Amelyik pedig feladja védelmi képességeit, az potenciális célponttá válik, szabad préda lesz.

Egy ország biztonságára komplex módon kell tekinteni, mert elengedhetetlen feltétel egy erős, modern hadsereg, de önmagában kevés. Kell hozzá erős gazdaság, hatékony külpolitika. Modern ipar és mezőgazdaság, amely képes az alapvető fontosságú termékekből önellátásra. Jól szervezett egészségügy a váratlan járványok kezelésére. A sort még hosszan lehetne folytatni az informatikai biztonságon át az adatvédelemig.

Ebben a sorban természetesen fontos szerepet töltenek be a nemzetbiztonsági szolgálatok is. Zárójelben jegyzem meg, hogy jó lenne ehhez a terminushoz visszatérni, mert feladatukat pontosabban definiálja, mint a titkosszolgálatok elnevezés. Mert a hatékony, jól működő, nemzetük iránt elkötelezett szolgálatok más minőséget képviselnek. Az izraeli Moszad egykori főigazgatója mondta: baráti országok vannak, de baráti titkosszolgálatok nincsenek. Érdemes ezeket a szavakat komolyan venni. Ez persze nem jelenti azt, hogy számos területen ne volna fontos a szolgálatok együttműködése. Ilyen a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az atom-, vegyi és biológiai fegyverek terjedésének megakadályozása. Ám mindezek mellett minden szolgálat, amelyik a nemzete biztonságáért dolgozik, kiemelten foglalkozik az idegen országok és ma már a gazdasági, politikai érdekcsoportok beépülési törekvéseinek elhárításával. Ezen a területen valóban nincsenek barátok.

A sajtóból tudjuk, hogy izraeli kém bukott le az Egyesült Államokban, az USA szolgálatai pedig lehallgatták vagy talán még ma is lehallgatják európai szövetségeiket. A sort hosszan lehetne folytatni. Ez örök bújócska, macska-egér harc, de a veszélye óriási. Egy hatékony hírszerző szervezet, ha a kormányától megrendelést kap, igyekszik minél jobb pozíciókat kiépíteni. Ha kellő ideje van, akkor évek, évtizedek alatt a legmagasabb döntéshozatali szintekig érhetnek a csápjaik. Az ötvenes években a szovjet szolgálatok a brit eliten belül komoly rezidentúrát építettek ki. Az NDK hírhedt Stasija a hetvenes években az akkori német szociáldemokrata kancellár közvetlen környezetébe tudott ügynököket beépíteni. Az ilyen pozíciók veszélyét könnyű belátni.

Az elmúlt hónapokban Magyarországon is több olyan cikk jelent meg, amelyekben magyar politikusok esetleges külföldi titkosszolgálati kapcsolatait boncolgatták. Az szinte mindegyik esetben megegyezett, hogy az érintettek külföldi tanulmányait vagy munkavégzésének bizonyos mozzanatait vélték a szerzők gyanúsnak, sőt árulkodónak. Ezekkel a feltételezésekkel kapcsolatban érdemes néhány dolgot tisztázni. Először is önmagában a külföldi tanulás, munka még nem jelent semmilyen nemzetbiztonsági kockázatot. Fiaink és lányaink, ismerőseink kilencvenkilenc százaléka tisztán, idegen ráhatástól mentesen tér haza. Ami viszont igazán érdekes, a maradék egy százalék. Mert az ellenérdekelt szolgálatok kihasználnak minden kínálkozó lehetőséget. Ennek kiszűrése, azonosítása és bizonyítása a legnehezebb szakmai feladat. Kiemelten a stratégiai pozíciókban dolgozók biztonsági védelmét kell kezelni. Ilyenek az állami vállalatok, energetikai szolgáltatók, kormányzati szervek meghatározott pozíciói. Emellett, a hatályos nemzetbiztonsági törvény betűje szerint, a parlamenti képviselők közül a nemzetbiztonsági bizottság, valamint a honvédelmi és rendészeti bizottság tagjai esnek át nemzetbiztonsági ellenőrzésen. A törvényalkotók eddig nem tekintettek védendő személyekként a többi országgyűlési képviselőre.

Azonban az élet változásait előbb-utóbb követni kell. Így érdemes lehet elgondolkozni azon, hogy minden országgyűlési képviselő már jelöltként, önként vesse alá magát nemzetbiztonsági ellenőrzésnek. Így megelőzhető lenne, hogy a parlament tag­jaira a gyanú árnyéka vetüljön, s netán későn, túl későn lehessen felismerni, hogy rókát engedtünk a tyúkólba. Ehhez persze konszenzusra, politikai bölcsességre, a haza biztonságának mindenek fölé helyezésére lenne szükség.

Amikor 2014-ben Ukrajnában győzött a „Majdan forradalma”, számos külföldi származású miniszter a kinevezése előtt kapta meg az ukrán állampolgárságot. A külső „szakértők” beengedéséért súlyos árat fizettek. Alapvető szuverenitási kérdés, hogy mi ne kínáljunk tálcán pozíciókat a külföldi titkosszolgálatoknak Magyarországon.

Horváth József

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

]]>www.magyarnemzet.hu]]>