A moszkvai Nagyszínház (Bolsoj) nagyjából egy hónapja próbál meggyőzni – egyelőre sikertelenül – egy New Yorkban élő fekete bőrű balettművészt arról, hogy Oroszországban elhanyagolható számú afroamerikai él. És arról, hogy az a kevés színes bőrű, aki Oroszországot választotta hazájául, sem balett-táncosként tevékenykedik. Vagy ha mégis klasszikus balettel szokott hobbiból vagy hivatásszerűen foglalatoskodni, akkor sem feltétlenül üti meg azt a mércét, hogy világ legmagasabb színvonalú balettegyüttesébe nyerjen felvételt.

Misty Coplandet, merthogy így hívják az értetlenkedő fekete bőrű balerinát, persze nem olyan fából faragták, hogy holmi adatok alapján megváltoztassa a sziklaszilárd és kiérlelt véleményét. Továbbra sem vonult vissza, nem kért bocsánatot, hanem roppant erőszakosan és öntudatosan védi a védhetetlent, illetve támadja a támadhatatlant.

De hogy miről is van szó pontosan?

Történt, hogy Copland az országokon és földrészeken átívelő internet segítségével arról a számára megdöbbentő és elszomorító hírről értesült, hogy bolygónk bizonyos részein nem táncolnak fekete bőrű balettművészek. Így aztán ha a szerep megkívánja, jobb híján feketére szokták festeni a fehér bőrű táncosokat.

Már évszázadok óta. Misty, aki a pozitív diszkrimináció hazájában jórészt éppen a pozitív diszkrimináció rá nézve áldásos hatása miatt fényűző módon és ünnepelt sztárként él, ezt a jelenséget természetesen akképpen értelmezte, hogy rasszizmus áldozatai lettek a Moszkvába behurcolt néger rabszolgák leszármazottai. És bár képességeik alapján megérdemelnék, mégsem alkalmazzák, használják őket a kirekesztő balettigazgatók.

Természetesen Copland történelmi ismeretei enyhén szólva hiányosak, hiszen Oroszország Amerikával ellentétben nem volt rabszolgatartó ország, soha nem dolgoztatott ültetvényein ellenszolgáltatás nélkül négereket, így aztán valóban nagyon kevés fekete keveredett és telepedett le Vlagyimir Putyin országában.

Az American Ballet Theater (ABT) első fekete bőrű szólistája a mai napig nem pótolta az ellógott történelemórákat, így felháborodottan tett ki az oldalára egy fotót, amin a Bajadér című balett két szereplője látható. A két tizenéves balerina fekete festékkel lett lekenve, hogy a néger gyerekek karában betöltött szerepüknek megfeleljenek. Ezt a feketére festést Amerikában egyébként black face-nek hívják, és tényleg megbocsáthatatlan gúnyolódásnak számít.

Misty ezt a képet tette ki, rasszizmust és kirekesztést kiáltva az 1,8 millió ember által követett Instagram-profiljára, majd arra kérte követőit, hogy fejezzék ki nemtetszésüket a két balettnövendék és a világ felé, csináljanak botrányt, fújják meg az antifák harci kürtjeit és induljanak virtuális csatába. Az internet népe nekiesett a két lánynak, és olyan internetes zaklatásban (cyberbulling) részesítette a 14-15 éves orosz táncművészeket, hogy csoda, hogy még életben vannak.

Az ilyen típusú zaklatásoknak, amikor majdnem kétmillió követőt uszítanak fiatal gyerekekre, bizony igen gyakran tragikus következményei szoktak lenni. Egyelőre nem történt semmi visszafordíthatatlan és szomorú eset, de az mindenesetre tény, hogy Barack Obama és a balliberális sajtó által szeretve dédelgetett és sztárolt együgyű balerina minden alap nélkül olyan gyűlölethullámot indított útjára, ami minden jóérzésű embert elborzasztott.

Copland azóta is büszkén, modorosan és fontoskodva nyilatkozgat a vele barátságos és szívélyes sajtónak, azzal kapcsolatban, hogy a balett világában nem szabad, hogy számítson a bőrszín vagy a származás. Csak a tehetség lehet egyedül fontos.

Persze szerény mosollyal a szája szélén fogadja a riporterek rajongva feltett kérdéseit, amelyek arra vonatkoznak, hogy milyen érzéssel tölti el, mikor az ABT első színes bőrű balerinájaként Mária hercegnőt táncolhatja. Ilyenkor aztán hosszan mesél származásáról, bőrszínéről és „megpróbáltatásairól”. Muszáj neki. Ez a portékája. Ezért sztár. Ezért ő a leggazdagabb és leghíresebb balerina a világon. Ezért jár tévéstúdiókba, ezért volt állandó vendég a Fehér Házban.
Mert fekete. Amivel persze nincsen semmi baj. A baj azzal van, hogy butaságához jó adag rosszindulat és tenni akarás párosul.

Végül álljon itt a moszkvai Nagyszínház nyilatkozata: „A produkciót több ezerszer adták már elő Oroszországban és külföldön, és a Bolsoj nem fog belemenni egy ilyen jellegű eszmecserébe. Sértettséget érezni emiatt nevetséges, soha senki nem panaszkodott még a produkció miatt vagy látott benne bármiféle tiszteletlenséget.”

Nincs is mit hozzátenni.

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>