Az Andrássy úton járunk, talán valahol az Opera és az Oktogon között. December 21-e, már csak pár nap van karácsonyig, így aztán érthető, hogy mindenki siet, szalad, rohan, fut, kicsit vagy nagyon, pánikol, hogy még az utolsó munkanapok egyikén megvegye, megszerezze, beszerezze, becsomagolja azt a táskát, azt a cipőt, azt a játékot, azt a fülbevalót. Azt a valamit, amivel örömöt szerezhet szeretteinek karácsony szent napján. Mert mi itt, Magyarországon ezt tesszük karácsonykor. Jézus születésének napján egymást is megajándékozzuk. Örömöt akarunk szerezni. Ezt a keresztény szokást még a kommunisták sem tudták kiirtani belőlünk, magyarokból.

Hiába íratták az elvtársak a Népszabadságba egész decemberben a papokat, az egyházakat lejárató cikkeket, hiába folyt a csapból is a keresztényellenes propaganda, a magyar még a kommunista diktatúra idején is tudta, érezte, hogy a karácsony szeretetet hoz az otthonába. Dacosan ünnepelte Kádár János és Rákosi Mátyás alatt is Krisztus születését. Még úgy is, hogy nehezebb volt beszerezni az ajándékokat, a fenyőfát, még úgy is, hogy bizonyos körökben és egyes fontos vagy fontoskodó emberek előtt erről nem volt tanácsos beszélni. Még úgy is, hogy fenyőünnepnek kellett hívni a karácsonyt.

Valószínűleg még a legvéresszájúbb pártfunkcionáriusok is halkan, titokban megünnepelték a karácsonyt. A karácsony elpusztíthatatlan, mert a karácsony még egy liberális ateistának is karácsony. Még ha nem beszél róla, még ha titkolja, még ha szégyelli, akkor is. Vásárol, készül, süt-főz, csomagol, fát díszít, ajándékoz, karácsonyi dalokat énekel.

Boldog. Boldog, még ha saját magának sem ismerné be, akkor is. Mert magyarok, európaiak vagyunk, és mert itt élünk. Mert hozzánk tartoznak a karácsonyi vásárok, összeköt minket a sült gesztenye, a forralt bor illata, az utcáinkat, házainkat díszítő karácsonyi díszkivilágítások meleg fénye. A betlehemek.

Nem tudom, az a fiatal nő hívő, templomba járó keresztény, konzervatív vagy liberális ateista volt-e, aki december 21-én fél ötkor beszállt az autójába az Andrássy úton. Nem tudom, de abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy a karácsonyi bevásárlást intézte. Készült az ünnepre, valószínűleg lista is volt nála. Talán már megvette szerelmének azt a pulóvert, azt az elektromos borotvát, azt a cipőt, amiről tudta, hogy párja annyira vágyik rá. Amivel örömöt tud szerezni. Nem tudom, hisz-e Istenben, Jézus Krisztusban, a feltámadásban, az örök életben, csak annyit sejthetek, hogy meg akarta ünnepelni a karácsonyt.

A nő beszállt az autójába és felhívta a szerelmét, hogy elmondja neki, mindjárt otthon van, esetleg hogy még van egy kis dolga, még akadt valami fontos elintéznivalója. Ilyenkor, karácsony előtt még a leggyanakvóbb szerelmes sem bizonytalanodik el, ha kedvese kicsit titkolózik, ha nem kap egyenes, egyértelmű választ arra vonatkozóan, hogy párja hol jár, mit csinál pontosan. Ezek az édes titkok. Nem is igazi titkok. Minden szerelmes tudja, hogy kedvese december utolsó napjaiban ajándékok vásárlásának céljából tűnik el.

A nő még gyanútlanul elmondta, amit el szeretett volna mondani: „Szeretlek, mindjárt otthon vagyok!” – amikor is egy idegen feltépte az anyósülés ajtaját, belerúgott a nőbe, aztán beülve a kocsijába angolul kezdett el ordibálni. Azt üvöltötte: „Muszlim vagyok! Segíts!” A nőnek eszébe juthattak a késes merényletek, a muzulmán fundamentalisták kegyetlenkedései. Hogy nem fogja tudni odaadni azt a pulóvert, azt az elektromos borotvát annak, akit annyira szeret, akit meg akar ajándékozni karácsonykor. Hogy meg fog halni. Az életösztöne, az élni akarása miatt új, még sosem tapasztalt erőt érzett a testében szétáradni, villámgyorsan kinyitotta a kocsija ajtaját, kiugrott és elkezdett rohanni. Az életéért.

A fiatal muszlim ekkor már arab nyelven ordított. Utolérte. Megfogta, megfordította, és tiszta erőből ököllel többször az arcába ütött. Két bátor magyar ember megmentette a nő életét, és a szír támadó ugyan elmenekült, de a rendőrök fél órán belül elfogták. A nő nem tudni, milyen súlyos sérüléseket szenvedett, de ez a karácsonya egészen más volt, mint a többi. Feltételezhetően bekötözött arccal, megrepedt orrcsonttal, testi és lelki fájdalmak között ünnepelt. De életben maradt.

Támadója szír „menekült” volt. Egy szír állampolgár ütött ököllel az Andrássy úton egy magyar nőt karácsony előtt. Ez a „menekült” Németországban kapott menekültstátust. Huszonöt éves, tehát a nagy menekülthullámmal érkezhetett 2015-ben vagy 2016-ban. A Keleti pályaudvarnál még etethették, itathatták, simogathatták is azok a liberálisok, akik szerint semmi baj nincs azzal, ha milliók törnek be Európába illegálisan, papírok nélkül, akik büszkén fényképezkedtek a „szegény, elcsigázott, otthonaikból elüldözött menekültekkel”. Akik szerint ezeket az embereket kutya kötelességünk befogadni.

És a Fidesz-gyűlölő migránsimádók másik állítása megdőlt. A „menekültek nem is akarnak Magyarországon élni” hazugsága. Lehet, hiszen valóban nem a háború elől menekülnek, mert nem a békét, hanem a minél magasabb szociális juttatásokat keresik, de ha már eljutottak Európába, ha már a schengeni határon belül vannak, akkor már szabadon mozoghatnak. Európán belül ugyanis nincs határellenőrzés. Egy németországi menekültstátusszal a zsebükben bárhol erőszakoskodhatnak Angela Merkel kedves vendégei.
Itt, Magyarországon is.

Pontosan erről beszélt a Frontex vezetője az elmúlt héten. A belső migráció veszélyeiről. Az Európai Unió (EU) határ- és partvédelmi szervezetének vezetője a Die Weltnek adott karácsonyi interjúban beszélt arról, hogy az úgynevezett belső migráció is komoly probléma, vagyis az, hogy az állandó belső határellenőrzés nélküli uniós térségen, a schengeni övezeten belül sokan elhagyják azt az országot, ahová elsőként beléptek, és több államban nyújtanak be menedékjogi kérelmet, ami pedig ellentétes az EU-s szabályokkal. Tehát hogy a migránsok az EU-n belül ellenőrzés nélkül, szabadon mozoghatnak.

A 25 éves szír támadó is. Élt is a lehetőséggel. A migránsokért rajongó ellenzéki sajtó hiába hazudja azt is, hogy mára felesleges operettdíszletté vált a magyar határon felállított kerítés, hiszen elfogytak a migránsok. Ez az állítás sem igaz, hiába ismételgeti hazug papagáj módjára minden ellenzéki politikus és ellenzéki újságíró.

Az igazság ezzel szemben az, hogy csak decemberben, az év utolsó előtti négy hetében több mint négyezren próbálkoztak az ország területére lépni. Illegálisan. És azok, akiket nem tudunk megállítani, és akik bejutnak Európába, már kontroll nélkül utazhatnak, mozoghatnak az öreg kontinensen. Akár „karácsonyozhatnak” is az Andrássy úton. Jelenleg is több millió migráns, új hazát kereső honfoglaló van Európában. Olyan dologtalan szerencselovagok, akik bármikor bepattanhatnak egy idegen autóba délután fél ötkor.

Megtehetik, hiszen a rossz döntések és a politikai korrektség miatt bénult állapotban lévő Európa képtelen határozott válaszokat adni a tömeges, illegális migrációra. Képtelen megvédeni a határait, az állampolgárait. Mi pedig, akik mindig is a testünkkel és a vérünkkel védtük a keresztény Európa határait, azzal kell szembesüljünk, hogy erőfeszítéseink feleslegessé válhatnak. Mert hiába harcolunk, hiába őrzik katonáink még karácsonykor is a magyar határt, ha mégis bejuthat Magyarország területre egy szír migráns, és ezt teheti egy magyar emberrel. Ha Németországból egy menekültstátust igazoló okmány segítségével mégis az Andrássy úton portyázhat egy magát szírnek valló muszlim migráns, aki egészen máshogy óhajtja megünnepelni a karácsonyt, mint mi, magyarok.

Őszintén remélem, hogy a megtámadott nő nem szenvedett komolyabb sérüléseket, és hogy az elszenvedett trauma ellenére viszonylagos nyugalomban és boldogságban töltötte a karácsonyt. Megmenekült, életben maradt. Szerencséje volt. Krisztus vigyázott rá. De ha Európa nem tér észhez, egyre több ilyen eset fordulhat elő. És nem fogunk tudni mit csinálni.

Ha Németország nem tud vagy nem akar úrrá lenni a migrációs válságon, ha nem ismeri fel, hogy az EU-n belüli szabad mozgás lehetősége miatt az ő migránsai a mi migránsaink is egyben, ha nem látja, hogy a hivatalai által osztogatott papírokkal bármelyik európai uniós országba, így Magyarországra is beléphetnek a Közel-Keletről meghívott vendégei, az tragédiához fog vezetni, és akkor egyre több ország dönthet úgy, mint a britek. Mert egy országnak kötelessége mindent megtennie az állampolgárai biztonsága érdekében. Meg kell tudnia védeni őket.

De ha ebben egy ország elhibázott vagy inkább tragikus következményekkel járó migrációs politikája miatt akadályoztatva van, ha mondjuk Németország eszement willkommenskulturi öröksége okán nem tudja garantálni polgárai biztonságát, testi épségét, akkor annak az Európai Unió jövőjére nézve beláthatatlan következményei lehetnek.

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>