Török Gábor elemző bejegyzését olvasom. Derűs írás. Arról tájékoztat, hogy Magyar Péter újabb országjárása már kevésbé érdekes, az országos sajtóba alig-alig kerülnek be a hírei. Ugyanakkor, figyelmeztet, érdemes észrevenni, hogy Magyar még így is mindennap emberek sokaságával találkozik. „Ezek a személyes találkozások – amelyeket egyébként a közösségi médiában is meglepően sokan követnek – a leghatékonyabb módjai a szavazók megszólításának.”
A Tisza-vezér legutóbb a székelyföldi Nagyadorjánban „szólította meg” az embereket; no, azok sem lesznek a szavazói, de még a szimpatizánsai sem. 

Politikus alkat. (Tavaly, az árvíz idején egy mögötte lapátoló férfira mordult rá a teligatyás, hogy hagyja abba a munkát, mert zavarja az ő „élőzését”.) Magyar Péter mindennap emberek sokaságával találkozik? „Már itt hangosan felröhögtem – írja egy kommentelő – Hogyne, a tucatnyi kigyúrt testőrrel (akik állítólag nincsenek), meg az elvakult szektás sleppel találkozik. Nem vitás, a „sokaság”, Ernesto, Jose és a többiek Alsó-Kolumbiából, Guatemalából és a Tűzföldről ipari méretekben lájkolják a kis tápos hörcsögöt.” Mellesleg Török Gábor pályaíve is megérne egy nagymisét. Már 2014-ben „látta” a Fidesz megrendülését, négy évre rá az abszolút többségében sem hitt, 2022-ben meg „hatalmas bajban” lévő Orbánt vizionált, de valamiért rendre kétharmadok születtek.
Most kellene abbahagyni, Gábor!