Ma 2022 augusztus 11. Zsuzsanna, Tiborc napja van. Holnap Klára napja lesz.
Mátyás király esete történelemhamisítással

Mátyás király esete történelemhamisítással

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Történelmet sokféleképp lehet írni. Értelmezni is sokféleképp lehet.

Az egyszerű polgár, elvárná, hogy nagyjából igazat olvasson a történelemkönyvekben. Tévedések persze előfordulhatnak, de a szándékos hamisítás az már egy másik eset.

Ennek remek iskolapéldája Hunyadi Mátyás esete a román történetírással. Az még csak hagyján és természetesnek mondható, hogy a Kárpátok Géniuszának (Nicolae Ceauescu) országlása idején a romániai tankönyvek (beleértve ebbe az erdélyi magyar nyelvű tankönyveket) is Hunyadi Mátyást, mint a nagy román királyt emlegették.

Itt akadjunk el egy pillanatra. A krónikák, történelmi források szerint Mátyásnak sokféle címe volt: Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya. Cseh királlyá 1469-ben, Ausztria főhercegévé 1486-ban választották. (Elnézést, ha kihagytam valamit!) Román királyi cím sehol sem szerepel, leginkább, tán azért mert akkoriban nem létezett ilyen nevű államalakulat.

Mellesleg, a kommunista diktátor ezúttal sem talált ki semmi újat, csak folytatott egy régi, „szép” hagyományt. Fadrusz János 1902-ben felállított Mátyás királyt ábrázoló szoborcsoportjára valamikor a múlt század harmincas éveinek elején került fel egy tábla, Nicolae Iorga történésztől származó felirattal:

„A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányánál, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult.”

Hunyadi Mátyás származásáról természetesen lehet vitatkozni – elvégre mindenről lehet, legfeljebb nem mindenről érdemes -, de hogy vereséget szenvedett volna? Vegyük csak a történelmi tényeket!

1467-ben III. István moldvai fejedelem - vagy, ahogy arrafelé emlegetik: Ştefan cel Mare – lázadást szított a területet akkor birtokló magyar király, Hunyadi Mátyás ellen.

Mátyás a rend helyreállítása érdekében hadjáratot indított, melynek maga állt az élére. A király hadserege mintegy 12000 fős elitalakulat volt, melyet a kor legjobbnak tartott, tehetségüket sokszorosan bizonyított hadvezérei irányítottak: Giskra János – avagy Jan Giskra, a hajdani huszita vezér -, Magyar Balázs és Kinizsi Pál.  A királyi had mind felszereltségében, mind ütőképességében messze felülmúlta a lázadók haderejét, akik semmi esetre sem vállalhatták ellenük a nyílt ütközetet. Már ha nem akartak gyors és csúfos véget érni…

Nem akartak. Inkább a felperzselt föld, a cselvetés, gerillaharc taktikájával igyekeztek szembeszegülni a magyar csapatokkal.

Mátyás serege a megerősített, elbarikádozott Ojtozi-szoroson kelt át, a könnyűfegyverzetű védekezőknek nem sok esélye volt az ellenállásra. A magyarok egyszerűen felégették maguk előtt a torlaszokat. November 29-ére már elfoglalták Románvásárhelyt. István vajda, látva, hogy ennek bizony fele se tréfa – még a külföldről toborzott segédcsapatok se sokat érnek a magyarok ellenében – több ízben is békeajánlattal kereste meg Mátyást, aki ezekre nem sok ügyet vetett. December 13-ára a magyarok megszállták Moldvabányát.

Ştefan cel Mare követei itt ismételten a király elé járultak, hátha elérnek valamit… De ha nem, az se olyan nagy baj, mert ezúttal a követeknek volt még egy, nem mellékes feladata. A királyi sereg kikémlelése, a gyanakvás elaltatása.

És ez fényesen be is jött nekik…

A magyar sereg békésen vacsorázott. Elbizakodottságból, vagy szórakozottságból még különösebb őrséget sem állítottak. Nem volt nehéz rajtuk ütni…

Több irányból törtek a városra és rögtön el is kezdték a gyújtogatást, hogy minél nagyobb pánikot keltsenek. A támadás ötlete és terve nem volt rossz, a váratlan rajtaütés, a védekezők felkészületlensége, a meglepetés mind a lázadók malmára hajtotta a vizet. A helyzet kifejezetten kritikus volt, az utcai harcokban a magyarok nem tudták igazán kihasználni haditechnikai fölényüket.

A városközpont védelmét a király személyesen irányította, könnyű célpontot nyújtva rá pályázóknak. Két nyíllövés és egy dárdaszúrás is érte, ennek ellenére nem tette le a fegyvert. Csak több órás küzdelem után sikerült kiverni a támadókat, még Stefan cel Mare is fogságba esett, de egy óvatlan pillanatban sikerült kereket oldania.

A szemtanú, Janus Pannonius leírása szerint a moldvabányai csatában hétezer moldvai vesztette életét, további négyezerrel menekülés közben végeztek. A magyar veszteségeket négyezerre becsülte. Antonio Bonfini 1200-ra, a Historiae Polonicae lengyel krónika 10 000-re tette a magyar áldozatok számát. Ebből okosodjon ki az ember! Az viszont biztos, hogy Stefan cel Mare csapatai visszavonultak, megfutottak. A magyarok pedig maradtak… Egy csata helyszínén általában a győztes marad.

Ez volt az a „fényes győzelem”, melyet oly lelkesen emlegettek a Mátyás szobrot elcsúfító táblán.

Később Mátyás, sebesülése és a közelgő tél miatt valóban visszavonult. Új hadjáratra azonban nem került sor, mert nem volt ki ellen harcolni. Stefan cel Mare, azaz III. István moldvai fejedelem követei a magyar királyi székhelyen vazallusi hűségesküt tettek Mátyásnak.

És ez a - finoman fogalmazva – csúsztatás, még nem is rengeti annyira az eget, mint dr. M. Dogaru azon vidám állítása, hogy Árpád seregében az „ungurok” kisebbségben voltak, viszont román csapatok is harcoltak benne…
 
Vagy az a mókás felvetés, mely a kilencvenes években jelent meg egy „ismeretterjesztő” magazinban, miszerint Alexandru Ciuma din Chiurus román tudós állította össze az első tibeti-angol szótárat és nyelvkönyvet, és egy japán templomban szobrot is állítottak neki. Persze, hogy Kőrösi Csoma Sándorról volt szó…

A történetírásban mindig is nehézséget jelentett, hogy az „elkövető” a legtöbbször olyan eseményekről ír, amelyeknél nem volt jelen. (Csak zárójeles megjegyzésként: az se sokat segít ha ott volt az adott időben, az adott helyen: sűrűn előfordult már a világtörténelemben, hogy „szemtanúk” homlokegyenest ellenkezően írtak le eseményeket.) A történetíró kénytelen a forrásokra hagyatkozni, azok meg olyanok, amilyenek. Eleinknek is meg voltak a maguk „szempontjai”, amiket aztán kőkeményen érvényesítettek is.

A szándékos és célzatos félreértelmezés, félremagyarázás viszont már más lapra tartozik. Nem a történelem lapjaira…
 
Forrás: Wikipédia; Szabadfold.hu; Lakatospal.hu; 3szek.ro; Fotomedia.hu;

]]>http://hungaryfirst.hu/cikkek/2018-08-04/matyas-kiraly-esete-tortenelemhamisitassal]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Heti lámpás (260) Történelem (15) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Nagyvilág (1464) Egészség (50) Gasztronómia (539) Életmód (1) Mozaik (83) Emberi kapcsolatok (36) Titkok és talányok (12) Belföld (8) Tereb (141) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (2380) Gazdaság (667) Mozi világ (440) Sport (729) Politika (1581) Kultúra (6) Mondom a magamét (6236) Vetítő (30) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (168) Irodalmi kávéház (513)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>