De aztán oldódott a helyzet, a szép lányok megnyugodtak, amikor Máraihoz és Berzsenyihez fordultak, én a nehezebbet, a szövegértelmezést választottam, már csak ilyen vagyok.

Előttem van Mihancsik Zsófia írása, amelyből az érettségi bizottság csak egy rövid részletet rakott elém.

Négy és fél év után újra és újra összefoglalni Orbán és a társai napi hazugságait, kiemelni belőlük ugyanazokat az emberhez méltatlan beszédfordulatokat, összegyűjteni a hatalmi visszaéléseknek, az ország lerablásának újabb és újabb bizonyítékait, nincs értelme. Mindent tudunk róluk. Nincs értelme nap mint nap megmutatni, miféle szellemi-erkölcsi-kulturális mélyrepülés az, amelyben élünk, mert tudjuk. Az a harminc-negyvenezer ember, aki így négy és félév után a Galamust jobb napokon olvassa, tudja, és ők sajnos tényleg zárvány ebben az országban.

Egy kicsit gondolkoztam, aztán nekikezdtem.

Nagy csapás éri a magyar társadalmat, pontosabban az internetet használó közönséget, hogy véget ér a Galamus hírportál virtuális országlása. Nem is csapás, hanem tragédia, hogy a könyörtelen piaci és politikai viszonyok között nincsen hely, nincsen hely, nincsen hely egy ilyen független, a szellemi elit vezérhajóját jelentő orgánum további működésére.

Hát nincs. És ez nagyon nagy baj, hogy szabad, demokrata és független, nem mellesleg roppant okos értelmiségiek nem tudják kifejteni gondolataikat, elképzeléseiket, vágyaikat, mert a könyörtelen rezsim ezt lehetetlenné tette.

Ennek tükrében Mihancsik Zsófia írása jajkiáltás. Jelzés, intés, hogy nagy a baj.

A kontextus és a konnotáció szerint a szöveg csúcspontja, hogy mindent tudunk róluk. Az már a királyi többes miatt nincs kifejtve, hogy M. Zsófián kívül kik és mit tudnak mindenről. Lehet, hogy vannak kiválasztottak, lehet, hogy vannak kiváltságos liberálisok, akik különleges képességekkel és kiváltságokkal rendelkeztek. (Vannak.). De azt leírja a szerző, hogy elege van újra és újra összefoglalni Orbán és társai napi hazugságait. Ez azt jelenti, hogy Orbán és társai nap mint nap hazudnak. Azt is leírja, hogy ezek emberhez méltatlan beszédfordulatokat használnak. Ez azt jelenti, hogy ezek emberhez méltatlan beszédfordulatokat használnak. Azt is leírja, hogy hatalmi visszaéléseket követnek el és az országot lerabolták. Ez azt jelenti, hogy az országot kirabolták, lerabolták, ráadásul hatalmi visszaéléseket követnek el. És azt is leírja, hogy hazám jelenleg nemcsak szellemi, hanem erkölcsi és kulturális mélyrepülésben van. Ez pedig azt jelenti, hogy országom maga a mélyrepülés, legalábbis szellemileg, erkölcsileg és kulturálisan.

A konnotáció egyértelmű, Orbán és társai hazudnak és rabolnak, ráadásul méltatlan beszédfordulatokat használnak, nem beszélve a kulturális mélyrepülésről. A szerző szerint nincs értelme a folytatásnak. Összefoglalva Orbánék hazudnak és ezért nincs értelme a folytatásnak. Mert hazudnak. Mert rabolnak. Mert mélyrepülés. Nem beszélve, hogy méltatlan beszédfordulatokat használnak.

És beadtam.

Aztán apám hívott az égből, szégyelld magad fiam, nem értesz semmit, hát ez a Mihancsik régi bútor, már 1977-ben a Rádió munkatársa volt, még jóval Grósz előtt és aztán alatt, mit vársz tőle?

Aztán nagyapám is megszólalt, szégyelld magad fiam, hát nem tanultál a médiaháborúból? 

Ezeknek csak akkor kék az ég, ha ők vannak hatalmon. Ezt már csak tudom, eleget olvastam a Szabad Népet.

Aztán dédapám is hívott, szégyelld magad fiam, nem tanultál eleget Göncz Kingától, Gyurcsánytól, Lendvai Ildikótól, Török Zsolttól? Így semmire se viszed.

Aztán ükapám is hívott, szégyelld magad fiam, hogy nem Berzsenyit választottad.

Aztán szépapám is hívott, de azt már nem vettem fel, mert holnap jön ez a rohadt matek írásbeli.

(Ui.: Természetesen minden internetes fórum, újság megszűnését sajnáljuk!)