Elég nagy bajban lehet Magyar Péter, ha azzal akarja hátrányos helyzetbe hozni Kocsis Mátét, hogy elvtársnak szólítja. Pedig ha tudná, hogy az 1981-ben született Kocsis Máté a rendszerváltoztatás évében még csak kilencéves volt, akkor nem mondana ilyen szamárságot. Még George Bernard Shaw komcsi kategóriájába sem fér bele, aki azt mondta: „Aki húszévesen nem kommunista, annak nincs szíve, aki harmincévesen kommunista, annak nincs esze.” Márpedig Kocsis Máté előbb egy református gimnáziumban érettségizett, aztán a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett jogi diplomát. Vagyis olyan nagy lehetősége nem volt kommunistává érnie. És bár húszévesen nem volt komcsi, azért ez nem jelenti azt, hogy nem volna szíve. Az üzeni Kocsis Máté Magyarnak, hogy „Ne szólíts elvtársnak. Kettőnk közül nem az én családtagjaim voltak magas rangú állami funkcionáriusok a kommunizmusban. Te házasodni és bennfentes kereskedni jöttél a jobboldalra, engem meg beleneveltek a szüleim. Kösz a megértést.”

Kedves Péter, ezt se nekem mondták. Bár számodra ez nem jelent erkölcsi harapófogót, mert egyéves közpolitikai fennállásod alatt számtalanszor bizonyítottad, hogy hazugságból is minden az arcodra fér. S akkor sem jössz zavarba, ha kiderül állításod ellenkezője, mert gyorsan elkezdesz másról beszélni, mint Bodóné, amikor a bor árát kérik. Már az sem vigasztaló, ha elismered, mint korábban, hogy bolond vagy. Ezeket az egyedeket ugyanis leginkább zárt ajtók mögött kezelik, te pedig rendre feltűnsz a nyilvánosságban. S olyan dolgokat művelsz, amik nem pusztán magadnak, hanem országodnak, a hazádnak is a hátrányára vannak.

Miért mondta Kocsis Máté, amit mondott?

Reagált Magyar Péter bejegyzésére, aki ezt írta, „A hozzánk eljutó egybehangzó (?) hírek szerint az ukrán kémként letartóztatott Holló Istvánnak rendkívül jó, baráti kapcsolata volt a Fidesz-frakció több tagjával és Orbán Viktor egyik családtagjával is. Nos, Kocsis Máté elvtárs, akkor ideje lenne újra összehívni a nemzetbiztonsági bizottságot!” (Az elvtársazást megbeszéltük.)

Erre reagált Kocsis Máté. Előre bocsátotta: „Szívesen válaszolok. – Aztán belekezdett: – Hallod-e, te, Magyar Péter! Ha olyan tökös csávó vagy, és ha annyira egybehangzók azok az információk, amik »eljutnak« hozzád, akkor miért nem mersz egy nevet, konkrétumot, egy bármi kézzelfoghatót leírni? Félsz a perektől? De hát azt mondtad, a fél családod bíró, majd ők úgyis kimosnak, nem? Tapasztaljuk az elfogultságukat irányodban, ne rettegj, mondj neveket! Ne félj! Szóval ki az az ember, aki a Fidesz-frakcióból bizalmas információkat adott át egy ukrán kémnek, és mik ezek az információk? Ki az a családtagja Orbán Viktornak? Halljuk! Lehet, hogy a bezsongott szektád (tudod, akiket büdös szájúaknak neveztél) beéri az üres beszéddel, nekik ez szellemileg kielégítő, de én nem érem be, várom a konkrétumokat, ha már megszólítottál.

Az a helyzet, hogy csak terelsz, mert egyre kínosabb ez az ukrán kémügy a pártodnak. Ahogy az is, hogy a te ukrajnai látogatásodat egy magyar állampolgárságáról hosszú évekkel ezelőtt lemondó ukrán titkosszolga, Tseber Roland szervezte, akinek saját elmondása szerint nagy barátja vagy, és kiemelten figyelni fogja a karrieredet. Vagy esetleg kérdezd meg a katonaság pénzén saját magát kényeztető tábornokodat, hogyan vannak ezek a dolgok. Tiszteletre méltó, hogy a kiállsz a slepped tagjaiért, de itt többről van szó. Hozzászoktatott egy év alatt a szolgasajtód, hogy te következmények nélkül hazudozhatsz, bizonyítékok nélkül vádaskodhatsz, kommunikációs trükkökkel mindent megúszhatsz. Meglátjuk, hányan veszik ezt be tartósan.

A kémügy viszont más. Itt, ami ma elégnek tűnik, holnap már kevés lesz. Itt nem egy napot kell túlélned, nem Webernek kell falaznia egy telefonlopásod mentelmi jogi ügyében, nem egy kis családon belüli erőszakot kell elbagatellizálnod, ez egy nehézsúlyú balhé, ami nem rólad szól (kivételesen), hanem Magyarországról.

Múlt héten még az egykori rendészeti államtitkár nevével dobálóztál meg egy régi fideszesével, aki 2014 óta még csak nem is képviselő, akiről azt mondtad, hogy a budapesti parkolás korlátlan urának a fia, ami persze nem igaz. A válaszát bezzeg már nem publikáltad se te, se a balos propagandasajtód. Összevissza csapkodtál, kapkodtál, mert tudod, hogy gáz van. Szóval vedd gyorsan körbe magad a sárga mellényes körjátékozókkal meg az alvilági gorilláiddal, és küldd el nekem szépen azokat az egybehangzó információkat a frakcióm tagjairól! Várom.”

Normális ember fölfogja, hogy bizony itt a szőnyeg szélére állították. Weber papa erre azt mondja, rá se ránts Petikém, Brüsszel szemében te vagy a jövő. Az igazság pedig a múlt. Nemcsak Nyugat-Európában, nemsokára Magyarországon is.

Rossz hír, Péter, hogy a magyaroknak erről nem szóltak…

Horváth K. József

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>