Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
Kondor Katalin egyre izgalmasabb

Kondor Katalin egyre izgalmasabb

Flag

Szöveg méret

4
Átlag: 4 (1 szavazat)
Zseniális írás!

Olvasva a választásra készülő unió jelöltjeinek nyilatkozatait, semmi sem mutat arra, hogy valamit is beláttak volna a veszélyből, amely Európát fenyegeti.

Nem, nem arra, ami hamarosan és hivatalosan itt van, nem arra, amikor udvarias egyházi nyilatkozatok hangzanak el világpolitikáról, békés egymás mellett élésről, segítségnyújtásról, ezúttal a legnagyobb egyházi méltóságok részéről, méghozzá Erdély földjén. Ahol várhatóan nem sok lesz az igaz és őszinte szó. Mi arra a pünkösdre várnánk, amely a Krisztus halála utáni ötvenedik nap üzenetét hordozza: amikor a tanítványokat különös bátorság töltötte el. Kimentek az utcára, és olyan erővel prédikáltak, ahogy addig csak Jézust hallották prédikálni. Betegeket gyógyítottak, eltűnt a szívükből a tanácstalanság, a bizonytalanság, s bátran hirdették, mit jelent a feltámadás. Erőre kaptak, és új életre leltek akkor
az apostolok, eltűnt bennük a félelem, s bátrakká lettek.

Erre a pünkösdre várnánk most is. Bátorságra, erőre, őszinte szóra és cselekedetre. Ám ahogy elnézzük a világot, csak nem akar ilyen lenni. Ellobbant már a Notre-Dame tüze, ám azóta sem találkoztunk olyan emberrel, aki elhitte volna Macron meséjét, miszerint a „hatóságok kizárták a gyújtogatást”. S mint egy pokoli válasz, jött a hír: az Iszlám Állam öt éve (!) halottnak hitt vezetője videóüzenetben közölte: élek. És persze hozzátette, a Srí Lanka-i vérengzés bosszú volt. És semmi, de semmi reakció nem hangzott el erre a világ uraitól. Akik nem akarják – nem is fogják – bevallani, amit már minden gondolkodó ember tud: áldozatul vagyunk odadobva a világ dolgait csakis erőszakkal megoldani akaró kozmopolita, globalista erőknek, a véleményünk nem számít.

A bosszú pedig, pontosabban a bosszúállók – terrorcselekmények formájában is – aratnak. Szerte a világon. Itthon is. Mert lehet vitatkozni ezen, én mégis úgy gondolom, bosszú az is, ahogy a hazai ellenzék viselkedik. Bangóné, Ujhelyi és a többi különös teremtmény egyszerűen nem tudja elviselni saját szellemi kicsinységét, ötlettelenségét, intelligenciahiányát, no meg azt, hogy nem övé a hatalom. Ezért hát vagdalkozik, gumilövedékkel hősködik, árulkodik a „nagy testvérnek”, annak, aki éppen akkor személyesíti meg ezt a fogalmat ahelyett, hogy építő javaslatokkal állna elő.

Bennünk, egyszerű és egyelőre békés halandókban pedig egyre gyűlnek a kérdések: mi módon működik a világ titkosszolgálata, ha egy Iszlám Állam-vezér öt esztendő múltán bekiabálhatja: huhú, itt vagyok, dehogy haltam meg, át vagytok verve. Kabaré, mondhatnánk, ha volna kedvünk nevetni. De nincs. Azon sem, hogy az ENSZ, ez a furcsa egyesülés azt hazudhatja rólunk, hogy nem adtunk élelmet a hazánkra rátörő „menekülteknek”. Akik közül igen sokan a Keleti pályaudvarnál a segítőkész emberek feléjük nyújtott szendvicseit kiverték az adakozók kezéből, azt kiabálva, pénz kell nekünk.

Milyen jogon hazudik az ENSZ? De milyen jogon hazudnak a volt gyarmattartó államok is a szolidaritásról? Miért rabolták ki a gyarmatokat a legundorítóbb módon? Hogy aztán az ő üzleti gazemberségük előtt meghajolva Európa soha senkit nem gyarmatosító országait erejüket meghaladó áldozatokra kényszerítsék? Hogyan lehet a migráció alapvető jog? Milyen érvekkel magyarázzák ezt? Nyilván semmilyennel, mert emellett nem lehet érvelni.

Nos, telnek-múlnak az évek, a kérdések szaporodnak, válaszok nincsenek, a szavak becsülete elfogyott. Szerte a világban. Sok-sok laptárs megírta már, reménykednek, hogy a Notre-Dame égése figyelmeztető jel lesz Európa számára. Szerintem – olvasva a választásra készülő Európai Unió jelöltjeinek nyilatkozatait – semmi jel nem mutat arra, hogy valamit is beláttak volna abból a veszélyből, amely Európát fenyegeti. Európa úgy ragaszkodik a maga igazához (bűnéhez), hogy közben tudja (tudnia kell), hogy nincs igaza sem Istennel, sem emberrel szemben.

Úgy tűnik tehát, a pünkösd nem hoz megnyugvást nekünk. Pedig nagyon vágyunk rá. Legalább egy csöpp szünet erejéig. Hogy erőre kapjunk. Mert Európa napról napra gyengül. Aki ezt nem látja, vak. S ha nem nyílik ki a szeme, akkor azok a százmilliók, akik újból úton vannak felénk, bizony győzni fognak. Jézus Krisztus igazát tudva és értve, csak abban reménykedhetünk, hogy Ő a legkeményebb szívet is újjáteremti, a legrejtettebb bűnöket is világosságra hozza, a legkétségbeesettebb embert is meg tudja vigasztalni, s új erővel tölti meg. Ámen.

Kondor Katalin - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belföld (10) Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (168) Heti lámpás (310) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Politika (1582) Jobbegyenes (2778) Mozaik (83) Történelem (17) Mondom a magamét (7501) Sport (729) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Nézőpont (1) Titkok és talányok (12) Kultúra (6) Tereb (146) Szépségápolás (15) Vetítő (30) Gazdaság (702) Flag gondolja (36) Irodalmi kávéház (537) Nagyvilág (1309) Alámerült atlantiszom (142) Életmód (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>