Az Ukrajnát ért orosz támadás mindannyiunkat nyomás alá helyez, Ukrajna közvetlen szomszédai is erősen érintettek. Egyszerre akarnak segíteni, ugyanakkor nem akarnak hadviselőkké válni. Egyikük sem szeretne visszazuhanni az orosz érdekszférába. A NATO és az EU feladata, hogy összehangoljon minden legitim érdeket, ezáltal a lehető legalacsonyabb szinten tartsa a partnerek közötti nézeteltéréseket. A brüsszeli tanítómester mindenekelőtt jól teszi, ha visszavesz a kioktató hozzáállásából! Magyarország jelenleg az energia- és a fegyverszállítás kérdésében is nyomás alatt áll, miközben példamutatóan kezeli az Ukrajnából érkező menekültáradatot.

Vegyük most az orosz energiaembargó kérdését, amellyel kapcsolatban Orbán Viktor „atombombáról” beszélt. Kis országként hazánk 55 százalékban energiaimportra szorul; igaz, nincsen ezzel egyedül, számos más ország is küzd ilyen hátránnyal. De a kérdés az: a magyarok magukat juttatták ebbe a helyzetbe, vagy pedig továbbra is szerepet játszanak a múlt geopolitikai összefüggései? Továbbá mi a szerepük az 1990 óta kiépített szövetségeknek a mostani energiamixben?  

E kérdések méltányos vitát érdemelnek az Európai Unión belül. Magyarország része volt a szovjet gyarmati rendszernek, így a keleti blokk más országaival együtt a kölcsönös függőségek hálójába kényszerítették. Egy „testvéri állam” sem lehetett önellátó, sem az energetikában, sem gazdaságilag általában. A függőség főleg a Szovjetunióval szemben érvényesült, és az energetikában máig érezni ennek hatásait. 

Az 1990-es években elmaradtak az átfogó reformok a magyar energiapiacon. A kormányok akkoriban az inga lengésének megfelelően váltották egymást, ami az energiabiztonságban nem kedvezett a szerkezeti sikereknek. Miután Magyarország 2004-ben a saját akaratából csatlakozott az EU-hoz, olyan stabil gazdasági programokban részesült, amelyeknek viszont jótékony hatásuk volt. De Magyarország vonakodó vitapartnerévé vált az energetikában és a környezetvédelemben a négy számtani alapművelet elleni posztmodern lázadásnak. Az EU már nem támogatta az atomerőműveket, így az olyan tagállamok, mint Magyarország, amelyek az energiaellátásukat a nukleáris energia nagyobb hányadával akarták biztosítani, nem találtak ehhez finanszírozó uniós bankot.

Ezt az űrt töltötte be Oroszország 2013-ban – még akkor, amikor körülrajongták az uniós tanítómesterek. A 2014-es ukrajnai beavatkozás ekkor még a láthatáron sem volt. A tanítómester csak azt bírálta, hogy Magyarország atomenergiát használ, nem pedig azt, hogy milyen agresszív féllel üzletel. A magyarok nem legelöl tolongtak azok sorában, akik gyakran és örömmel zarándokoltak Moszkvába; ennyit az EU Magyarországgal kapcsolatos képmutatásáról. A primer energiahordozók, a földgáz és a nyersolaj Magyarországon legnagyobbrészt orosz importból származnak. Ez roppant nagy függőség, de – mint jeleztük – az EU energiapolitikájának következménye is. Budapest is akar ezen változtatni. Más szállítási útvonalakban is gondolkodik, és szükségből visszatérhet a hazai lignittermeléshez is: 2030-ig évi 9,3 millió tonnát termel ki és használ fel. Ennek arányát tovább is lehetne növelni, ezt azonban sem a magyar kormány, sem az EU nem akarja. 

Magyarországon – mint arra már az ókori rómaiak is felfigyeltek – a geotermikus energiában is nagy lehetőségek vannak, az unióban az egyik legalkalmasabb hely erre. A kilátások tehát jók, de ez még a jövő zenéje. Noha a napenergia nem játszik majd meghatározó szerepet az alapellátásban, az ország a napsütéses órák nagy számának köszönhetően, a megújuló energiaforrások területén a legdinamikusabban növekvő területté válik, de szintén nem holnap. A szél- és a vízenergia az országban alárendelt szerepet játszik, és ez nem is változik majd. A 2030-ra prognosztizált magyar árammix legnagyobb részét az atomenergia és a földgáz teszi ki. Az Ukrajna lerohanása miatt az oroszok ellen tervezett energiaembargó lerombolja ezt az árammixet, amelyben jelenleg 30 százalék az orosz földgáz aránya. Magyarország az unión belül azzal a komoly problémával is szembesül, hogy háztartásai az átlagot meghaladóan használnak gázt. De a magyarok már régóta dolgoznak a problémán, egyre nagyobb szerepet szánva a megújuló forrásoknak.

Az embargó lerombolná a magyar energia- és szociális biztonságot, mégpedig olyan következményekkel, amelyek destabilizálnák az országukat. Mivel Magyarország orosz függőségének igencsak köze van az EU energiapolitikájához, Orbán Viktornak igaza van abban, hogy az EU teljes mértékben szálljon be az olajembargó következtében előálló problémák megoldásába. Különösen igaz ez azoknak az eljárásoknak a fényében, amelyeket az EU Magyarország ellen folytat. Budapest energetikai irányvonala ideológiamentes és számol minden energiafajta felhasználásával. Ennek persze feltétele, hogy az ország és lakossága ne legyen kiszolgáltatva a megújuló energiaforrások ingadozásainak. Ahol értelme van más energiafajták felhasználásának, ott ez mindig be is fog következni, a technika fejlődésével pedig még több tér nyílik rá. Magyarország azonban egyvalamit nem fog megtenni: hogy egy ideológia kedvéért veszélyeztesse az állam és a lakosság energiabiztonságát. Az áramtermelésben az atomenergia áll az első helyen, és a jövőben még nagyobb hányadot tehet ki. Ezt feltételezik az EU legújabb döntései is az (ismét) zöldnek nyilvánított nukleáris energiáról.    

Magyarország minél nagyobb önellátásra törekszik az energetikában. Aki segíteni akarja abban, hogy minél függetlenebbé váljék az orosz gáztól és olajtól, az tegyen lépéseket és sürgesse új atomerőművek építését! Ezt a nap-, a szél- és a bioenergia soha nem tudja kompenzálni. Az embargóval és az EU-bürokrácia úgynevezett jogállamisági eljárásával egyaránt létszükségleti mértékben sok pénz forog kockán Magyarország szempontjából. Mindenekelőtt azért, mert arról van szó, hogy Magyarország tegyen végre eleget a kötelezettségeinek, különben megvonják tőle a forrásokat. Mégpedig természetesen a koronavírus-járvány utáni uniós helyreállítási forrásokat, amelyeket épp arra lehetne felhasználni, hogy ideológiamentes és reálpolitikai megfontolásokból csökkentsék az olaj- és gázfüggőséget. A magyar vezetés ezt három–öt év alatt tartja lehetségesnek. Vagyis az EU ismét csak akadályt gördített Magyarország energiafüggetlensége elé, ahogy azt sok éven át az atomenergia esetében is tette. Egy német uniós képviselő nemrég kifejezésre juttatta, hogy a magyaroknak fel kell rá készülniük, hamarosan nem számíthatnak pénzre az uniótól, miközben egyúttal azt sürgette, tegyenek engedményt az olajembargó kérdésében. Ahogy a mondás tartja: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Vessen véget az EU az ideológiai játszmának!     

Novák Katalin, az új magyar államfő – akinek az első külföldi útja Varsóba vezetett – azt mondta beiktatási beszédében, hazája elítéli Vlagyimir Putyin agresszióját. „Nem vagyunk semlegesek. Az ártatlan áldozatok és az igazság oldalán állunk. Az Európai Unió és a NATO szövetségének részeként vállalt kötelezettségeinknek eleget teszünk” – hangoztatta, ugyanakkor kiállva a magyar érdekek mellett. „Többszörösen megharcolt szuverenitásunkról semmilyen körülmények között nem vagyunk hajlandóak lemondani!” — mondta ki világosan. 

Magyarországot, Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, a balti államokat és Ukrajnát nyilvánvalóan sokkal több minden köti össze, mint amennyi elnyerné a brüsszeli elit tetszését: a szabadságharcaikra való büszkeségük és két diktatúra alatt szerzett tapasztalataik.   

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: Orosz olajszállítmány Rotterdamban (Fotó: AFP/ANP MAG)

Gunter Weissgerber - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>