Mi sem természetesebb annál, mint hogy a nemzetközi balliberális média, esetünkben az elvileg pénzügyi szaklap, a Financial Times is beszállt a magyarországi választási kampányba. Minekutána Magyarországon sajtószabadság van, a több mint átlátszó kampánycikket kéjes örömmel, önigazolásként szemlézte a komplett hazai ellenzéki hírportálszekció, televízió, rádió és maga a nyomtatott sajtó is. Szokásos módon legendásan hiteles forrásokból rittyentették a remekbe szabott lejáratást. A cikk forrása volt Fodor Gábor, Kéri László, Szelényi Zsuzsanna, Bozóki András, Magyar Bálint, majd – figyelem, dobpergés! – maga a non plus ultra, Soros György.

Ugyan milyen portré születhet egy ilyen előítéletes forrás-összeállításból? Nem szakmai nonszensz az ilyen? Igaz, mutatóba, alibiként Szijjártó Pétert is megkérdezték, de természetesen egymaga képtelen volt ellensúlyozni a körülötte megjelent sértettségek, csalódások, vádak és rágalmak tömkelegét.

Kíváncsiságból beírtam a Google-ba, hány találatot dob ki a Financial Times Orbán Viktorról írt álportréjára. A teljesség igénye nélkül megpróbálom felsorolni, hogy hány betiltott, eltaposott, megszüntetett ellenzéki-baloldali-liberális hírportál szemlézte a gazdasági lap írását a legnagyobb internetes kereső szerint:
Index, 444, 24.hu, Hvg. hu, Nyugati fény, B1 Blog, 168 Óra, Magyar Narancs, MNO, Mérce, Azonnali, Átlátszó, Hír TV, Atv. hu, Alfahír, Zsúrpubi és folytathatnám. De nem teszem, mert nincs arra elég hely arra, hogy az összes, magát sóval behintettnek képzelő hír- és véleményportált fel tudjam sorolni.

Magára az írásra nem vesztegetnék sok szót. Csak a szokásos, semmi meglepő. Ha az elmúlt húsz évből bármelyik külföldi lapot előbogarásznánk, szinte szóról szóra ugyanezt az írást találnánk azokban is. Orbán autoriter rendszert épített ki, intézkedései a legsötétebb időket idézik, diktatúra van, a rendőrsége, a karhatalom szalámis szendvics helyett szír kis­fiúk vérét kapja ellátmányként, valamint előkerül Orbán legnagyobb főbűne, miszerint a 90-es évek elején megtért, vallásos lett, egyházi esküvőn is hűséget esküdtek egymásnak a feleségével, és elkezdett jó kapcsolatot kialakítani a keresztény egyházakkal.
Ez utóbbi fáj a legjobban a ballibeknek.

Pedig mennyivel EU-konformabb lenne, ha Vonához hasonlóan Allahot éltetné! No és persze az is, hogy Orbán egyszer csak felnőtt, levágatta dús loboncát, megborotválkozott, és lázadó, a konzervatív értékeket elutasító kamaszból komoly, felnőtt ember lett. Ez az, amit sosem fognak tudni neki megbocsátani.

Ezért akarják már vagy húsz éve leszedni a pályáról. Ezért harcolnak ellene a legaljasabb eszközökkel. És ezért ír róla a Financial Times is egy minden valóságot nélkülöző cikket, amit aztán diadalittasan idézhet és mutathat fel kezét rázva a magyarországi ellenzéki média, mintegy bizonyítékként, hogy lám, Orbán egy bukott ember, egy hiteltelen és komolyanvehetetlen politikus, hiszen megírta a Financial Times is.

Ilyenkor megszólalnak a haladás győzedelmes harsonái, és a magukat betiltottnak hallucináló szerkesztőségek újságírói sistergő klaviatúrájuk mögül vicsorogva élesítgetik egymás után a cikkeiket.
Ilyenkor félredobják az aznapi munkát, ilyenkor semmi sem lehet fontosabb, mint kirakni a hivatkozott anyagot a Már a külföld is megmondta! című fölénytudattal és hozzáállással főhelyre, és várakozni: na most végre megbukik?

Ilyenkor a főszerkesztők leállíttatják azokat a munkatársakat, akik arra lettek szerződtetve, hogy napi tizennégy cikkben sivalkodjanak amiatt, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság. Ilyenkor ezek az újságírók is arra lesznek kötelezve, hogy miután a szerkesztőség kiadta a Financial Times cikkéről szóló szemlét, a Facebookon osztogassák, kommenteljék, lájkolják, egyszóval pörgessék, virtuálisan terjesszék az orbáni diktatúráról szóló szemenszedett hazugságokat.

És ilyenkor bizony a magyarországi betiltott ellenzéki sajtó, rácáfolva arra, hogy betiltottsága okán nem is létezhetne, olyan támadást indít az Orbán-kormány ellen, hogy a maffiaállamozó Soros György nagyokat cuppantva nyalogatja mind a tíz ujját.

Ezért is érdemes a magyarországi ellenzéki média hazugságait inkább megértő bólogatással, mintsem ökölrázással fogadni. Ha ugyanis egy ballib szerkesztőség összes tagja egy olyan, még fel nem fedezett dimenzióba képzeli magát, ahol bár nincs sajtószabadság, mégis be kell járnia dolgozni egy olyan munkahelyre, ahol napi nyolc órában, hivatásszerűen csak és kizárólag Orbánról szabad hazudoznia, az inkább tekinthető pszichológiai alapproblémának, mintsem bűnnek, és mint ilyennel, a magunkfajta úriemberek a gentleman’s agreement szabályainak megfelelően tengernyi türelemmel és megértéssel viseltetnek.

De hogy szavam ne felejtsem, jelenleg a párhuzamos dimenziókban élő és alkotó ellenzéki propagandisták szállítják az ügyeket és viszik a kampányt.

Tiszta erőből kampányolnak az Orbán-kormány ellen, lévén hogy az ellenzék, mint olyan, nem létezik. Az egy-, kettő-, három- és ötszázalékos baloldali mikropártok egyszerűen képtelenek bármilyen témát felkarolni, majd végigvinni.

Akármelyik tagjukat látjuk beszélni az ellenzéki televíziókban, azt tapasztalhatjuk, hogy minduntalan oda lyukadnak ki, hogy a másik ellenzéki politikus, az, aki épp nincs ott, elárulta az összefogást, az éppen a stúdióban ülő képviselőt, az éppen a stúdióban ülő képviselő pártját, és természetesen mindenki rejtett fideszes ügynök.

És miután ezzel az óvodai szintű árulkodással végeznek, azonnal rátérnek arra az új műsorszámukra, hogy Soros szerint az összes ellenzéki pártot kilóra felvásárolta a Fidesz. A szerint a Soros György szerint, aki két napja még egy jóságos filantróp volt, és aki ha épp nem jóságosan filantrópkodott, akkor ártalmatlan, kedves öregúrként csak és kizárólag jót tett a magyar néppel.

Jut eszembe! Mostanában, hogy az ellenzéki pártok és az ellenzéki média ráröppent az 1300, oltalmat kapott valódi háborús menekült ügyére, kiderült, hogy mégis van Soros-terv. Ugyanis eddig az ellenzék szerint nem volt ilyen terv, azonban az elmúlt hetekben kórusban harsogják a szerencsétlen ellenzékiek, hogy a Fidesz szóról szóra megvalósítja a Soros-tervet.

Ami egy nyilvánvaló baromság. De a nyilvánvaló baromságon túl azért az mindent elárul az ellenzékről, hogy miközben egy éve tagadják a Soros-terv létezését, most mégis azzal kampányolnak, azzal támadják a kormányt, hogy „Orbán megvalósítja a Soros-tervet”.

Kampány van. Elkezdődött a kíméletlen, sárdobáló, minden eddiginél keményebb kampány. Ebben a kampányban a két fő finanszírozó Soros György és Simicska Lajos. A két milliárdos rájött, hogy az ellenzék tehetségtelen, tutyimutyi szerencsétlenek gyülekezete, akikkel nemhogy egy választást, de egy hajnali kocsmai vitát sem lehet megnyerni. A kampányt emiatt jelenleg a magát független-objektívnak hazudó ellenzéki média viszi. Ők azok, akik naponta gyárják a fake newsokat, akik naponta keverik kabátlopási ügyekbe a kormánypártokat és a jobboldali újságírókat.

Április 8-ig még nagyon sok olyan cikkre számíthatunk, mint amilyet kiizzadt magából a Financial Times szerkesztősége. Kemény harcokra kell felkészülnünk. Olyan harc vár ránk, ahol a másik fél gátlás nélkül hazudozik, rágalmaz és hajlítja meg a valóságot.

Ezt a harcot voltaképpen egy magyar milliárdos oligarcha és egy milliárdos amerikai tőzsde­spekuláns ellen kell megvívnunk. Mindkettőnek van médiája, vannak újságírói és elképzelhetetlenül sok pénze.

Egyetlen dolguk nincs. Becsületük. És amelyik embert nem köti a becsület nemes bilincse, az minden aljasságra képes.

Apáti Bence - ]]>www.magyaridok.hu]]>

A szerző táncművész, publicista