Több évtizedes munkásságának szerves része az 1956-os sortüzek történetének feltárása, a terror, majd a lassan manipulatív diktatúrává szelídülő kommunista terror természetrajzának leírása. Az Antall-kormány 3037/1993 számú határozatával létrehozott Történelmi Tényfeltáró Bizottság vezetőjeként is ragaszkodott az elfogulatlan, objektív tényfeltáráshoz.

Kahler Frigyes a hétköznapi jelenségekből, a napi történésekből, a tényekből, és az ezeket alátámasztó dokumentumokból építkezik. A biztos alapok teszik lehetővé az elméleti konstrukciók felállítását, a következtetések megfogalmazását, a diktatúra működési mechanizmusának egzakt leírását. A proletárdiktatúra megszállott és embertelen hívei egy hazug és mesterségesen konstruált jövőbeli világra hivatkozva indítottak háborút az emberiség józan és tisztességes többsége ellen.

Ennek következményeiről így ír Stéphane Courtois a Kommunizmus Fekete Könyvében:
„…felállítottunk egy hevenyészett számszerű mérleget; ez még csak hozzávetőleges mérleg, még tüzetes pontosítást kíván, de személyes becslés alapján, kézzelfoghatóvá teszi a dolog súlyosságát. És fogalmat ad nagyságrendjéről:
Szovjetunió – 20 millió halott
Kína – 56 millió halott
Vietnam – 1 millió halott
Észak-Korea – 2 millió halott
Kambodzsa – 2 millió halott
Kelet-Európa – 1 millió halott
Latin Amerika – 150 000    halott
Afrika – 1,7 millió halott
Afganisztán – 1,5 millió halott
A nemzetközi kommunista mozgalom és hatalmon nem lévő kommunista pártok áldozatainak száma – kb. 10 000 halott. Ez összesen megközelítőleg százmillió halott.”

A baloldal által ma is védett kommunista ideológusok szerint minden olyan cselekedet erkölcsös, amelyik használ a proletárdiktatúrának és elősegíti a kommunizmus megvalósítását. E mozgalom szellemi utódai ma kizárólag a baloldali és liberális eszmeiséget tartják üdvözítőnek.

E mostani – A kommunizmus hosszú árnyéka alcímet viselő – kötetben közölt előadások és tanulmányok csak megerősítik a fent leírtakat. Kevesen ismerik olyan mélységében a kommunista diktatúrák működési módjait és mechanizmusait, mint Kahler Frigyes.

E kötet olvasói előtt feltáruló világot fölösleges minősíteni: akik számára ez vonzó, azok primitív ösztönök és embertelen, zavaros gondolatok rabjai. Azok aligha értik, miért volt fontos a nyugati nagyhatalmak által is elárult 1956 tizenkét hősies napja. Hogy miért volt aljasság fegyvertelen tüntetőkre lőni, megtorló erőszakszervezeteket működtetni, egyházüldözésbe fogni, besúgók tömegeit alkalmazni.

Ha kell, a szerző világpolitikai összefüggésekben teszi érthetővé a történteket:

„A világ nagyhatalmai még mindig döbbenten álltak a magyar események előtt. Moszkva Mikojan és Szuszlov tájékoztatóját értékelte és Zsukov marsall szovjet honvédelmi miniszter parancsot adott a háborús híradási rendszer kiépítésére. Dallasban Dulles, az USA külügyminisztere a Világpolitikai Tanács előtt tartott beszédében óhaját fejezte ki, hogy Kelet-Európa népei »visszakaphassák szuverén jogaikat és szabadon választhassák meg kormányaikat«. A kulcsmondat, amelyet másként értékelt az amerikai és másként a szovjet vezetés így hangzott: »Mi nem tekintjük ezeket a nemzeteket potenciális katonai szövetségeseinknek». Szovjet olvasatban Dulles külügyminiszter mondata annyit tett, hogy a jaltai érdekszférákat az USA továbbra is tiszteltben tartja, s ehhez képest a magyar forradalom leverése szovjet belügy. (…) Az október 29-én kirobbant szuezi háború miatt megosztott hivatalos nyugati világ egyetlen hathatós lépést sem tett a magyar forradalom érdekében.”

Még ma is tanulságos a Kahler által idézett Faludy György négy sora 1959-ből:

„S van-e választás a hét hájjal megkent tömeggyilkos moszkvai banditák s Washington gyáva, rothadástól gennyes hülyéi között, míg ilyen a világ?”

Kahler Frigyes ismeri a nagy gondolkodók titkait: tudatában van annak, hogy egy kor megértéséhez a tárgy elmélyült ismeretén kívül jó kérdésekre és válaszokra is szükség van. A jó idézetekről nem is beszélve:

„A bírói függetlenséghez szorosan kacsolódik a törvényességről alkotott felfogás. A magas testület a törvényességet, is mint osztálykategóriát értelmezte: »A törvényesség objektív értelmezése azt jelenti, hogy a proletár államhatalomtól függetlenített szemlélet, ami lényegében burzsoá szemlélet.« Domokos József – a Legfelsőbb Bíróság elnöke – pedig nem szégyellte kijelenteni: »Tanuljunk egy kis osztályharcot a fasizmus igazságszolgáltatásától…«”

Akit Kahler Frigyes művei nem győznek meg a kommunista-szocialista rendszerek embertelenségéréről és tragikomikus kisszerűségéről, jobban teszi, ha a kozmopolita amerikai szórakoztatóipar történelemhamisító mágusaira bízza magát.

(Jelen írás a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent könyv előszava.)

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu