Munkavacsorára várja október 18-ára Brüsszelben a visegrádi országok vezetőit Jean-Claude Juncker. A meghívás hangulatában emlékeztet arra, amikor Beatrix Bécsben datolyával kínálta Mátyás királyt, a török pedig kávézni invitálta Thököly Imrét. Lenyeljük az uniós fekete levest?

Az Európai Bizottság elnöke természetesen nem akarja megmérgezni a cseh, lengyel, magyar és szlovák kormányfőt. Nem, mintha Jean-Claude Junckerről az ember nem tételezne fel hasonlót – eddigi luxemburgi és brüsszeli karrierje alapján igen liberálisan értelmezi a büntető törvénykönyvek paragrafusait.

A korrupciós boríték persze nem ciános pohár, azonban az ok mégsem itt keresendő. A megoldás egyszerűbb: munkatársai tiltják ezt neki! Juncker úr ugyanis hajlamos mások italába is belelefetyelni, ami ugye ilyen esetekben kényelmetlen következményekkel járhat.

Mindez elsőre persze egy gyengécske poénnak tűnik, azonban sajnos nem az. Ha a szó legszorosabb értelmében nem is, de politikailag az „EU-kormány” feje újra a V4-ek megmérgezésére készül!

Juncker és gazdái ugyanis rájöttek arra, hogy az eddigi módszereik nem váltak be a „visegrádi-probléma” megoldására, a renitens, nemzeti érdekeket előtérbe helyező keletiek megrendszabályozására. A migráns-kérdésről nem is beszélve…

Pedig már szinte mindent megpróbáltak. Brüsszel fenyegetett, kikényszerített „független” bírósági ítéleteket, indított kötelezettségszegési eljárásokat – hiába, ezek nem hátráltak. Az Európai Parlament lefolytatott egy raklapnyi politikai vitát, ahol a cseh, lengyel, magyar és szlovák ellenzékiek teli szájjal ítélték el saját hazájukat – „büszkék” lehetünk rá, hogy a magyar demokraták ebben élen jártak. De a V4-ek mégsem hátráltak.

Mozgósították a régióba irányított „civileket”, jogvédőket és Soros minden hozzánk helyezett pereputtyát, azonban a tüntikék sem vezettek sehova.

Brüsszel megosztani is megpróbálta a visegrádiakat. Például a magyarokat és a lengyeleket összeveszejteni orosz-kérdésben. Megpróbálták a „magyar kisebbségek elszakadási törekvéseivel” Pozsonyt is Budapestre uszítani. Ficót cserébe minden létező jóval kecsegtették; a szlovák kormányfő azonban dörzsöltebb annál, hogy bízzon Brüsszel ígéreteiben.

Aztán jött egy újabb trükk: megpróbálták a V4-ekre tukmálni Romániát, hogy aztán Budapest-Bukarest ellentétet szítva felrobbantsák a szövetséget. Merkelék ezen kívül biztatták Varsót, hogy „legnagyobb országként” legyen egyértelmű vezetője a V4-eknek. A csehek és szlovákok, de főleg a magyarok legyenek itt is „másodosztályúak”. Csakhogy Lengyelországban Kaczynskiék győztek. Ez a terv is bukott.

Közben Franciaországban és Németországban ugyan nyertek az „uniós” erők, azonban ezek vereséggel felérő győzelmek. Emmanuel Macron ma Franciaország történetének legnépszerűtlenebb elnöke, pedig van és volt is rendesen konkurenciája. Angela Merkel pártja pedig hiába lett első, nem ő, hanem neki szabnak feltételeket a majdani koalícióhoz.

Ebben a helyzetben kell felépíteni az „egységesebb, erősebb és demokratikusabb Európát”. Azaz a Párizsból és Berlinből Jean-Claude Junckeren keresztül kézi vezérelt Európai Uniót. Ennek legnagyobb akadálya ma a V4 csoport.

Merkel és Macron az október 19-20-ai uniós csúcson akarja felvezetni az új Európa tervét. Talán most utoljára lehet erre erejük. Junckeré a feladat, hogy előző este megdolgozza, megmételyezze a visegrádiakat.

Valószínűleg már az előétel elfogyasztásánál végigmegy a fenti listán. A főételnél jön a migráns-kvótát illető kitörés, csapkodni fog a konfitált kacsacombbal. Aztán a desszertnél elhúzza a mézesmadzagot: a Szlovákoknak a nagyobb uniós privilégiumokat, a többieknek meg a „baráti” euró-bevezetést.

Csatlakozzatok Ti is az elit klubhoz! Hagyjuk a gyerekeskedést, a migránsokkal kapcsolatban is elég, ha igent mondotok, aztán majd valahogy lepapírozzuk. Csak ne ellenkezzetek velünk! Fogadjátok el az új Európát!

Ezzel szolgálják fel a kávét.

Őszintén hiszem, hogy a V4-ek vezetői már most tisztában vannak ezzel a „csábító ajánlattal”. Az euró önmagában jól hangzik, egyszer, talán belátható időn belül is, érdemes lehet bevezetni. De nem most, amikor nem mi akarjuk, nem nekünk jó, nem mi szabjuk a feltételeket – a kritériumokat lényegében már teljesítettük -, hanem Brüsszel. Amikor az euró-zónához való csatlakozás a gazdasági függetlenség teljes feladását jelentené. Amikor a majdani közös uniós pénzügyminiszter ukázai felülírhatnák a megválasztott magyar kormány bármely intézkedését.

S ehhez még csapjuk hozzá azt is, hogy a kicsik, például a görögök és szlovákok, de még az olaszok lakossága is mennyire jól járt a közös fizetőeszközzel…

Ennek a vacsorának fekete leves a vége, talán nem kellene kiinni a méregpoharat!

Fotó: economist.com

Máté T. Gyula - ]]>http://matete.pestisracok.hu]]>