ersze, ezt a vándorcirkuszt nyilvánvalóan finanszírozni kell, és nyilvánvalóan nem a családi malacperselyt törték fel hozzá, bármennyire is hazudta ezt korábban.

De nem is ez a kérdés érdekel minket. Hanem hogy olyan értelemben mitől működik, hogy mivel tudja ennyire megfogni, teljes hipnózis alá vonni és hónapok óta ott tartani a szektáját. Ráadásul egy minden eddiginél nagyobb szektát. Nehéz újat mondani a csávóval kapcsolatban, ám a neve még mindig kattintás-mágnes. Te is rákattintottál a cikkre, kedves olvasó, sőt, még a hatodik mondatnál is itt vagy. Akkor hát vizsgáljuk meg…

Voltak már messiás-jelöltek és önjelölt messiások bőven. Akiket a balos média felkapott, és vitték körbe, mint a véres kardot. Elég volt írni vagy énekelni egy dalt a kormány ellen, káromkodni egyet valamelyik tüncikézésen a színpadon, de pusztán csak kilépni a KDNP-ből, és a progresszívek, liberálisok máris Orbán Achilles-sarkát látták bele ezekbe az önmaguk hatása alá került aktivistákba.  Karsay Dorottya (bocsánat, Dodó, mert ma már nembinárisként él Németországban), Nagy Blanka, Pankotai Lili, Lukácsi Katalin… egyik sem vehető komolyan, de szerencsétlenekkel tényleg elhitette az ellenzéki buborék (mert maga is el akarta hinni), hogy tőle fog megbukni a váli-völgyi taschenhitler.

Voltak komolyabban vehető, „ezüstgolyónak” hitt figurák is, akibe a baloldal (vagy inkább a nemzetközi globalista hálózat) belelátta Orbán potenciális legyőzőjét. Legelőször is Bajnai Gordon, aki mindezidáig az egyetlen talán közülük, aki nem volt gyagyás. De ő egész egyszerűen túlságosan sótlan, szagtalan volt, nem igazán volt sem karizmája, sem sztorija, amivel meg tudta volna szólítani a választók széles tömegeit. Aztán ott volt Vona Gábor, aki ugyan egy 20%-os párt élén állt, amit megpróbált átvinni a baloldalra (ehhez már valószínűleg némi anyagi támogatás is járt), de ez a próbálkozás csúfos kudarcot vallott. A szavazók döntő többsége szépen átment inkább a Fideszhez. A kettővel későbbi utódja, Jakab Péter már igazából szóra sem érdemes. Ahogy az egykori kendermagos, ma épp kutyapártos Juhász Péter sem. Bár mindketten elhitték saját magukat, de pénzt és paripát egyikük sem kapott külföldről.

Aztán jött Márki-Zay Péter. Aki tulajdonképpen egy szórakoztató figura. Legalábbis ma már felszabadultan nevetünk azon, ahogy ez a komplett szociopata ugyanazokat a paneleket böfögi föl a mai napig minden egyes megszólalásában, amiket nyilván betanítottak neki, hogy ezeket kell mondani. A mai napig képes szájerezni meg kaletázni, mintha még mindig 1999 lenne. Na jó, 2021. Mindeközben persze az ellenzéki térfél megkérdőjelezhetetlen ura továbbra is végig Gyurcsány Ferenc volt. De fölötte – és kedves felesége, Gyurcsányé Dobrev Klára asszony fölött is – ott van az az üvegplafon; vagyis inkább beton az, mint üveg. Olyan magas az elutasítottságuk, hogy nagyjából 20% a maximum, amit el tudnak érni – amivel persze a legerősebbek a baloldalon.

Na, és akkor jött ez a Magyar Péter gyerek. Leginkább jó helyen, jó időben. 14 évnyi kormányzás után egész egyszerűen ráunnak az emberek bármilyen politikai erőre. Legalábbis egy részük valami újat szeretne, csakazértis. Persze ha ehhez még hergelik is őket állandóan – márpedig a baloldal sajtója és egyéb kulturális, gazdasági, stb. szereplői egy pillanatig le nem állnak a hergeléssel – akkor pláne erősödik a protest hangulat. És ezt Magyar Péter tökéletesen elkapta. Segített persze benne a kegyelmi ügy, ami egyfajta gyújtózsinórként működött, és az ezáltal keltett tűzgolyó lendületét ügyesen kihasználva Magyar szabályosan berobbant az ellenzéki térfélre. Mondom, jó időben, jó helyen. És persze minden ki van nála számolva patikamérlegen, az elmaradhatatlan sportcipő zakóval (és titokzoknival), ami a jólétben élő, de mindig mindennel elégedetlen „értelmiségi proliknál” kiválóan rezonál, de a megszólalásai és kétségtelenül jól meg vannak komponálva.

Szidja a kormányt, ráadásul mivel onnan jön, ezért a szektahívek hősnek képzelik, aki hátat fordított a rendszernek. (Miközben valójában simán csak egy gerinctelen áruló, aki mindig arra néz, amerről pénzt és pozíciót vár. Kicsit hasonlít Karácsony Gergelyre, de kétségtelenül férfiasabb; több benne az erő és az ambíció.) Konkrétumokat Magyar azonban nem mond, csak szlogeneket. (Normális, élhető Magyarország, a szokásos „szeretet”, miközben ő gyűlölködik, és erre buzdítja a híveit is, stb.) És mivel nem ígér semmi konkrétat, mindenki a saját vágyait látja bele. A devizakárosult, az oltástagadó, a rokkantnyugdíjas… mindenki, akinek vélt vagy valós sérelmei vannak a kormánnyal szemben, Magyar Péterben látja a megoldást.

És elegük van az évek óta töketlenkedő többi ellenzéki pártból és politikusból. Valóban: Magyar Péter elhozta az ellenzékváltást. De nem csak az ellenzéki szavazóknak van elege, hanem a külföldi megbízók is láthatóan levették a kezüket a korábbi protezsáltjaikról, kiszemeltjeikből, akik egymás után vallottak csúfos kudarcot. Most ők is Magyarban hisznek, mögé álltak be, őt finanszírozzák. Az ellenzéki pártok tehát hoppon maradtak. Egy darabig adták neki a felületeiket, kifejezetten építették, abban a reményben, hogy mindenféle olyat mond, amitől sok százezres tömegek csalódnak majd a Fideszben, és ők, az ellenzéki pártok pedig majd felszívják ezeket a szavazatokat. De Magyar Péter önmaga hatása alá került (mondjuk, kb. mindig is ott volt, évek óta nagymenő politikus akart lenni), meg persze a globalista pénzek hatása alá, és saját pártot szerzett magának.

De minden csoda három napig tart. A Tisza-párt mögött nincs se program, se struktúra, nincsenek se politikusok, se szakemberek – csak néhány piramisjátékot szervező, jogerősen elítélt, köztörvényes bűnöző. És nincs politikai filozófia, innováció, krédó. Hatalmi ambíció van, retorika van, látványpolitizálás van. Magyar Péterhez képest még Gyurcsány is sokkal több valós politikai gondolattal bír. Az EP-választásokig nyilván egyben marad még ez a szekta, a keserű csalódás, kiábrándulás csak utána jön. Ha az almáspitében fűrészpor van alma helyett, egy darabig jól nézhet ki, de miután beleharaptunk, kiköpjük. Ha meg nincs is almáspite, csak egy nagy lófaszburger, látványos fóliacsomagolásban, akkor pláne nem tart sokáig a hájp.

Van egy nagyon jó példa erre, a spanyol Podemos párt. 2014-ben 442 ezerrel több lájkjuk volt, mint az összes többi pártnak együtt. Mégis, a 2015-ös választáson csak 21%-ot szereztek (mondjuk, egy újonc, semmiből jött pártnál ez nem rossz). Azóta pedig folyamatosan esnek, ma már mindössze 5 képviselőjük van a 350 tagú spanyol parlamentben. Pedig az egykori vezető és alapító, Pablo Iglesias Turrión politológus jóval felkészültebb, összeszedettebb volt Magyar Péternél. De egy sima protesztpárt, valós és komplex világkép, vízió, háttér, szervezet nélkül egyszerűen ennyire képes. Facebook-lájkokra, és egy alkalommal némi politikai súlyra.

És még valami garantálja, hogy Magyar Péterből előbb-utóbb kiszeretnek a hívek. Az ember ugyanis klinikai eset. Frankón, ez nem retorikai nagyotmondás, ezt számos szakember megállapította. Márki-Zay Péter „csak” szociopata volt, Magyar viszont komplett pszichopata. Ezzel persze képes megszuggerálni embereket, akik lehet, hogy az intézet ajtajáig követik majd őt, öklüket rázva a mentők felé, amikor kényszerzubbonyban viszik el, de azért ez csak egy nagyon szűk mag lesz.

De erre még várni kell. Addig popcorn és pisztácia, ahogy nézzük, amint a Tisza Párt kiejti az EP-ből a Momentumot.

Jeszenszky Zsolt - ]]>www.pestisracok.hu]]>