December 3-án eldördült a startpisztoly a 2024-es európai parlamenti választási kampányban: az Identitás és Demokrácia Párt (ID) európai parlamenti frakciójában politizáló nemzeti erők, az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja (ECR) néhány tagja, valamint a 2019-es EP-választás óta létrejött ígéretesebb európai jobboldali pártok Firenzében ]]>gyűltek össze programot hirdetni]]> Matteo Salvini meghívására, írja a Mandiner.

Elmozduló tömegközéppont

Az olasz miniszterelnök-helyettes, infrastrukturális és közlekedési miniszter másfél évnyi szabadesés után mostanra stabilizálta pártja, a Liga támogatottságát. Most pedig abban reménykedik, hogy a következő EP-választás legnagyobb nyertese az ID lesz, s ez esélyt kínálhat arra, hogy kiterjesszék Európára az olasz jobboldali együtt­működés „centrodestra” modelljét, ami politikailag inkább jelent közepet és jobbot, mint szimplán jobbközepet. Ehhez az Európai Néppártba (EPP), az ECR-ba és az ID-ba tartozó három olasz kormánypárt stabilan együtt­működik, szembeszállva a szocialistákkal, a zöldekkel és a liberálisokkal. Az európai színpadon mindez azt jelentené, hogy az Európai Néppárt végre nem a szocialisták és a liberálisok között keresi a szövetségeseit, hanem mer nyitni jobbra.

A Firenzében megtartott találkozónak számos eleme szimbolikus volt

A számok szintjén a gondolatnak már most is van alapja, s júniustól még inkább lehet. A 705 fős Európai Parlamentben ma az Európai Néppárt képviselőcsoportja, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) és a liberális Újítsuk Meg Európát frakció többséget tud alkotni, de a három jobbos pártcsalád jó szereplésével elméletileg jobboldali többség is létrejöhetne az EPP, az ID és az ECR együtt­működésével. A jövő évi választásról szóló előrejelzések mind azzal számolnak, hogy a néppárt megtartja első helyét a versenyben, de 2019-es eredményénél rosszabbul szerepel, jelentős növekedésen megy viszont keresztül az ID és az ECR. A Politico Poll of Polls közvélemény-kutatási átlaga 168 fős néppárti, 85 fős ID-s és 78 fős ECR-os képviselő­csoportot vizionál, azaz a Salvini-féle európai centrodestrának 331 mandátumos részarányt – innen lehetséges eljutni a 357 fős többséghez, különös tekintettel a most pártcsaládokon kívüli jobboldali pártokra, például a Fideszre. A Europe Elects előrejelzése 165 és 181 mandátum közé várja az EPP-t, 81 és 91 közé az ID-t, 77 és 88 közé pedig az ECR-t, azaz 323–360 széket jósol a jobboldali pártoknak. Az, hogy valamekkora jobboldali erősödés várható, s az európai jobboldal tömeg­középpontja elmozdul majd a néppárttól, elemzői konszenzus.

A néppárttól jobbra álló erők Európa számos régiójában már most is fontos politikai pozíciókat fognak, s a kontinens szinte minden táján voltak az elmúlt négy évben olyan, a jobboldal számára pozitív fejlemények, amelyek a 2019-es eredményben még nem tükröződtek.

Seregszemle csata előtt

A német ajkú EU-ban könnyen megduplázódhat a mandátumok száma 2019-hez képest: a legutóbbi országos választáson 16,2 százalékot elérő Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) ma már bőven harminc százalék felett jár, s a 2021-ben 10,3 százalékkal végző Alternatíva Németországért (AfD) párt támogatottsága is meghaladja a húsz százalékot. Európa németül beszélő részén 14 ID-s EP-mandátum jelenti most a jobboldalt, s e szám minden bizonnyal húsz fölé kúszik majd júniusban. Kontinensünk e részén van azonban a Salvini-féle egység egyik legnagyobb akadálya: bár az FPÖ kipróbáltan koalícióképes, az AfD-vel a Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyelőre nem hajlandó a belpolitikában sem együttműködni. Nehéz elképzelni, hogy ez mennyiben lehetne másként – sőt, a Fidesz–CDU-kapcsolatok maradékának megőrzése céljából a magyar kormánypártok is óvatosak az AfD-vel.

A három pártcsalád jó szereplésével jobboldali többség is létrejöhetne az Európai Parlamentben

A német nyelvterület mellett a Benelux régió is az európai jobboldal aranytartaléka – Geert Wilders holland Szabadságpártjának (PVV) ugyanis, amely nemrég kiugró, 23,6 százalékos eredménnyel nyert választást, egyetlen EP-mandátuma sincsen, ez jövőre bizonyosan megváltozik. Belgiumban az ID-ba tartozó Flamand Érdek (VB), illetve az ECR-os Új Flamand Szövetség (N-VA) is tartja, de valószínűleg növeli is támogatottságát 2019-hez képest, így a Benelux régió három-három jobboldali mandátuma az ID ágán minden bizonnyal jócskán megnő. Ezek a formációk ráadásul az európai jobboldalon belül nem számítanak különösebben konfliktusosnak, egyedül Geert Wilders harsányan Izrael-párti álláspontja kelthet visszatetszést egyes pártokban, de ez nem olyan súlyú ügy, hogy megakadályozná az együttműködést.

E két nagy győzelmekkel kecsegtető régió azonban nem veszélyezteti az európai jobboldali mozgalom két alappillére, Közép-Európa és Latin-Európa dominanciáját. A 2004 után csatlakozó országok ma 53, a dél-európaiak pedig 59 képviselővel viszik a hátukon az európai jobboldalt. A közép-európai térségben a jobboldal 2019-es eredményéhez képest enyhe erősödésre számíthat, leginkább új vagy újonnan előretörő balkáni pártoknak köszönhetően. A térség két zászlóshajója, az ECR-os színekben politizáló lengyel Jog és Igazságosság (PiS) és az egyelőre frakción kívüli, de szintén az ECR irányába orientálódó Fidesz (vala­mint a továbbra is az Európai Néppárthoz tartozó KDNP) 2019-ben olyan jó eredményt ért el, hogy onnan már kevéssé látszik tér felfelé.

Az ID felé orientálódó, immáron 15 százalékos bolgár Újjászületés, a tíz százalék körüli horvát Haza Mozgalom (DP), valamint a húsz százalékot karcolgató, ECR-tag Szövetség a Románok Egységéért (AUR) nincs jelen az Európai Parlamentben, így ők minden bizonnyal erős balkáni pólust adnak majd az európai jobboldalnak. A már az EP-ben jelen lévő erők közül hatalmasat nőtt az ID-s Észt Konzervatív Néppárt (EKRE), az egyelőre frakció nélküli lengyel Szabadság és Függetlenség Konföderáció, Lettország két jobboldali pártja, az ECR-os Nemzeti Szövetség (NA) és a frakció nélküli Lettország az Első (LPV), a japán származású elnökével feltűnést keltő cseh ID-s Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD), valamint a Robert Fico kormányában részt vevő Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Köztársaság párt. Emellett tartja majd pozícióját a másik két visegrádi ország ECR-os bástyája, a Csehországban kormányzó Polgári Demokrata Párt (ODS), valamint a szlovák Szabadság és Szolidaritás (SaS). Közép-Európa jobboldalának van még egy említést érdemlő szereplője, mégpedig az Orbán Viktorral híresen jó kapcsolatban álló Janez Janša szervezete, a Szlovén Demokrata Párt (SDS), amely a kormányzó koalíció mélyrepülését követően fölényesen, 35 százalékkal vezeti a közvélemény-­kutatásokat, és bár jelenleg az Európai Néppárt tagja, valószínűleg meggyőzhető lenne az átlépésről, ha felépülne egy erős egység az EPP-től jobbra.

A 34 fős közép- és kelet-európai ECR-kontingens főleg a román AUR miatt, illetve a Fidesz esetleges belépésével növekedhet jelentősen, az ID pedig az új és újonnan megerősödött pártok miatt egészen biztosan megtöbbszörözi majd közép- és kelet-európai mandátumainak számát. De a térségben is elástak egy aknát a jobboldali összefogás útjába: bár a Fidesznek sikerült rendeznie a viszonyát a korábban magyarellenes kirohanásokkal politizáló SNS-szel, a szélsőséges AUR kapcsán erre azért csekély az esély.

Dél-Európában mandátumainak számát tekintve a jobboldal inkább stagnálásra számíthat, az ID pedig kifejezetten gyengülésre. Ennek egyik oka, hogy a térség nagy pártjai közül a francia Nemzeti Tömörülésnek kevés esélye van tovább erősödni a 22 mandátumról. A másik ok pedig, hogy Olaszországban 2019 óta drasztikusan megváltoztak az erőviszonyok: jelenleg az egész Európai Parlament legnagyobb nemzeti képviselőcsoportja az ID 28 fős Liga-delegációja, ám a 2024 utáni létszámban minden bizonnyal tükröződni fog az, hogy az utóbbi években összezsugorodott a párt támogatottsága. Igaz, az elvándorló szavazók zöme valószínűleg a jobboldalon belül marad, és Giorgia Meloni pártjánál, az ECR-os Olaszország Fivéreinél köt majd ki. Valószínűleg az ECR szerény növekményét hozza a jelenleg néy mandátummal rendelkező spanyol Vox és az egy mandátumos Görög Megoldás, de Dél-Európa igazi jobboldali sztárja André Ventura portugál Elég! pártja lesz majd, amely 16 százalékos támogatottságával országa harmadik legerősebb tömörülése, és 2019-ben még nem szerzett EP-mandátumot. Latin-Európában tehát az ID ágán valamelyest gyengülés, az ECR ágán viszont masszív növekedés várható.

Kisebb népességük miatt kevésbé számottevő, de politikailag mindenképpen fajsúlyos előretörésre számíthat a jobboldal az északi országokban is, amelyeknek most öt ECR-os és egy ID-s székük van az EPP-től jobbra. A Finnek Pártja (PS) az orosz–ukrán háború kitörését követően az ID-ból átlépett az Oroszországgal szemben harciasabb ECR-ba, s valószínűleg hozni tudja eddigi két mandátumát. Az ID-ba tartozó Dán Néppárt (DF) megsemmisült, de helyébe lépett a Dán Demokraták (DD), így egy vagy két képviselői helyre itt is van esély. Svédországból pedig mindenképpen erősítésre számíthat az ECR, hiszen a Svéd Demokraták (SD) 22 százalékos, növekvő támogatottsága valószínűleg többre lesz elég a 2019-es három mandátumnál.

„Nem Európa ellen, hanem Európáért”

A Firenzében megtartott jobboldali találkozónak számos eleme szimbolikus volt. Firenze az egyik leggazdagabb európai kulturális örökséget hordozza, s a rendezvénynek otthont adó erőd, a Fortezza da Basso jól rímel a számos nyugat-európai országban európai erődnek nevezett kőkemény bevándorláspolitikára, amely mindenkit jellemez az EPP-től jobbra – de még a néppárton belül is vannak csendesebb-hangosabb hívei.

A tizennégy szervezet vagy ezer delegáltjának részvételével zajló találkozón elsősorban ID-s pártok jelentek meg: a házigazda Ligán kívül az osztrák FPÖ, a német AfD, a cseh SPD, az észt EKRE, a dán DF, a belga VB, de képviseltette magát néhány ECR-os, illetve egyelőre frakcióval nem rendelkező erő, így a bolgár Újjászületés, a lengyel Konföderáció, a román AUR. Az európai fősodratú sajtó igyekezett törésvonalként feltüntetni azt, hogy az ID legsikeresebb vezetői, így a portugál André Ventura, a holland Geert Wilders vagy a francia Marine Le Pen személyesen nem vett részt az eseményen – videóüzenetben viszont ők is szóltak az egybegyűltekhez, és pártjuk jelen volt, így távollétük mögött feltehetőleg nincs valódi konfliktus.

– adta meg az alaphangot a vezérszónok Matteo Salvini. 

Úgy látja, „lehetséges egy másik Európa, ahol nem a szocialisták kormányoznak”. Szerinte az ID döntő fontosságú politikai erővé, az EP harmadik legnagyobb frakciójává válhat a választás után. A Flamand Érdek részéről Gerolf Annemans igyekezett lemosni a pártszövetségről a gyanút, hogy euroszkeptikus lenne. „Nem Európa ellen, hanem Európáért vagyunk. Európa álmán erőszakot tett egy zöld és baloldali politikai osztály. Mindenkinek, aki ezzel az EU-val szemben kritikus, együtt kell működnie” – fogalmazott.

Az együttműködést nehezíti az ukrán–orosz háború, amely a lengyel, cseh és skandináv héjákat tömörítő ECR és a szankcióellenes ID között mindenképpen, de valamennyire az ID-n belül is okoz problémákat. Ezeket azonban a pártok nem látják áthidalhatatlannak, hiszen az európai Ukrajna-politikával szemben talán leginkább kritikus magyar Fidesz is az ECR-ba törekszik. E törekvést Deutsch Tamás EP-képviselő lapunk podcastjében jelentette be a nyáron, a napokban pedig párizsi látogatásakor a Le Point-nek adott interjújában Orbán Viktor pártelnök is megerősítette, ahogy azt is, hogy a szeptemberben a Budapesti demográfiai csúcson felszólaló Giorgia Melonival tárgyaltak is az ügyben. Az azonban nyilván összefügg a háborúval, hogy a Fidesznek láthatóan nem sietős. Bóka János EU-ügyi miniszter is utalt arra, hogy mivel elképzelhető, hogy a kormánynak a héten zajló EU-csúcson akár ECR-os kormányfők által támogatott javaslatot is vétóznia kell, a konfliktust érdemes a képviselőcsoporton kívül tartani.

Egy egységes és elszánt jobbközép most először győzhet Salvini szerint

Szintén okozhat problémákat az, hogy a nettó befizető északi országok konzervatív pártjai a költségvetési fegyelem elkötelezett hívei, Salvini pedig régóta kritikus az eurózóna költségvetési szabályrendszerével szemben. Az Izrael iránt teljes mértékben elkötelezett Geert Wilders látványosan nem ért egyet a zsidó állam ügyében az FPÖ-vel, amely az osztrák semlegesség jegyében igyekszik kevésbé egyértelműen pártot fogni. S az a probléma, hogy egyes országok soviniszta pártjai gyakran olyan etnikumok ellenében politizálnak, amelyek anyaországának nemzeti erőivel szövetkezniük kellene, nem csak Magyarországot érinti. A román AUR-nak például nemcsak az erdélyi magyarok, de a Dél-Európában tömegével élő románok miatt is vannak konfliktusai konzervatív pártokkal.

A jó hír a jobboldalnak, hogy az európai centrodestra alternatíváját – a Manfred Weber és Georgia Meloni januári találkozójával kezdődő EPP–ECR-közeledést, amelyben az EPP húzná balra az ECR-t, nem pedig az ECR és az ID jobbra az EPP-t – hasonló strukturális problémák sújtják. Lapunknak Bernard Guetta francia liberális EP-képviselő mondta még júniusban, hogy kevéssé hisz az EPP–ECR-közeledésben, már csak azért sem, mert kizártnak tartja, hogy Donald Tusk néppárti Polgári Platformja együttműködjön az ECR-os Jog és Igazságossággal. Emellett a PiS ellenzékbe szorulásával alapvetően megváltoznak az ECR legnagyobb frakciójának érdekei is. Így aztán attól nem kell tartani, hogy a néppárt ripsz-ropsz leüthetné az ECR-t az ID kezéről – van idő rendezni a konfliktusokat.

Borítókép: Matteo Salvini (Fotó: MTI/EPA/ANSA/Matteo Bazzi)

]]>www.magyarnemzet.hu]]>