Szóval ez az írás, egy "Királyság - szerintetek", illetve egy "Ilyenek vagytok ti - a királyságpártiak szerint". És szerettünk volna egy kicsit szórakozni is, meg szórakoztatni is a kedves olvasókat. Mert nemcsak másokon ér mosolyogni, hanem magunkon is. Tizenegy típus, lehetne több is, de most ennyi legyen elég. Vagy éppen sok is, ezt mindenki eldönti majd.

1. A vörös republikánus (forradalmár)

A Szent Korona nem más, mint egy klerikál-fasiszta jelkép, amelyről a jobbágy és a munkás testvéreim kimondhatatlan szenvedése jut eszembe a fekete reakció ezredéves elnyomása alatt. Mindezt Vajk, a Rómával szövetkező önkényúr kényszerítette az őskommunizmusban élő magyar proletártömegekre. Már a „királyság” szó említésétől is kiráz a hideg, azon vagyok, hogy támogassam az elvtársak antimonarchikus küzdelmét, ahol az elnyomásnak ezen ősfasiszta szimbóluma még mindig létezik. Che, kicsit Kun Bélcsi is. A korábbiakat nem ismeri, vagy nem meri.

A legnagyobb magyar politikusok: Károlyi Mihály,Kéthly Anna, Kunfi Zsigmond, Ságvári Endre, a Madarász-fivérek (flamingók). Egyébként a jelzőt nem érti, inkább a forradalmár szót használja. Tizenhét évesen (két éve) szélsőjobbos volt.

2. A progresszív (polgári) demokrata

A monarchia gondolata elkerülhetetlenül összekapcsolódik az ember és ember közötti illegitim megkülönböztetés, vagyis a hierarchia elvével. A múltban azért sikerült a monarchiát fenntartani, mert a tömegeket a felsőbb osztályok tudatlanságban tartották, azonban mára az elkerülhetetlen haladás következtében az emberi psziché oly hatalmas fejlődési folyamaton ment keresztül, a műveltség általános szintje olyannyira megemelkedett, hogy a reális egyenlőség gondolata megvalósíthatóvá vált. Ezzel egyértelműen, a monarchia egy teljességgel idejétmúlt államforma lett, szerencse hogy itthon is megszűnt, és senki sem gondolja igazán komolyan a helyreállítását, ahol pedig még fennáll, ott sem más, mint egy anakronisztikus bálvány, és a még nagyobb demokrácia akadálya.

A legnagyobb magyar politikusok: Bibó István, Jászi Oszkár. Tudna mondani mait is, de az olyanmár!

3. A felvilágosult demokrata

Tagadom a hierarchia minden formáját, és mivel világnézetem a Nagy Francia Forradalom „örökérvényű alapelvein” nyugszik, természetesen elvetek minden olyan eszmét, amely nem vezethető le egyenesen a nagy Rousseau-ból. A monarchia az emberi jogok ellensége, mert megengedhetetlen privilégiumokat biztosít egy olyan hatalomgyakorlásra, amely nem függ a választópolgárok beleegyezésétől. De úgy vélem, a királyok is tulajdonképpen csak áldozatok, - egy sötét és intoleráns kor maradványai, - bárcsak megszabadíthatnánk őket hálátlan szerepüktől!

A legnagyobb magyar politikusok: Kossuth Lajos. Még a szakállát is szereti, de a ruháját nem.

4. A liberális demokrata

Az örökletes monarchia létezése a mai világban meglehetősen anakronisztikus jelenség, a regnáló monarchák pedig mind alkotmányos, mind pedig közpolitikai szempontból jelentéktelenek. Lehet, hogy a monarchia egykor működőképes államforma volt, (az 1867-1918- as periódusban pedig még hazánkban is azt mondhatnánk, jelenléte nem volt kifejezetten káros), ma azonban már semmiféle érvénye és értéke nincsen, az esetleges helyreállítása pedig még több kárt okozna, mint amennyi jótéteménye volna. Az állam élén egy demokratikusan választott elnökre van szükség, akinek a hatalmát demokratikusan ellenőrzik. Legjobb lenne minden évben (demokratikus, persze) választásokat tartani, nehogy véletlenül is állami túlhatalom alakuljon ki. Az olyan lehangoló tud lenni, mint a Nemzeti Dohánybolt.

A legnagyobb magyar politikusok: Göncz Árpád. Merthogy "mait" nem akar mondani, és Deákra rázza a fejét, hogy az nacionalista meg konzervatív.

5. A szociáldarwinista ultrakapitalista

A köztársasági államforma természetesen magasabbrendű a monarchiánál (jobban lehet gyarapodni, meg amúgyis), és ennek az a bizonyítéka, hogy az utóbbi mindenütt jobbára megszűnt vagy eljelentéktelenedett, esetleg ott maradt csak fenn, ahová a civilizáció még nem terjedt ki, mint például a felvilágosulatlan Szaúd-Arábiában. Egyedül a hatékonyság, és a „legnagyobb szám legnagyobb boldogsága” az, ami szerintem számít. A piac önkorrekciós folyamatai egyébként is akkor működnek igazán jól, ha abba nem avatkoznak bele holmi „hagyomány” ürügyén. De azért a turizmus szempontjából esetleg el lehetne gondolkodni egy királyi családon. A briteknél például egészen jól jövedelmez, de onnan csak ruhát érdemes rendelni!

A legnagyobb magyar politikusok: pénzügyi szakemberek voltak. Profit, profit, gyarapodás.

6. Az indifferens

Királyok nem csak a mesékben vagy az operettekben léteznek? Ja. Jól van.

A legnagyobb magyar államférfi: (nonszensz módon) A Mátyás Király és Petőfi. Igen, ez volt a középsulis törikönyvben.

7. A bulvár monarchista

Tudom, hogy a királyság nagyon is jót tesz a turizmusnak, és szeretem Vilmos herceget is, de főleg Dianát, ő nagyon szimpatikus és színes egyéniség volt, mert emberközeli és megmutatta, hogy egy hercegnő is lehet modern. Jó volna, ha itthon is olvashatnánk a királyi család magánéletéről, jól nézne ki például a Budai Vár vagy Erzsébet-híd a királyi zászlókkal, és tényleg jól mutatnának azok az ünnepségek is, amellyel külföldön az uralkodási évfordulókat körülveszik. Miért is ne?

A legnagyobb magyar politikus: Sissi (és véletlenül sem Erzsébet királyné!). Meg az a valaki a Kaiser kolbászon.

8. A vitrin (vagy kirakat)- monarchista

A monarchia egy fontos és szép történelmi tradíció, amelyről érdemes megemlékezni, és persze az aktuális társadalomtörténeti periódusban nagyon is fontos szerepet játszott. Ma azonban, - bármennyire is tiszteljük egyébként a monarchikus hagyományokat, - sajnos vagy sem, de már nincs aktualitása a témának, a jelen problémáit pedig biztosan nem a monarchia helyreállításával lehetne megoldani. Ez anakronizmus, de szépen mutat a vitrinben, kifényesítve néhány angol nyelvű eszmetörténeti munka mellett. Inkább egy erős köztársaságra lenne szükségünk, amely megfelelően képviseli a nemzeti érdekeket az EU diktátumaival szemben. Szorgosan gyűjt az esküvőre, autóra meg a nyári amerikai kiruccanásra.

A legnagyobb magyar államférfiak: Antall József (a mostani kedvence úgyis mindenki számára nyílt titok), Ronald Reagan, és ha egy kicsit tudományosnak kell lenni: gróf Bethlen István. Vagy éppen az utolsó olvasmányélménye, de csak semmi dogmatizmus!

9. A szélsőjobbos monarchista

A király egy diktátor, de nem annak hívják. Ez a természetes, csak a liberálisok hazudnak mást. Meg a zsidók. Nézzük csak meg az egyiptomi uralkodót vagy a szent római császárt! Ahhoz kell viszonyítani, ők tisztán jobboldaliak voltak. Ők tudták, hogy mit akarnak és nem sokat teketóriáztak. Ki beszélt nekik vissza? Abszolút monarchia, feudalizmus, szakrális (ezt a szót ízlelni kell!) királyság, akiknek pedig nem tetszik, azokba bele kell lövetni. A rendet helyre kell állítani, erőszakos átmenet. Ezt mondjuk jól csinálták a nácik és mindenki, aki "megmentette Európa becsületét". Hungarista Munkaállam, de királyságként, persze. Abszolutizált vallás, vallási abszolutizmus. Vagy éppen nihilizmus ellenszereként erőszak és fegyelem, harc (ezt majd konkretizáljuk, de jól hangzik). Természetes antiszemitizmus, erőből, de egy év múlva már inkább aszemitának kell lennie az embernek. A mellett ki is kell tartania. Nem tántorodik meg, de ötévente változik egy kicsit.

A legnagyobb magyar politikus: Szálasi Ferenc, Szent László és persze Adolf Hitler és Caesar. A párhuzam kedvéért és mintegy ívet felrajzolva

10. A szabad királyválasztó

A monarchia az ősi magyar alkotmány része, amelyet nem szabadna félredobni idegenből hozott eszmék kedvéért, mint amilyen például a köztársasági eszme. Az egyetlen gond azzal van, hogy ha nem is a királyságot, de a királyt bizony idegenből hozták az utóbbi bő négy-ötszáz évben, így a királyság sem szolgálhatta makulátlanul a magyar érdekeket. Amennyiben a monarchia visszaállítására kerülne a sor, mindenféleképpen magyar vérű királyt kellene a trónra ültetni, és semmi esetre sem kérünk ebből a svájcinémet társaságból!

A legnagyobb államférfi: Gömbös Gyula és Szapolyai János, Mátyás király és az Árpádok (zavarba jön, amikor megemlítik, hogy ők dinasztia voltak). Meg éppen akiben felfedezni véli a "turul-vért"...

11. A legitimista-monarchista

A királyságot, amely mindig is az állami szerveződés legtermészetesebb kerete volt, a köztársasággal ellentétben nem egyszerűen egy forradalom, vagyis valamilyen kisebbség privát önkénye folytán erőszakolták a társadalomra, hanem mintegy organikusan „növekedett” az emberi szerveződés bonyolultabbá válásával. A királyság azért is terjedt el minden más lehetséges formációnál inkább, és maradt is fenn minden más formánál huzamosabb ideig, mert a dolgok valós természetéből következett. Az emberek a legtöbb helyen és a legtöbb esetben ragaszkodtak is hozzá: azért, mert a normalitáshoz ragaszkodtak. Amennyiben a dolog így áll, nincs olyan ok vagy érv, amely miatt el kellene vetnünk a monarchiát és helyette egy másik államformát favorizálnunk. Alkotmányos kontinuitás, hagyomány, arisztokratizmus, organikus fejlődés. A király nemcsak uralkodik hanem kormányoz is, de közjogilag szabályozott keretek között. Természetesen, magyar legitimistákként és a jogfolytonosság híveiként a Habsburg-Lotaringiai trónutódláshoz kell ragaszkodnunk. (Jól tud már elhajolni az egyes köpések elől ilyenkor, amikor ezt új társaságban kijelenti. Fapofában is jó, amikor kiröhögik a haverok.)

A legnagyobb politikusok: báró Lehár Antal, gróf Sigray Antal, Mindszenty József, gróf Apponyi Albert. És kedveli Ostenburg-Morawek Gyulát is, de csak barátok között.

]]>www.regnumportal.hu]]> - A Flag Polgári Magazin partnere