Mára azonban ez a szó egy komoly sértés, amely a náci, szexista, kirekesztő, keresztény, elnyomó, soviniszta, migráns-gyűlölő jelzőket is maga után vonhatja, ha az ember nem válogatja meg a barátait. A csodafegyver a szexualitás csataterén kerül bevetésre napi szinten azok ellen, akik úgy gondolják, hogy a nők és a férfiak nem teljesen egyformák. Sőt már lassan az is probléma, ha valaki elismeri, hogy léteznek nemek. Ez persze nem minden, a java még hátra van.

Ma már nem az gerjeszti a vitát, hogy egy férfi nővé operáltatja magát, hanem az, amikor mondjuk egy Germaine Greer nevű feministát azért támadnak meg progresszív lelkitársai, mert szerinte egy férfi, aki nővé operáltatja magát, az attól még férfi marad. Vagy valami ilyesmi, de hát a hülyeség legfrissebb állása szerint a kérdés felvetése is fasiszta gondolat.

Egy ilyen libsi csajos szervezet a Commons Women and Equalities Select Committee, például készített egy igen fontos jelentést (végtelen pénzből, nyilván sorogyuri támogatásával) arról, hogy a transzikat sajnos magukra hagyja a társadalom. Arra nem tér ki, hogy ezek az emberek tulajdonképpen saját szabad akaratukból hagyták el a normalitást, nem a társadalom vetette ki őket, de mindegy.

A szervezet szerint már nem is arról van szó, hogy az ember megváltoztatja-e a nemét, hanem az, hogy milyen neműnek tartja magát. A társadalom szerintük akkor követi el a BŰNCSELEKMÉNYT, amikor írásos bizonyítékot kér a nem megváltoztatásáról, és nem fogadja el bemondásra, ha egy férfi azt ixeli be, hogy nő.

Maria Miller csúnya angol politikusnő is azt vallja, hogy nincs szükség a nemek feltüntetésére az útlevelekben, a jogosítványokon, úgy általában semmilyen hivatalos papíron. El kel felejteni azt, hogy a nemekről beszélünk. De akkor mi legyen a kvótanő-politikusokkal? Mehetnének vissza a teszkóba pénztárazni?

Ezek persze bőven nem a legdurvább elmebajok. A messzi Ámerikában, ha egy orvos belenéz egy átoperált ember pszichológiai jelentésébe, az elveszítheti a jogot arra, hogy orvos legyen. Igen. Vagy Brighton Colelge,  Anglia egyik vezető magániskolája nem határozza meg, hogy ki milyen egyenruhát hordjon. A rendszer annyira liberális, hogy egy fiú simán választhat szoknyát, mert az intézmény példát mutat nyitottságból.

A legviccesebbet a végére hagytuk: Christie Elan-Cane be szeretné vezetni azt, hogy írásban az angol he (ő – hímnem) és she (ő – nőnem helyett) azt használnánk, hogy “per”, ami azt jelezné, hogy Ő, de nem számít a neme. Azért nem használják valószínűleg a már meglévő semleges “it” szót, mert az állatokra és élettelen dolgokra is vonatkozik.

Hála az égnek, hogy a magyar nem indogermán nyelv, így a mi paprikakingáinknak egyel kevesebb problémával kell megküzdeniük.

]]>www.tutiblog.com]]>