Ünnep, megemlékezés, választási kis-nagygyűlés, lakossági fórum, vagy a Demokratikus Koalíció hatodik szülinapja? Aki a helyszínen volt, olvasott róla, vagy nézte a hitgyülis tévében, az mindenből kapott egy kicsit. Volt itt szó ’56-ról, a Fideszről, Orbánbasi bűneiről, a jobbikról, a baloldal helyzetéről, egy kis szakpolitikáról, megjelent Horn Gyula és Kádár szelleme, és lehetett enni tortát is. Ja és még hozzá lett kenve egy kis #metoo coming out fűszer, moziban combot fogdosó hatalmasságokkal. Akár egy bőségtál, amire kissé rendezetlenül dobálták rá az egymáshoz nem nagyon passzoló ételeket, előtte egy kis kevertből készült tüskével megalapozva; és öntöttek mellé vagy nyolcféle lőrét, vagy flakonos bort a Keleti pályaudvar melletti éjjelnappaliból.

Már az előzmények is kissé kaotikusra sikeredtek, nem sok jót ígértek. Esett az eső, rossz idő volt és a forradalmat, a kormánybuktatást is át kellett rakni egy esőnapra, illetve elképzelhetetlen volt ezúttal (is), hogy Gyuriferi tömegeket mozgasson meg az utcán. Így egy szállodát választottak. Úgyis csak a szokásos közönség jött el. Nem jött el viszont a meghívott Bokros Lajos, betegségre, megfázásra és rossz időre hivatkozva. Habár pár órával később a csöpörgő esőben koszorúzott a Nagy Imre szobornál Gyuriferivel és többi ballib párt vezetőjével.

Fletó beszéde viszont tényleg követhetetlen volt. Valahogy nem volt formában. Zavaros, összefüggéstelen, csapongó fórumozásnak tűnt az egész. Pedig volt előtte papír – de ő azt alig használta. Nem is lehetett mindig követni. A nézőknek se nagyon sikerült. Talán megijedt a lehetőségtől. Hisz Botka bukott, a szociknak meg csak egy reggeli közös koszorúzás maradt, egy szerencsétlen Kunhalmi Ágnessel. Gyurcsány beszédét pedig adta az ATV, így újra tetszeleghetett (volna), mint Orbánbasi igazai kihívója a nyilvánosság előtt.

Nos, nem sikerült.

A beszéd ugyan egy kis október 23-i forradalmi gondolattal indított, de utána csak zavaros belpolitikai fejtegetés maradt. Megtudtuk, hogy az Orbán-rendszer a hazugság maga – bármit jelentsen is ez. De az is előkerült, hogy inkább 2018-ban kellene nyerni, nem 2022-ben. Meg a sok-sok közhely, hogy a DK a legtisztességesebb, legegyenesebb „élő” politikai párt. „Baloldali, szabadelvű, polgári” – bármit is jelentsen ez!

Azután jöttek a furábbnál-furább gondolatokat!

Gyuriferi elmondta, hogy ma félni kell, ha valaki a fészen megoszt egy kritikát az iskolában történtekről, utána nem veszik fel a gyerekét a választott gimibe. Azt is, hogy az anyukája cseléd volt – így mindig is baloldali marad. Aztán voltak olyan fantasztikus kijelentései, miszerint Orbán egy új Kádár, de egyébként van itt egy kettősség, mert a Kádár-rendszer nem is volt olyan rossz. (Nem lehet kidobni az ablakon!) Mert a krumplileves ugyan krumplileves volt, de Gyurcsány szerint Kádár „mindig belerakta a kolbászt”… Ahogy Weinstein is – de ezt csak én teszem hozzá.

Azután gyorsan elhatárolódott a Jobbiktól. Mert szerinte, akik ilyen gyorsan meg tudnak változni, azok ugyanilyen gyorsan vissza is tudnak változni. (És mivel nem nézett megint időben a megírt szövegébe – ezt kétszer is elmondta).

Persze a Jobbiktól való elhatárolódás mögött a szociktól kifaroló szavazókért való küzdelem áll. Hisz Botka bukása után (Lendvai Ildikó szavaival) megjelentek a hullarablók.

Utána jött a legzavarosabb rész. Gyurcsány szerint ugyanis „az utolsó élő rendszerváltó párt az MSZP, amely ma soha nem látott kihívásokkal néz szembe.” A Fidesz pedig nem rendszerváltó párt, mert már csak nevében azonos a 88-as Fidesz a maival. Ráadásul „mára magánemberi és közéleti megvetésem tárgyává vált”, amit ki gondolt volna, ugye? A követhetetlen fejtegetés végére maradt a csattanó: „a mai Demokratikus Koalíció jobban hasonlít az 1988-as Fideszre, mint a mai Fidesz egy hasonló nevű egykori pártra”. – bármit jelentsen is ez!

Nos, kell még valamit mondanom, Ildikó?

Sajnos mondott.

Halottunk valamit Jézusról és az apostolokról az iskolába bevezetett erkölcstan apropóján, és arról, hogy a plébániákon van helye a hittannak (ez az üzenet kapott az egyik legnagyobb tapsot); és idézte Horn Gyula szavait – kissé kiforgatva szánt szándékkal. Megjegyzem van némi pikantériája az 56-os forradalom emléknapján a pufajkás HornyGyufát idézni.

A zavaros fejtegetésbe hogyhogy nem beleszőtte azt a furcsa vádat, miszerint a mai Magyarországon félnünk kell attól, hogy a moziban a combjukra teszi egy hatalmasság kezét, vagy még beljebb…

„Biztos vagyok-e abban, ha beül mellém a főnököm, és este 11-kor azt mondja, hazavisz, akkor engem visz haza, és nem az én kezem viszi a saját combjára, vagy még beljebb (taps, nevetés) mert olyan a kultúránk, ahol a hatalommal való bármilyen visszaélés, legyen a kezdeményező bármilyen nemű és szándékú, az nem megértésre, nem félrepillantásra, nem jópofának tűnő viccekre sarkall, hanem elítélésre.”

Furcsa egy metoo# comming out volt ez! Leginkább az az összefüggés, miszerint a moziban Gyuriferit tapizó főnök prototípusa is az Orbán-rendszer miatt született meg.

A végére viszont megtudtuk, hogy a demokratikus ellenzéknek csak egy esélye van a győzelemre, ha együttműködik. Önmagával.

]]>www.tutiblog.com]]>