Gyurcsány, akiknek köze van két „tisztességes kollégája” elítéléséhez a sukorói kaszinó-panamában. Bírókat, ügyészeket, bárkit. A DK elnöke gőgösen jelentette be: „Soha nem felejtem! Soha!”

 Kisebb csoda történt tegnap a magyar fővárosban. Gyurcsány Ferenc határtalannak vélt egója nem tudott már hova tovább növekedni, és egyszerűen kipukkadt. Az önhittség kiszabadult energiája egészen Szent Péter trónjáig röpítette a volt miniszterelnököt.

Gyurcsány érdeklődve nézett a nagyszakállú öregúrra. Sejtette, kivel van dolga: a rendszerváltás környékén gyorsan átfutotta a Biblia képregény-változatát, akkor még benne volt a pakliban az is, hogy valamilyen keresztény politikus lesz. Gondolta, illene köszönni, de Szent Péter megelőzte: Te vagy Gyurcsány Ferenc?

A DK elnöke érezte, hogy ennek az egész dolognak valamilyen számonkérő, bírósági tárgyalásszerű íze lesz. Így rutinosan válaszolt: Talán. De nem hallotta a hangját. Mi ez? Ekkor egy lándzsával balról oldalba bökte Mihály arkangyal és jelezte, hogy itt nem tud hazudni. Itt csak őszintén lehet felelni, emelte fel a lángoló pallosát jelzésértékűen jobbról Gábriel arkangyal is.

Gyurcsány rájött, hogy itt még gondok lehetnek. De aztán visszagondolt Őszödre, tán menni fog itt is, a felhők között. Végül is csak őszinteséget kértek, nem igazat… Így igennel felelt. A tárgyalás elkezdődött.

Szent Péter: Gyurcsány Ferenc, kormányzásod idején volt korrupció Magyarországon!
Gyurcsány: Mi az hogy! Mit volt, akkor volt igazán!
Szent Péter: Te büszke vagy erre, Gyurcsány Ferenc?!
Gyurcsány: Még szép! Ha csinálsz valamit, csináld a legjobban!
Szent Péter: Te loptál, Gyurcsány Ferenc?
Gyurcsány: Lopás, ha valakit rákényszerítünk, hogy megossza a magáét a másikkal? Jézus is igazságot akart! Ott van ugye ez a kufár sztori…
Szent Péter: Jézus a szegényeknek segített! Másét nem kívánta, nem vette el, az elesettek mellé állt!
Gyurcsány: Nem is volt egy túl hatékony projektmenedzser, már bocsánat. Tudod, Péter úr, meg kell olajozni a kerekeket!
Szent Péter: Szegényektől, a közösből vettél el!
Gyurcsány: Mert igazságos ember vagyok, nekem gazdag vagy szegény – nem számít. Meg a szegénynek nem mindegy már?
Szent Péter: De te saját zsebre dolgoztál!
Gyurcsány: Ez így van! Ez az igazság! Minek osztogassak, nem vagyok én kommunista?! Te ezt igazán értékelhetnéd, Szent Péter! Vagy a templomrombolókkal tartasz?

A tárgyalás itt rövid időre félbe szakadt. Szent Péter és az arkangyalok nem jutottak szóhoz, ekkora szemtelenséget egy Al Capone nevű egyén sem engedett meg magának annak idején. Gyurcsány önelégülten vigyorgott. Szerette, ha jó társaságban emlegetik. Folytatták.

Szent Péter: Tudtál a sukorói kaszinó-panamáról?
Gyurcsány: Ki, ha én nem?! Én voltam a miniszterelnök, mindenről tudtam, nélkülem senki sem csalhatott, lophatott.
Szent Péter: És jóvá is hagytad, hogy megkárosítsák az országot?
Gyurcsány: Jóváhagytam? Hát én találtam ki, én tárgyaltam le! Tudom, hogy itt a Mennyországban is van meló, de egy ilyet lepapírozni, az aztán valami!
Szent Péter: A bíróságon nem ezt mondtad! Hazudtál!
Gyurcsány: Tudod, Péter úr, nem azt kérdezték, hogy loptam, csaltam-e, esetleg visszaéltem-e hatalmammal. Piszlicsáré kérdésekkel faggattak, és hát az ember emlékezete nem káptalan.
Szent Péter: Bizonyítékokat tüntettél el!
Gyurcsány: Mondom, nagy meló volt a papírmunka.
Szent Péter: Aztán kollégáiddal vitetted el az egész ügyet! Még betyárbecsület sem volt benned!
Gyurcsány: Hidd el, Péter úr, megéri nekik az a pár év a sitten. Lefogynak, megtanulnak rendesen rabló römizni. Ha hallgatnak, én sem felejtek. A Zuschlag sem panaszkodik.

Újabb szünet. Szent Péter immár visszakívánta Al Caponét, az egy tisztességes bűnös volt. Szót lehetett vele érteni. De ez?! Jött az utolsó kör.

Szent Péter: Megvallod bűneidet, Gyurcsány Ferenc?
Gyurcsány: Hát hogyne, nagyon szívesen. De biztos, hogy ennyire ráérsz, Péter úr? Nem torlódik így fel az ügymenet?
Szent Péter: Megbánod bűneidet, Gyurcsány Ferenc?
Gyurcsány: Kérned sem kell, Péter úr! Alá kell írni esetleg valahol-valamit? Viszont nem gond, ha helyettem a Vadai Ági, vagy a Gréczy Zsolt szignálna? A Vágó Pistinek egyébként nagyon szép a kézírása, javasolnám.
Szent Péter: Bűnös vagy, Gyurcsány Ferenc?
Gyurcsány: Én? Már miért? Én őszinte ember vagyok: a lopás, csalás, korrupció és a hatalommal való visszaélés bűn! Főbenjáró bűn! Ha más csinálja. Én tudom, mi a bűn, így ha bűnözök, azzal tulajdonképpen ártatlanságomat bizonyítom, és megmutatom a közösségnek, hogy mit nem szabad nekik csinálni. Csak nekem! Ez az én áldozatom! Nem büntetést, kitüntetést érdemlek, Péter úr!

Szent Péter nem bírta tovább. Intett az arkangyaloknak, vigyék vissza a magyarokhoz. Ha még pár évig elviselik ezt, ezer évre előre le vannak tudva a bűneik. Vagy toloncolják Luciferhez, neki talán lesznek jobb ötletei.

Mihály és Gábriel intézkedett. Gyurcsány újra Budapesten eszmélt. Megkönnyebbülve, hogy ]]>lezárult a sukorói per]]>, és ő szabadlábon maradt. Így most megtorló ]]>hadjáratot hirdetett mindenki ellen]]>, aki nem az ő szája íze szerinti ítéletet hozott. Párttársai börtönnel fenyegetőztek! Ezt nektek, független igazságszolgáltatást!

Közben Mihály és Gábriel arkangyalok a Mennyország felé repülve arról kvaterkáztak, hogy mennyi praktikus szokásuk volt még pár száz éve is a magyaroknak: karóba húzatás, felnégyelés, kerékbetörés. Bizony, akkor tudtak még konfliktust kezelni!

Fotó: spiler.blog.hu

Máté T. Gyula - ]]>http://matete.pestisracok.hu]]>