„A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. (…) A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát” – ezt mondta Szamuely Tibor, a „dicsőséges” Tanácsköztársaság népbiztosa 1919. április 20-án győri beszédében.

Ezt a nagyívű beszédet porolhatta le Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök, a vizionált európai egyesült államok előretolt, hazánkban állomásozó brüsszeli nagykövete, az egykor már Hibbant Néróként említett „hazafi” szerdán a parlamentben, ahol előadta a rendszerváltoztatás harmincegy esztendejének legszégyenteljesebb szónoklatát.

Oktalanul börtönnel fenyegetve a kormány tagjait és a kormánypárti képviselőket is, akik a világjárvány leküzdésében helyesnek tartották a kormány politikáját a keleti vakcinák beszerzésével kapcsolatosan. Az Európai Unióban lakosságarányosan ugyanis Málta után Magyarországon oltották be a legtöbb embert, egymillióval többet, mint amennyire képesek lettünk volna, ha csupán Brüsszel központi beszerzésére várunk. Ez a tény. A statisztikával való játszadozás a manipuláció.

Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján a nép közé lövető Gyurcsány az Országgyűlésben a baloldal nagyotmondási versenyében a járvány áldozatainak százait a kormány nyakába varrta, „önök ölték meg őket” – jelentette ki. „Ma Magyarországon sokkal kevesebbért elvisznek embereket. Magukat is el fogják vinni, egy év múlva, amikor győzünk! Maguknak nem lesz kegyelem!” – fenyegetőzött.

Mire gondolhatott az ellenzék vezére, a parlamenti demokrácia elmúlt harmincegy évének legelutasítottabb politikusa? Újra felállítaná Recsken a munkatábort? Vagy visszahozná a népbíróságokat? Annyi előnye biztos lenne, hogy például a KISZ-vagyon eltüntetésének főkolomposai bizton végleg megúsznák. Ahogy a vagyonszerzés bűvészinasai is. Bár az ő ügyeik nagyjából elévültek. Még talán a kormányzati negyedé is, amelyre Gyurcsány népbiztos tízmilliárdnál is többet dobott ki az ablakon.

Ami pedig a börtönt illeti, ahova másokat küldeni készül, a nemzeti vagyonkezelő két egykori vezetője éppen oda vonult be helyette a Velencei-tó mellé álmodott kaszinóbiznisz ügye miatt, míg népbiztosunkat az amerikai diplomácia kimentette az ügyészek karmaiból. Bukott kormányfőként pedig a brüsszeli pénzügyi biztos segített, ne kelljen a 2006-os választás előtt elmondani, hogy a költségvetés hiánya tíz százalék. És ezek csak morzsák a bűnlajstromban.

Aztán itt van a 2006. augusztus 20-i tragikus tűzijáték. Gyurcsány Balatonőszödön pihen az államtól rekvirált villában, amikor a budapesti viharban öten meghalnak, ötszázan megsebesülnek. Az állami rendezvény felelőse a kancelláriaminiszter, Szilvásy György, ám őt Gyurcsány elfelejtette börtönbe küldeni. Hogy mondta szerdán a parlamentben? „Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésért.” Másnapra Gyurcsány megtalálta a felelőst: a bűnös természetet. Az áldozatok hozzátartozói és a károsultak hiába kértek kártérítést. Ezt csupán az Orbán-kormány teljesítette 2010 után, negyedmilliárd forintot fizetve a vihar áldozatainak.

Szamuely a Tanácsköztársaság bukása után az osztrák határnál öngyilkos lett. Az elhunytnál egy pár négy briliánskővel ékesített kézelőgombot, egy ezüst Omega órát, és egy hamis ukrán útlevelet talált a bécsújhelyi rendőrség. A vörösterror is elbukott.

Mégsem a vér lenne az acél?

Bán Károly

(A szerző újságíró)

]]>www.magyarhirlap.hu]]>