Olvasom a Spiegelben, hogy nem kapja meg Magyarország a szerződés szerint neki járó összeget. Ez csak egy ma reggeli cikkek közül, de tucatjával írnak ballib médiumok a hasonlókat. A támadás frontális, egész pályás. Azt is olvasom, hogy egy lengyel miniszterhelyettesnek elege lett, kiborította a bilit. Azt mondja, Brüsszelben, hazudnak, csalnak, lopnak.

Na és? Meglep ez ma már bárkit is? Nem. De miért nem?

Azért, mert a Németország (és németnek tűnő balliberális mocsok) vezette EU valójában háborúban áll. És ha valaki most arra gondolna, hogy Oroszország ellen háborúzik, az nagyon téved. Az a háború ugyanis, amit az EU képes folytatni, kizárólag politikai vagy gazdasági lehet, hisz katonasága nincs. És, mivel a politikai háború az óvodásokat kivéve már senkit nem érdekel, a valós háborút az EU (mindegy is kinek az érdekében) kizárólag gazdasági téren folytathat. Aki eljutott idáig, az már közel van ahhoz, hogy a helyzetet valós értelmezési keretbe helyezze. Nincs más dolga, mint megnézni, hogy az EU gazdasági szankciói kiket érintenek leginkább. Egyértelmű válasz lenne gyengeelméjű, nagycsoportos óvodát háromszor ismétlők számára, hogy a célpont Oroszország. A tények viszont mást mutatnak. Oroszország mindeddig komolyabb gazdasági megrázkódtatás nélkül viseli, hogy sokkal komolyabb bevételei vannak, mint az várható lett volna. (Mi sem tükrözi jobban a helyzetet, mint hogy egy euro februárban 85-90 rubelt ért, most pedig 62 rubelér vesztegetik az EU pénzét.)

A nem egyértelmű, de a valóságot tükröző válasz, hogy az EU Lengyelország és Magyarország ellen vívja gazdasági háborúját. (Tévedés ne essék, nem a lengyel és a magyar kormány ellenében, mivel ezeket a kormányokat, demokratikus úton, a magyar ill. lengyel nép választotta.) Az ugyanis tény, hogy politikai követelések okán szankciókat vezetett be ellenünk, bárhogyan is hívja azt az EU és EP gerinctelen siserehadja.

Megegyezhetünk abban, hogy az EU bürokratái azokat az országokat károsítja meg szándékosan ezzel a gazdasági háborúval, amelyek nem a nekik megfelelő módon szavaznak. Mivel baráti országgal senki sem visel háborút, ezért azt is kijelenthetjük, hogy az EU bürokratái, akiket nyugodtan nevezhetünk fizetett zsoldos katonáknak, Magyarország ellenségei, és ellenünk már tucatnyi éve folytatják ezt a háborút.

Történt azonban valami, történt a háború Ukrajnában, ami miatt hirtelen a Magyarországgal szemben leginkább vitézkedő balliberális mocsok és zsoldos had igencsak megijedt. Történt ez Svédországban és Finnországban. Ott sokan, akik nem hisznek abban, hogy Oroszország az ukrajnai orosz kisebbségek védelmében lépett fel elnyomóikkal gyilkosaikkal szemben, úgy gondolták, hogy veszélyben az országuk, az életük, ezért csatlakozni szeretnének a NATO szervezetéhez. Miközben emiatt mindenki örömtüzeket gyújtott, fel sem merült, hogy háborúban álló országokról beszélünk, amelyek ráadásul egy NATO tagállammal (gazdasági) háborúzik, így nem biztos, hogy kívánatosak ebben a szövetségben. Különösen annak a tagállamnak (értsd: Magyarország), aki ellen minden lehetséges fórumon tevékenykedik a sok-sok ballib zsoldos katona mindenféle EU-s és álcivil szervezetben. Így elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor Gulyás Gergely kijelenti, hogy Magyarország is ugyanúgy támogatja Svédország és Finnország NATO csatlakozását, mint ahogy egyébként más területeken Svédország és Finnország támogatja Magyarországot. Talán ideje lenne a svéd és finn EU és EP bürokratáknak a Magyarországgal szembeni tűzszünetet, vagy a gaz(dasági) háborúskodás megszüntetését szorgalmazni, ha NATO tagok szeretnének lenni?

Üdvözlet, KJ