Figyelve a napi híreket, az azokra adott reakciókat, szép lassan érthetővé válik, mit is jelent a kompromisszumok keresése ebben az elviselhetetlenül lassú, végtelenül bürokratikus rendszerben.

Nagyon úgy tűnik, minden tagországban él egy, a természet törvényei alapján értelmesebbnek nevezhető réteg, amelyik a békesség kedvéért kénytelen kiegyezni a szellemileg súlyosan megtépázottak csoportjával. Sajnos elég gyakran előfordul, hogy irdatlan sok pénz elköltése és jól irányzott médiabefolyás hatására egyes országokban az utóbbiak kerülnek többségbe, s olyan nagy formátumú világfival örvendeztetik meg az ámuló közönséget, mint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke.

Nincs ő egyedül, de személye azért jó példa, mert bizonyítékul szolgál arra, miért éri meg a nagytőkének a hozzá hasonlók hivatalba emelése, hiszen hiába tagadja, országa mégis az adóoptimalizálók paradicsoma. Ugyanakkor viselkedése mindennap adalékkal szolgál a már említett mentális deficit tanulmányozásához.

Kényelmetlen kézszorításaira, csókjaira, paskolásaira jól emlékszünk, nem szívleljük érte, ám ettől még elviselnénk. De sajnos beszél is. Legutóbb például, amikor a bolgár–török határon lelőttek egy afgán migránst, mert épp illegálisan tört át az ottani műszaki határzáron, azt bírta mondani, hogy nem hallott az ügyről, ezért szinte lehetetlen nyilatkoznia. „De Bulgáriával vagyunk!” – tette hozzá nyeglén, mintha egy pszichiátria kerengőjében kérdezték volna arról, kinek szurkol.

Mellesleg nála jelentette föl hazánkat az ő hasonszőrű társa, Guy Verhofstadt a liberálisok nevében azzal a szöveggel, hogy az új magyar menekültügyi jogszabályok életbe lépése, és az új „vasfüggöny” felépítése után még több áldozatra és talán erőszakra is számítani kell. Mondanom sem kell, a bizottságban senki nem kérte ki magának az ostoba zaklatást, és az elnök sem kurjantotta: „A magyarokkal vagyunk!” Végül nem lett az egészből semmi, de nem az említett urakon múlott.

Ebből az esetből is jól látszik, hogy az Európai Unió fontos székeiben ülő emberek nem tartják be az oly sokat emlegetett alapértékek legfontosabbikát, a diszkrimináció tilalmát. Nem egyszerűen arról van szó, hogy kettős mércét használnak, amikor megpróbálják eljelentékteleníteni a megtörtént bolgár esetet, ám vérben forgó szemekkel szörnyülködnek a csak feltételezett magyar eseményeken. A legborzalmasabb, hogy kidobták a szemétre a mércét. Nem számít már semmilyen érték, csak a pőre gazdasági és politikai érdek.

Csak így fordulhat elő, hogy a mi schengeni határt őrző rendőreink nem védhetik meg vízágyúval magukat a felbőszült kődobálóktól anélkül, hogy a legválogatottabb szitkokat ne szórja rájuk az Orbán-fóbiások fékevesztett hada, de a bolgár kerítés tövében éles lőfegyvertől elhunyt afgán előre kalkulált áldozatnak számít.

Magyarország több ponton is sértette az említett érdekeket az utóbbi időben, miközben korábban elkótyavetyélt szuverenitását, nemzeti önállóságát próbálta visszaszerezni, és ez megbocsáthatatlan bűn a Junckert támogatók körében. A lakókonténerek, a fűthető sátrak, a hálózsákok, a tábori ágyak gyártói és beszállítói hogyan bocsáthatnák meg, ha valaki fékezi az üzlet kibontakozását? És akkor még a végleg Európában maradók integrációjához szükséges legkülönfélébb mesterségek multinacionális konszernjeit nem is említettük. Ráadásul azt is el kell viselnünk, hogy ők oktatnak ki bennünket szolidaritásból.
Ne csodálkozzanak, ha káromkodni támad kedvünk. Aztán keressük tovább a kompromisszumot.

Gajdics Ottó - ]]>www.magyaridok.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!