Most viszont egy fél mondat erejéig vállalnunk kell ezt a kínt, mert azt állította az illegális bevándorlással kapcsolatban, hogy a szemünk előtt bukott meg a politikai unió Európában. És ebben igaza van. Ő persze a nyitott társadalom megtestesülésének hitt kitalációt siratja, míg mi inkább az erős nemzetállamok szövetségének gondolt valóságos együttműködést hiányoljuk.

Tisztelet persze a visegrádi államok üdítő kivételt képező összefogásának, az unió valóban képtelen a hónapok óta áhított közös megoldás kiizzadására migránsügyben. És ebben igen nagy szerepe van az említett spekulánsnak. Ezt be is ismerte, amikor magához képest szokatlan őszinteséggel fogalmazta meg azt a kibékíthetetlen ellentétet, ami a saját javaslatai és a magyar miniszterelnök hat pontja között feszül. Míg Orbán Viktor a nemzeti határok védelmét tekinti célnak, és a menekülteket akadálynak, a mi tervünk – mondja Soros – a menekültek védelmét tekinti célnak, és a nemzeti határokat akadálynak. A két markánsan különböző nézet híveinek mozgástere valóban elég szűk, amikor a közös cselekvés módozatait kutatják.

Végleg kidörzsölve szemünkből a kezdeti lázálmot, azt láthatjuk, hogy Európa olyan hellyé vált, ahol azt, aki néven nevezi az elé táruló problémát, megjelöli annak okát, és javaslatokat tesz ezen okok megszüntetésére, azt a politikai elit ellenérdekelt része első körben összeesküvés-elmélet gyártásával vádolja meg, majd leantiszemitázza, és megpróbálja kitaszítani a komolyan vehető emberek táborából. Amikor tehát a magyar kormányfő, látva a nemzetállamok ellehetetlenüléséhez vezető, invázió méretű szervezett betelepítést, amit valamiféle multikulturális, nyitott társadalom hagymázas vízió­jával ideologizálnak meg, Európa elárulásáról beszél, és néven is nevezi azokat az aktivistákat, akik az árulást elkövetik, kihívja maga ellen a sorsot.

Sorost ugyanis nem lehet negatív kontextusban említeni anélkül, hogy az ügyeletes vészmadarak ne kezdjenek azonnal burkolt zsidózásról károgni. Pedig az üzletember nemrég lebukott Ukrajnában is, ahol a nyilvánosságra került dokumentumok szerint gátlás nélkül üzérkedett magas rangú amerikai politikusok körében meglévő befolyásával annak érdekében, hogy Putyin ellen felfegyverezze a sokat szenvedett országot. Az az összeesküvés is inkább gyakorlatnak bizonyult, mintsem elméletnek. Ha pedig megvizsgáljuk, miket javasol a népvándorlás gondjainak megoldására az évi egymillió bevándorló európai befogadásától kezdve a biztonságos migránsútvonalak létesítésén át a költségek kötvénykibocsátással történő fedezéséig, nincs kétségünk afelől, kinek hajtana mindez busás hasznot. Szinte látjuk magunk előtt Don Corleonét, amint éppen menekültbizniszben utazik.

Közben minden érintett országban van egy réteg, amelyik valamiféle tömeghipnózis hatása alatt örvendezik ennek a gyalázatnak. Ausztriában éppen azon igyekeznek, hogyan tudnák tönkretenni Susanne Winter parlamenti képviselő életét és politikai karrierjét, amiért merészelt írásban egyetérteni Orbán Viktorral. A mi jó Gyurcsány-klónunk, Gréczy Zsolt pedig arra az elmés következtetésre jutott, hogy a kormányfőnek inkább hálásnak kellene lennie, amiért Soros pénzén tanulhatott Oxfordban. Fura megközelítése ez a hálának. Csak nem az lenne az elvárás, hogy a pénzért cserébe el kell felejteni hazát, szülőföldet, nemzetet? Belegondolni is rossz, de ha így van, akkor az „Európai Egyesült Államok” hívei nem sértődhetnek meg, ha ezután nemes egyszerűséggel senkiháziaknak nevezzük őket.

]]>www.magyaridok.hu]]> - Gajdics Ottó