Ma 2021 október 18. Lukács napja van. Holnap Nándor napja lesz.
84389988ffe0cfda4584821c26c712e4.jpg

Fricz Tamás - A Nyugat mennyire ért minket?

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Edward Lucas, a The Economist külpolitikai szerkesztője végre kapiskál valamit. Végre érdemi kérdéseket tesz fel: vajon hová tűntek a kommunista pártok és a titkosrendőrségek milliárdjai? Mire használták fel ezeket? Ki ellenőrizte a pénzek felhasználását?

„Nagy hibát követtek el az újságírók a kelet-európai rendszerváltások idején, amikor nem jártak utána, és nem tettek fel kemény kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy mi lett a bukott rezsimek embereivel és a leváltott rendszerekben felhalmozott pénzekkel” – írja Edward Lucas, a The Economist külpolitikai szerkesztője. Milyen igaza van. És milyen későn írja le ezt!

„Élemedett korú” olvasóim közül talán sokan emlékeznek arra, hogy a rendszerváltás idején, az első szabad választások után Helmut Kohl akkori, legendás német kancellár azt javasolta Antall Józsefnek, hogy Horn Gyulát tegye meg külügyminiszternek…

Kohlt akkoriban nyilván a jó szándék vezérelte – hiszen a kialakult legenda szerint Horn Gyulának volt köszönhető a keleti határnyitás (Németh Miklós akkori miniszterelnöknek van ehhez néhány keresetlen szava) –, de egyben végtelenül naivnak mutatkozott. Nem fogta fel, hogy Horn Gyulát az ország nagy része azonosítja az ’56-os pufajkás fiatalemberrel, aki a forradalom leverésén és megtorlásán tüsténkedett, s az a rendszerváltás megcsúfolása lenne, ha a kommunista hatalom leváltása után a kommunista hatalom egyik szimbolikus figurája külügyminiszter maradhatna.

De ez csak a „kezdet” volt, amit akkoriban még megmosolyogtunk, s abból indultunk ki, hogy e csacska kohli javaslattól függetlenül a Nyugat, a nyugati közvélemény érti azt, ami a közép- és kelet-európai régióban történik, illetve ha nem érti, akkor meg akarja érteni. Különösen azért hittünk ebben, mert Nyugat-Európa megérte, átélte a fasizmust és a nácizmust, a második világháborús pusztulást, s az utána következő kibontakozást. Azt a kibontakozást, amely ugyanúgy „rendszerváltás” volt diktatúrából a demokráciába, miként negyven-negyvenöt évvel később a közép- és kelet-európai országok rendszerváltása. A különbség csak annyi, hogy Nyugaton szélsőjobboldali, Keleten szélsőbaloldali diktatúráktól kellett megszabadulni.

Nyugat-Európa a háború utáni rendszerváltás minden következményét levonta: történelmi igazságtételt tettek (Nürnberg), a náci és fasiszta politikai elitet eltávolították a közéletből és az államigazgatásból – tehát radikális személycserét hajtottak végre –, széttépték a szélsőjobboldali hálózatokat, gazdasági-kulturális összefonódásokat stb. Egyszóval a fordulatot komolyan vették, tudták, hogy csak akkor lehetséges diktatúrától és önkénytől megszabadulni, ha az előző rendszer elitjét háttérbe szorítják.

S éppen ehhez képest és ebből kiindulva döbbenetes az a valódi vagy vélt tudatlanság, ahogyan a közép- és kelet-európai, kommunista diktatúrákból és a Szovjetunió uralma alól felszabadult országokat szemlélik a nyugat-európai – és tágabban az euroatlanti – közvéleményben. Nem tudják vagy nem akarják megérteni, hogy többek között azért nem vagyunk még mindig „mintademokráciák”, azért jellemzi az itteni demokráciák működését éles megosztottság, időnkénti rázkódás és hullámzás, mert a múlttól még korántsem tudtunk megszabadulni.

A nyugatiak kritikus szemmel néznek – különösen hazánkra, de a bírálatokból mostanában már kijut sorstársainknak (a régió többi országának) is –, s egyre gyakrabban felhánytorgatják, hogy mégsem vagyunk elég érettek a demokráciára, talán az Európai Unióba való felvételünk is elhamarkodott volt, és így tovább. (Egy Suzanne Scholl nevű újságírónő már azt vetette fel októberben a Salzburger Nachrichtenben, hogy az uniónak meg kellene fontolni Magyarország kitessékelését az EU-ból…)

Mindezt jómagam személyesen is megtapasztalhattam 2012 februárjában, amikor is az Európai Parlament LIBE nevű, emberi jogi bizottsága magyar civil szervezetek képviselőit hallgatott meg a magyar állapotokról. Ekkor hosszan próbáltam meg a velem szemben ülő EP-képviselőknek – többek között Nelly Kroesnak, Lunacek asszonynak, Tavares elvtársnak stb. – elmagyarázni, hogy a magyar kormány nem diktatórikus, hanem a demokrácia egy, többségi típusú változatát valósítja meg. Ennek lényege, hogy élve kétharmados legitimitásával, határozott eszközökkel valósítja meg politikai akaratát, mégpedig éppen azért, hogy a még mindig erős pozíciókkal rendelkező posztkommunista (és a hozzájuk csapódó balliberális) politikai, gazdasági és kulturális ellenzék informális hatalmát megtörje.

Vagyis, az Orbán-kormány valójában még a rendszerváltással összefüggő feladatokat old meg, annak érdekében, hogy a demokrácia ténylegesen és véglegesen stabilizálódjon. Ennek empatikus megértése nélkül nem érthető meg a magyar politikai helyzet, de gyanítom, a román, a bolgár, de még a lengyel sem.

Az EP-képviselők üveges, s egyben dühödt tekintetét látva azonban meg kellett állapítsam: megértésnek a nyoma sincs meg bennük, ők csak gyűlölik az Orbán-kormányt, mert „diktatórikus” (másképpen: nem illik bele a neoliberális kánonba).

Edward Lucas végre kapiskál valamit. Végre érdemi kérdéseket tesz fel: vajon hová tűntek a kommunista pártok és a titkosrendőrségek milliárdjai? Mire használták fel ezeket? Ki ellenőrizte a pénzek felhasználását?

Önkritikusan leírja: naivan azt hitte, hogy ami a kommunizmus után jön, az csak jó lehet.

Ez az önkritika bizony indokolt. Pláne ha ráadásul még nem vagyunk teljes egészében a kommunizmus-szocializmus UTÁN.

Fricz Tamás - mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (168) Irodalmi kávéház (506) Mondom a magamét (5642) Belföld (6) Vetítő (30) Nagyvilág (1463) Politika (1578) Heti lámpás (255) Mozi világ (440) Autómánia (61) Tv fotel (65) Történelem (14) Tereb (138) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Sport (729) Mozaik (83) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (2131) Gasztronómia (539) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (6) Emberi kapcsolatok (36) Gazdaság (662)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>