Ma 2021 január 15. Lóránt, Loránd napja van. Holnap Gusztáv napja lesz.
7feb1b6330864a23eb3b4f95b8a57ad2.jpg

Frei Tamás - Rejtélyes utakon a lóhús

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Lóhúsbotrány – körülbelül ezzel az egy szóval írható le az a (mű)felháborodás, amely a Romániában levágott lóhús európai körútjáról kiderült.

A „mű” szócskát azért illeszteném a felháborodás elé, mert a román lóhúst mindig is az étkezőasztalra szánták. A felirattal van csak baj, nem a hússal. Nem mérgező, nem lesz senkinek baja tőle. Romániában ugyanis esznek lóhúst, mint ahogy a világ számtalan más országában is. Emiatt ott például soha nem adnak fenilbutazont a lovaknak (amit Angliában a „csak” versenyzésre tartott lovak esetében állítólag még mindig megtesznek).

Sőt, a cinikus reakciók szerint a román darált lóhússal készülő lasagne finomabb, mint a zsíros, állagjavítókkal felspécizett, gyorshizlalt tömeghúsokból készülő. A lóhús magas fehérje- és alacsony kalóriatartalmú, az egyik legtáplálóbb vörös hús. Nincs baj a telített zsírjaival sem, hiszen a ló növénnyel táplálkozó állat.

Egyszerűen csak a tudatunkkal van baj (főleg az angolokéval). Azért háborgunk, mert mi nem esszük meg a lovainkat. Megesszük a sertést (vajon tisztább állat?), de nem esszük meg a patkányt, ami pedig Kínában százmilliók csemegéje. Mint ahogy Thaiföldön a kutyafasírt. A most barbárok eljöveteléről cikkező franciák kifejezetten imádják a békát, a csigáról már nem is beszélve.

Azért provokálom önöket, hogy átlendülhessünk a (mű)-felháborodás érzelmi vonalán, és elmerülhessünk az igazi problémában. Az Európán belüli árukereskedelem egymással alig érintkező nemzeti hatóságai által ellenőrzött, de valójában ellenőrizhetetlenül kaotikus élelmiszer-viszonyaiban.

A romániai lóhúst például, mint most kiderült, először egy ciprusi húsbrókercég vásárolta meg (gondolom, adózási okokból), aztán átadta egy holland kereskedőirodának, amely eladta egy francia darálóüzemnek, az továbbértékesítette egy svéd fagyasztócégnek, az meg visszaárulta egy másik francia vállalatnak, amelyik olasz receptet készített belőle, és végül elküldte Angliába, ahol a fogyasztók hányingert kaptak. Román lóhúsként indult, és útközben marhahúsos olasz lasagne lett belőle.

De hol? Ki csalt a folyamat melyik pontján? Jó kérdés, és gondolom, ennek most biztosan utánajárnak. Ennek igen. De ettől még holnaptól nem lehetünk biztosak abban, hogy az van minden más húskészítmény zacskójában, fagyasztott dobozában és konzervesüvegében, amit ráírtak.

Made in Europe. Európában gyártották. De pontosan hol, ki és mit?
Minderről Amerika példája jut eszembe, ahol már túl vannak ezen. Itt már évekkel korábban lezajlottak ugyanezek a botrányok, bejutottak a rejtett kamerák a húsfeldolgozó üzemekbe, hamburgerláncok kifőzdéibe, és végigbotránkozta a vásárlóközönség a gyomorforgató felvételeket. Vágóhidakon, darálóüzemekben, mindenhol.

Olyan állat-egészségügyi osztályozó rendszer lett a vége, hogy aligha tudnék itt olyan húst venni, amelyen ne szerepelne egyértelmű minősítési logó, amely alapján a kezemben tartott húst adó állat teljes előélete világossá válik. Nemcsak az, hogy mivel etették, mekkora térben élt, látott-e legelőt, friss füvet, ketrecet, hanem még az is, hogy ugyanazon a farmon élt-e egész életében, ahová született. Amerika ezen a fronton tényleg messze van Európától.

Frei Tamás - metropol.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Vetítő (37) Gazdaság (656) Sport (729) Életmód (1) Történelem (14) Politika (1571) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (502) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Egészség (50) Tereb (140) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61) Kultúra (6) Heti lámpás (249) Mondom a magamét (5036) Titkok és talányok (12) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Belföld (5) Jobbegyenes (1945) Rejtőzködő magyarország (171) Nagyvilág (1453)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>