Átláthatatlan és gyakran érhetetlen, hogy miből miért is lesz hír. Mit és miért kap fel az újságírók többsége, tesz címlapra, és aztán rágcsál néha heteken át. 2014-ben például az Ebola, a gázai konfliktus, a skóciai népszavazás és még jó néhány olyan külpolitikai hír ömlött ránk hevesen és intenzíven, melyeknek aligha lesz hosszú távon következményük.

Miközben – és ez a jegyzet most erről szólna – észre sem vettünk, de legalábbis méltatlanul a süllyesztőbe küldtünk olyan híreket, melyek mindannyiunk életére hatással lehetnek az elkövetkező években. Végigböngészve néhány elemzést, úgy tűnik, hogy volt két olyan esemény és hír, amelyre a mögöttünk hagyott évben komolyabban illett volna figyelnünk.

Engem mindkettő meglep. Abban az értelemben mindenképp, hogy utánaolvasva most már magam is úgy érzem, hiba volt nem beszélni róluk többet.

A német lapszerkesztők, és részben az amerikaiak is, az általuk csak „vízüzemű” autónak nevezett Toyota gépkocsit tartják 2014 legigazságtalanabbul elfelejtett hírének. A magyar fordításban leginkább hidrogénmeghajtású autónak nevezett és Kaliforniában a napokban piacra dobott gépkocsi forradalmasíthatja az emberiség közlekedését. Húszévnyi kísérletezés, fejlesztés és számtalan újítás áll a vízből kinyert hidrogénnel üzemelő autó koncepciója mögött. Az olajlobbira, az elektromos autógyártásra és még számtalan óriásbizniszre veszélyt jelentő, 15 millió forintért árult Toyotákat nemsokára követi több másik modell is. A kipufogócsőből csak vízpárát lehelő, lényegében vízzel hajtott, és egyszeri feltöltéssel 500 kilométert megtenni képes autók futurisztikus álmának megvalósulását évtizedekig várta a világ, aztán amikor megszületett, észre sem vettük. Vajon miért?

Mint ahogy elkerülte a figyelmünket a világ két médiaóriásának, a Facebooknak és az Apple-nek a bejelentése is arról, hogy hajlandók kifizetni szorgalmas női munkatársaik petesejt-lefagyasztását. A cégek szándéka egyértelmű: azt szeretnék, hogy az alkalmazottak ne menjenek el korán szülni, ne okozzanak ezzel költséget a vállalatnak, hanem inkább dolgozzanak hosszú évekig szorgalmasan. A „biológiai óra” ketyegése innentől kezdve már nem számít, mert gyereket majd akkor szül a sikeres nő, amikor már van elég pénze, stabil karrierje és elegendő megtakarítása.

Ha esetleg már túl idős lenne a kockázatmentes terhességhez, akkor legfeljebb béranyát vesz igénybe. A hírt elemző szociológusok a sikeres és független nyugati nők köreiben valós „tömegigényt” éreznek erre a lehetőségre, mert szerintük nők tömegei élnének ma már inkább így. Választanák szét a szex örömét és az utódnemzést, csak valaki fizesse ki ennek a költségét.

A feledés homályába vesző hír mögött ott lappang az a komoly társadalmi mozgás, amely a karrierre törekvő nők esetében a tárgyalások naptárba beírt ütemezéséhez teszi hasonlóvá a gyerekszülési terminus időzítését is.
Szép új világ, amit valahogy nem akartunk észrevenni 2014-ben!

Frei Tamás - metropol.hu