- 0
„A jéghegy csúcsát, egy ilyen bírósági pert nézve akár úgy is tűnhet, hogy a »nekem minden jár« társadalma súlyos konfliktusok elé néz.”
A történet kezdete akár még szokásosnak is tekinthető. Családterápiák egyre tipikusabb esete világszerte a 18-at betöltő gyerek „kategorikus” felnőtté válása és az ezt kísérő konfliktus. Amikor a 18. születésnapot követően neki már ne mondják meg a szülei, hogy mit is csináljon, mert ő felnőtt, és igenis azt tesz az életével, amit akar. Mert ez az ő élete.
Sőt, valószínűleg sok helyütt még az is előfordul, ami egy ilyen családi vitát követően tavaly New Jersey-ben történt. Rachel Canning épphogy csak elfújta a gyertyát a születésnapi tortán, máris belekiabálta a szülei arcába, hogy ő bizony nem fog itt takarítani, meg akkor hazajönni, amikor a szülei akarják, és amúgy is azzal jár, akivel ő akar, úgyhogy csesszék meg. Aztán becsapta maga mögött az ajtót, és elment a legjobb barátnőjéhez.
Aznap nála aludt, és azóta is folyamatosan. A történet innentől kezdve már tényleg nem a szokásos, és reméljük, nem is lesz az, bár egyre több jel utal rá. A részleteket egy e heti bírósági tárgyalás jegyzőkönyvéből ismerjük. Rachel ugyanis beperelte a saját szüleit. Nem is így történt, ő nem önszántából ment el, a szülei mondták, hogy takarodjon, miután állandóan zaklatták, hogy miért ezzel meg azzal a fiúval jár, meg hogy miért nem sportol többet, és eszik kevesebbet, bla-bla-bla.
Úgyhogy fizessenek. Rachel beperelte a saját szüleit felnőtt-tartásért. Heti 650 dollárt, havi körülbelül 600 ezer forintot akar kapni. Ez az ő igénye! Merthogy drága ám az élet, az ő szintjén biztosan, és ezt most már tudja. Rachel magániskolába jár, költséges egyetemre akar menni, de (ezt már a szülei állítják) nem tanul elég szorgalmasan ahhoz, hogy ösztöndíjat kapjon. Nem is lehetett nyugodtan tanulni abban a légkörben (ez Rachel válasza), ezért kellene a szüleinek az ő magántaníttatását „büntetésből” kifizetniük. De hát van pénzük, ő ezt is tudja.
A rendőr apuka összeomolva ült a bírósági tárgyaláson. A tíz évet öregedett anyuka lefogyva, ráncos arccal sírdogált. A csinosan felöltözött 18 éves Rachel viszont kisimult arccal dölyfösen nevetgélt. Pár éve még pomponlány volt az iskolában, körülrajongott cheerleader a gimnáziumi focimeccseken, láthatóan tudja, miképp is kell a figyelem középpontjában viselkedni.
Reménytelen eset, mondja róla a bírósági tárgyalást figyelő újságírók többsége. „Elrontott, elkényeztetett és félrenevelt személy” – állítja róla a bíróság kirendelt szakértője, miután szabályos nyomozást folytatott Rachel korábbi és jelenlegi iskoláiban.
Az eset rendkívül érdekes, számtalan szempontból nagyon tanulságos. A 18 éves lány ügyvédeit például (eddig hárommillió forint) a legjobb barátnő apukája fizeti. Miért is? Rachel most már vagdalkozva szexuális zaklatással vádolja az apját, hiszen Amerikában ez a kártya elég jól működik. Egy olyan társadalomban, ahol az elfelejtett mozisztárok rendszeresen visszaküzdik magukat a címoldalra a szüleik állítólagos zaklatásáról tett „vallomásaikkal”, ott ez bizonyítottan működik.
A jelek szerint most már tényleg nincs határ. A jéghegy csúcsát, egy ilyen bírósági pert nézve akár úgy is tűnhet, hogy a „nekem minden jár” társadalma súlyos konfliktusok elé néz. A legújabb generációs szakadék mélyebbnek tűnik a szokásosnál!
Frei Tamás - metropol
Kapcsolódó anyagok:
