- 0
A „forrás” azt az utasítást adta az újságíróknak, hogy jöjjenek Hongkongba, és egy szálloda félreeső sarkában nagyon hangosan kérdezzenek rá a hotel egy másik pontján található helyiségre. Ha minden rendben lesz, akkor a „forrás” Rubik-kockával a kezében elsétál majd előttük.
Nekünk, magyaroknak, első hallásra gondolom a Rubik-kockás rész tetszik leginkább. Hogy még ebben a történetben is van egy pici magyar szál. De aztán, a konspiráció részleteit megismerve, már sokkal inkább arra terelődik a figyelem, hogy a CIA egyik munkatársa miképp is tudta kijátszani magát a CIA-t.
A 29 éves Edward Snowden, aki éveken keresztül dolgozott különböző amerikai hírszerző hivataloknak, pár nappal ezelőtt minden idők talán legnagyobb lehallgatási botrányát indította útjára. A Rubik-kockás konspiráció után ugyanis az arcát és a nevét adta ahhoz a hosszú órákig tartó interjúhoz, melyben leleplezte, hogy az amerikai titkosszolgálatok világszerte adatokat gyűjtenek mindannyiunk elektronikus kommunikációs eszközeiről, telefonokról, internetes postafiókokból, súlyosan megsértve a magántitokhoz fűződő jogainkat.
Nemcsak az amerikai polgárokét, hanem az európaiakét is. A botrány feltehetően óriásira duzzad majd, főleg Amerika és Európa között. A magyar ügyekben vehemensen harcos uniós biztos, Viviane Reding például kedden már neki is esett az amerikai legfőbb ügyésznek, magyarázatot követelve. A fasiszta és kommunista európai múlt megfigyelési, lehallgatási és titkosszolgálati visszaéléseinek leckéjét megtanuló kontinens vezetői elég gyorsan és határozottan oktatták ki Amerika irányítóit, beleértve Obama elnököt is, hogy a demokratikus országokban az állambiztonság nem cél, hanem az emberek szabadságát biztosító eszköz.
Aligha véletlen, hogy első körben egy európai napilappal konspirált a CIA-s fiatalember. Mint egy igazi kalandregényben, úgy szervezte meg a hongkongi találkozót. A brit Guardian tudósítóját már januárban titkosított e-mailben kereste meg. Értelemszerűen hónapokig tartott, amíg a gyanakvó újságírót meg tudta győzni arról, hogy amit tesz, az nem provokáció, a CIA munkatársaként nem félrevezetni akarja a sajtót, hanem épp ellenkezőleg, leleplezni a CIA „zsarnoki megoldásait”. Az amerikai fiatalember saját fejlesztésű titkosító programot küldött az újságírónak, házi készítésű videoinstrukciót mellékelve hozzá arról, hogy miképpen tudnak egymással a lebukás veszélye nélkül kommunikálni.
A sajtó munkatársai ezek után technikai és jogi szakértőket vontak be, és így próbálták a beígért leleplezések jogi legitimációját igazolni. A titkosított videomegbeszéléseknek, az eltorzított hangon és képpel folytatott vizsgálatoknak része volt például, hogy gyerekkortól végigellenőrizték a Rubik-kockás fiatalember életét, pont úgy, mint amikor a költségeket nem kímélő legprofibb ügyvédi irodák magánnyomozók segítségével átfésülik a potenciális tanúk múltját.
A WikiLeaks botránya után újabb bizonyíték ez arra, hogy ma már milyen cizellált technikákat alkalmaz a világ leghatalmasabb országának legerősebb szervezete ellen konspiráló média. Hogy arrafelé hová is jutott a sajtószabadság.
Kapcsolódó anyagok:
- Nyoma veszett Snowdennek
- Újra bestseller az 1984
- A titkos adatgyűjtés kiszivárogtatójával volt kapcsolata Assange-nak
Frei Tamás - metropol